bocsánat, kicsit eltűntem.

egyrészt egy ideig telefonálni se tudtam, mert nem tudtam feltölteni az egyenlegem (merthogy az osztrák számlámhoz nem dombornyomott kártya jár); másrészt meg amikor ez megtörtént, szinte le is beszéltem gyorsan, vagyis sokat pofáztam.
aztán különösebben jól sem voltam, vagy ha mégis, akkor meg azért nem volt időm.
na de majd mostantól!
mondjuk azt hiszem, hogy nem naponta tervezek írni, hanem mondjuk legalább hetente, és esetleg ha van valami bréking.

és akkor a történések.

nagyjából mindenki tudja már, hogy más hotelben, városban és megyében vagyok már, mint amiben a Doh’chfirst van.
és igen, mostantól visszamenőleg is így fogom emlegetni, később részletezem, hogy miért.

fizetés

nem kaptunk időben fizut (már a novemberit), mert az utalást valamiért visszadobták a magyarok (még a magyar számlám volt megadva). vagy a hotel nem akart nemzetközi utalást fizetni, nem tudom. a lényeg, hogy már nagyon ügyesen átutaltam haza a pénzem és ez az osztrák netbank kezelése miatt számít kiemelkedő teljesítménynek. mondjuk azt nem tudom, hogy miért van befoglalva 30 euró az egyenlegemből, de majd csak kiderül.
ja, és összesen 323 EUR-t kaptunk egy hétre. úgyhogy elvileg télleg nem kamu, hogy mennyit lehet itt keresni. ha lesz teljes fizu, majd azt is írom, hogy mennyi. már persze nem Doh'chfirstes… J J

jobb hétköznapok

volt egy hét, egy csodás hét, mikor is csak 9-re kellett mennem, és fél kettőtől hatig szünetem volt, majd hattól tízig kellett még dolgoznom.
ez nem hajnali kelést jelent, úgyhogy eleve boldog voltam.
öröm az ürömben, hogy Gabival voltam, aki ugye eléggé keveri a szart, mert bizonyára unatkozik.
na de ezzel nem foglalkozva kezdtem újult erővel a hetet. úgy volt, hogy eleinte nem mentem egyedül Abdeckservice-re, de aztán kellett. mondtam Marynek, hogy oké, nyomom egyedül is a szobákat, de ugye itt az esetek 80%ban beszélnem kell a vendéggel, és az már bajos.
tökjófej volt, képzeljétek leírt nekem egy szitut, hogy mit hogyan kell mondanom, ééés el is próbáltuk, az nagyon vicces volt. J
szóval Mary kedvelt, és mindenkivel jól kijöttem, kivéve Anitát, Vékót meg Gabit. viszont a közös munka során szerzett élmények miatt Gabival is jóban lettünk, olyannyira, hogy már rá is pont olyan csúnyán néztek, mint rám, illetve közölték vele, hogy pár napja megváltozott…

apropó közös élmények.
úgy volt, hogy azt mondták, hogy este nem történik semmi se. ez első este igaznak is bizonyult, na de aztán… egyszercsak például elkezdett villámlani a mosókonyhában. az egyik mosógép tette, majd leállt. hát, nem örültünk, hogy mi tettük tönkre szegényt, pláne hogy nem volt senki se, aki megjavítaná.
aztán ki kellett cserélni pl két szobában a toll ágyneműt nemtollra, mert allergiás rá a vendég. ez önmagában nem egy extrának tűnő feladat, de tekintve, hogy ebben a superior resortban összesen 6, azaz hat darab ilyen ágynemű van, már érdekes volt.
ki kellett deríteni, hogy ki készül a kérdéses ágyneműben aludni, aztán be kellett kommandózni (!!!) a szobájába, és kicserélni tollra. és reménykedtünk benne, hogy az a vendég amúgy nem fog megfulladni a tolltól. mert ha valaki allergiás rá, akkor ugye ez könnyen előfordulhat. ő meg nem jelzi időben, mert azt hiszi, hogy a magaslati levegő miatt kapkodja a luftot.
ééés miután mindezt a kálváriát végigjártuk, hogy teljesítsük a kedvesvendég igényét, utána derült ki, hogy kispárnából egyáltalán nincs nemtoll. jaaaa, az nem baj, végülis nem pont azon szoktak feküdni az emberek, dehogy…

aztán másnap pedig szaunát és medencét takarítottunk. először azt hittem, hogy milyen izgi lesz, biztos leengedik a medencét és azt is cseppmentesre ki kell törölnünk a szokásos törölköződarabokkal; de nem, csak a törölközőket kellett összeszednünk, a nyugágyakat letakarítanunk. nos, itt tenném hozzá, hogy a medencéhez is domestostörlőkendővel fáradjunk le. a többit nem részletezem…
szóval törölközők. összeszedtük hát, majd a egy kupacban elhelyeztük őket a szaunában a földre, hogy majd hozunk egy kocsit hozzájuk, és úgy visszük el. illetve két kupacban. ez egyiket én tettem le, a másikat Gabi.
nagyjából 5-7 perc múlva mentünk vissza, és éreztük, hogy valahonnan égett szag jön…
hívtunk házmestert, jött, keresgélt, de sokmindent nem talált.
én igen.
kiderült, hogy a vizes töröközők kezdtek el égni, mert a földön volt egy szpotlámpa, és az bírt ilyen kib*tt meleget csinálni ennyi idő alatt. Gabi azt hitte, hogy ő tette oda, de én tudtam, hogy az én voltam… nem mondtam el neki nyilván, hiszen ha ki akarnék magammal baszni egy csomó más lehetőségem lenne rá.
ja, merthogy kb percek választottak el attól, hogy bekapcsoljon a füstjelző, és ezzel együtt az égi zuhany, és a hotel kimenekítése… :D
hát, nem mondom hogy nem remegett egész este a kezem, mert de.

viszont kicsit feldobott, amikor hazafelé az egyik konyhás bácsi énekelgetve jött velünk, majd egyszercsak átkarolt és azt énekelte, hogy adjak neki egy fényképet rólam. mondom ahaaha, háááát nincs sajnooos. majd kiderült, hogy a bácsi népdalt énekelt; illetve az is új infó volt, hogy buzi.
ezen gondolkodjunk el egy kicsit. :DDD

egyik este meg, épp abdecken voltam este (vagyis függönyt húzogatni készültem nagy erőkkel), amikor kopogok, semmi válasz. jó, végre nincsenek benn, sálálá, bemegyek. így tettem, énekelgettem; többnyire magyar népdalokat, merthogy itt kinn lassan mélymagyar leszek. két szobarész volt, mindenhol villany fel, hogy lássak is, majd miután már az egyikkel elkészültem vettem észre, hogy a kinyitott kanapéágyon egy gyerek alszik!!! nem lehetett több két évesnél, még cumival aludt. és alig lehetett megtalálni a gyereket a sok ruha között!!
hogy lehet ott hagyni egy gyereket egy szállodai szobában?!!??!?
megállt a szívem is, annyira megijedtem. hogy hogyhogy nem ébredt fel? és mi van, ha bármi baja lesz?! egyáltalán, lélegzik?!?! húú, nagyon rossz volt. L
meg ez az abdeckizé is… komolyan rettegtem a szobákban, hogy mikor jön be valaki és kezdi el sérelmezni, hogy mégis mi a halál f*szát csinálok a szobájában a cuccaival félhomályban…
szóval nagyon örültem neki, amikor vége lett a hétnek, és már nem kellett többet (és már sosenem, juppíí) abdeckelnem.

aztán. valamelyik nap anitával kellett dolgoznom, és képzeljétek, nem volt teljesen rossz. illetve legalábbis nem hatott meg igazán, hogy nemjófej. annyira, hogy még viccelni is próbáltam vele!
a történt ugyanis, hogy az egyik szobában nem volt kosár. pedig mindenhol kell lennie, no nem a piachoz kell a vendégeknek, hanem az uszodához, hagyjuk.
na, nem volt. rengeteg német tudásom továbbra is tőmondatokra korlátozott, így a következő párbeszéd zajlott le köztünk (úristen@menny.hu rajongók előnyben):

Én: Korb? (kosár?)
Anita: Korb! (kosár!)
Én: akkó’ vegyé’ jó?
:DD persze nem értett semmit se, de én nagyon röhögtem!
aztán ugyanaznap persze próbált kekeckedni velem, méghozzá úgy, hogy azt értelmes ember nem hiszi el.
például. volt olyan, hogy egyik nap este mire visszamentem, a kocsi, amit korábban feltöltöttem, tök üres volt. látta Gabi is, de nem csinálhattam meg, nem volt rá este időnk. másnap jön tajtékozva Mary, hogy ha így folytatom nagy bajok lesznek, mert a munkámat rendesen el kell végeznem, vagyis minden nap végén fel kell töltenem a kocsit. mondtam jó, még szerencse, hogy így csináltam. de estére valaki leszedett mindent, és milyen érdekes, hogy Anitánál volt minden. Gabi látta, kérdezze őt is. ő ugye itt nem tudott mást mondani, mint ami történt, Anita pedig nem akarta meghazudtolni a fogadott lányét nyíltan, ezért ezzel leálltak.
aztán pár napra rá végeztünk egy szobával, én voltam benn utoljára, zártam, majd mentem a következőbe. később látom, hogy Anita mindig visszamegy az előző szobákba kicsit. nem telik el öt perc, kiabál, hogy Eva komm! mondom megyek, miva? hát hogy mi történt ezzel a szekrénnyel? (nekem kellett rendbetenni) nos, a vállfák a szekrény aljában és a polcokon csak a helyén nem volt, a széf zárva volt, a tájékoztató papírok összegyűrve. hát mondom, én nem tudom itt mi történt. mármár épp elhittem, hogy kihagytam, és azér ez gáz, és törölném újra, de látom/érzem, hogy nedves minden polc… vagyis megcsináltam mégis, de valaki azóta barmolta össze.
na, elhiszitek ezt? elképesztő, hogy erre van energiája…
szintén e nap derült ki számomra tök nyilvánvalóan, hogy a borravalót bizony tényleg lopják, és anita meg vékó teszi. azt hagyjuk, hogy miért, mert felesleges infó már, de tudtam. és ők is tudták, hogy tudom. azóta köszöntek. :D

komolyan nem értem, mi az isten van bennem, hogy ennyire nem tudnak leszállni rólam, de az, hogy Szilvi meséli, hogy ha nem vagyok ott kávészüneten, akkor egész végig én vagyok a téma, az elképeszt.
tényleg ennyire impulzív vagyok, hogy a helyi pletykacsatorna vezető híre vagyok?
de könyörgöm, beszélni se beszélek!!! és így is?!? BAH.
ugyanakkor ami számomra rém derűs pillanat volt, ezt a meleg fogadtatást is meg tudtam valahogy fordítani, merthogy Szilvi jelentése alapján egy héttel később ugyanúgy próbált szidni Anita mindenki előtt, de a többiek már csak lesütötték a szemüket, senki se folytatta!
ez az én bravúrom itt. illetve már csak ott. édesistenem mennyire unom már azt a szart részletezni, gondolom ti is unjátok, csak tényleg szeretném, ha nem maradnátok ki semmilyen élményemből, és ha értenétek, hogy miért döntöttem úgy, ahogy.

szóval azok voltak a jobb napok. fellendült a társasági életünk, ami azt jelenti, hogy nagyjából 5 percig nem kopogtak az ajtónkon, valaki(k) mindig átjöttek. kiderült, hogy Alena és én egy napon születtünk, csak ő két évvel korábban, meg is beszéltük, hogy nyilván ezért ez az összhang. aztán átmentem Nikiékhez és ittam nagyjából fél deci bort, elszívtam két cigit, mely kizárólag dohányt tartalmazott, és mégse tudtam segítség nélkül visszamenni, olyan szinten megcsapott. :D vagyis felismertem a tényt, hogy olcsón tudok berúgni. bárcsak ezt komolyabban vettem volna…
mondták ugyanis, hogy hétfőn Gabi nap lesz, és mindenki kötelezően elmegy a Josl Kellerbe, és majd ott táncolunk.
hát mondom, dejó! szóval munka UTÁN, szar zenére drága piával kell majd táncolnom a fantasztikus csapattal, melynek élén Anita és Vékó áll. alig vártam, mondanom se kell. ráadásul úgy, hogy előző este későn végzek, de másnap megint 7re kell menni. ééés a szomszédban kezdődik a parti, tehát nagyon kreatívnak kell lennem, ha felmentést keresnék…
később kiderült, hogy Szilvi sokkal később végez, ergo egyedül kell átmennem jópofizni. egyre jobb…

na, hát eljött a nap, melynek neve hétfő, és ezt eleve kedvelem.
fáradt voltam, épp megint visszaszokóban a hajnali kelésre, és semmi kedvem nem volt elkészülni, inni, ééés bulizni se, pláne nem egyedül!!
de Szilvi nagyon akart menni, úgyhogy a helyre is le kellett mennem, szóval csodás kilátásaim voltak.
előtte viszont ajándékot kellett szereznem.
több család is üzletel a városban, konkrétan három. az egyik a Fender, nekik dolgozom (komolyan terveztem ám, hogy feldobom nekik az ötletet, hogy legyen a családi himnuszuk az acdc thunderja, mert én pl mindig azt dúdolom, amikor látom a nevüket. J ). a másik meg a lohmann (a harmadik nem olyan egós, hogy mindent magukról neveznek el, így őket elfelejtettem). ők adnak el nagyjából a tejtől a sícipőig mindent, így ajándékot is az egyik lohmann üzletben szereztem. (meglepő, mi?:) )
szeretném, ha tudnátok, hogy van olyan plüss mormota, amely jódlizik. aki ismer tudja, hogy minden megnyomható gombot megnyomok, hát, ezzel is ezt tettem, de nagyon utáltak érte. aztán én is magamat. merthogy egy negyedórás kurvahangos koncertet nyomott le dj mormota vazz!!! és nem volt nyugtató hatású. kicsit később találtam egy jódlizó tollat is, amelynek szövege (sic!) megtalálható a csomagolásán, íme:

találtam törölközőt is, mely képes használati utasítással van ellátva, ha esetleg valaki nem tudná, hogy mire használja.. és íígy értettem meg a sok koszos törölközőt itten náluk…


végül egy síelő bögrét vettem.
aztán nagynehezen elkészültem, és átmentem a szomszédba, ahol már nyilván fergeteges volt a hangulat.
nem, nem volt az, úgyhogy gyorsan kértem inni. hát, kaptam is egy deci jägert indulásnak kólával. aztán még egyet. itt már nem zavart a szar hangulat… fényképeztem is, így meg tudom mutatni nektek a szappanopera szereplőit búcsúképp (márhogy ők), és ehhez sikerült a lehető legkedvesebb képet kiválasztanom. :D

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

a többiekről is akartam nektek képet csinálni, de mire megérkeztek, már nem voltam olyan állapotban...
majd megjött Szilvi is, aki hazafelé vett még 7 deci jégert, mert biztos kevés lesz… ja, ezt már csak kettőnknek! emlékszünk, hogy fél deci borral hogy jártam, ugye?
na, hát akkor már nem jártam igazán, szerintem csak lebegtem. :D
majd Szilvi elkészült, a többiek elmentek a „helyre”, mi is indultunk. közben benéztünk Cristophhoz is, aki vadul vodkázott Lacival (utóbb tudtuk meg, hogy igazából nem csak hozzájuk néztünk be, hanem mindenhova, ahol ajtó volt, de ezt hagyjuk is). Közölték, hogy lengyel vodka, ilyet inni kell, vagy örök harag. az ilyen hárítása nekem nem feladat – magyarul. de se lengyelül, se németül nem tudok annyira, hogy ezt a diplomáciai balhét ki tudjam magyarázni ivás nélkül, úgyhogy meg kellett innom… és én és a vodka nem vagyunk jóbarátok már pár éve. olyan 15. mindegy, innentől foszlányok maradtak emlékként az estéből, meg fényképek. a lényeg, hogy például a helyen már mindent ittam, ami előttem volt (blőő), és izé…. brühühűű…. táncoltam is. shakirára. meg mindenre brr. mindegy, kivágásra váró este lett. szerencsére Szilvi is hasonlóan készen volt már, és jelzem, ő még mindig szeretett volna inni, bár ő még kicsi, neki lehet nem érezni a határt. így idézem: „megmutatom, hogyan tudok dartsozni!!” és hát egészen pontosan fogalmazott, mert megmutatta, hogy egyáltalán nem tud dartsozni. :DD akik látták, vagy féltek, vagy nagyon hangosan röhögtek rajta. én mindkét táborba tartoztam egyszerre, ezért csak egy idő után rángattam el onnan, hogy most aztán már rohadtul húzzunk haza.
a lényeg, hogy már este éreztük, hogy hányni lenne jó és egészséges, ehhez pózt is választottunk, íme (a képért meg fog ölni :DD):

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

utóbb az is kiderült, hogy a lépcsőn ülve másztunk fel, majd fél órán keresztül nem tudtunk bejutni a szobánkba a kártyánkkal; illetve hogy ezt szinte az egész hotel végignézte.
egész vidáman köszönt mindenki nekünk azután, úgyhogy ez tűnik A megoldásnak. :D

aaa lényeg még, hogy Szilvi éjszaka foglalta be a fürdőszobát teljes egészében, én meg másnap reggeli fogmosástól olyan kettőig. nem volt jó. ja, merthogy az lett a szabadnapom, vagyishát inkább másnapom…

viszont amíg én kvázi kedvenc lettem, Szilvi nagyon nem érezte jól magát. nagyon nem. L
sajnos a rólam elterelődött mocskolódhatnékot is ő kapta… én ezért tudtam fellélegezni, ő meg ezért nem. szóval teljesen érthetően volt szomorú minden este. és mikor már reggel 9kor is fel akart mondani azonnal, kapcsoltam, hogy jó, akkor keresünk másik helyet.
fontos megjegyeznem, hogy itt nem arról van, hogy hogyan dolgozunk. mert az nem változott egyikünknél sem. csupán annyi, hogy kiről állítják azt a háta mögött, hogy például mindenkit kibeszél a háta mögött, így Maryt is blablabla. és az a kurva kemény, hogy ennyi elég is ahhoz, hogy másnap egész nap kiabáljanak vele… mertugye. JÓL nem lehet dolgozni, mert ha tényleg megcsinálod, akkor az sokáig tart, ha meg csak úgy néz ki, akkor meg nyilván maradnak erről árulkodó jelek.
[és itt szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy nagyjából az első héten nyúltam bele a wc-be utoljára. ugyanis az kiderült, hogy senki, azaz SENKI nem csinálja ezt igazából, hiszen azért van a kefe…. de velünk azért mindenki így csináltatta…. persze ettől még mindig nem tisztább vagy fertőzésesélymentes semmi se. szóval oda sose menjetek aludni. ha mégis, kizárólag domestos-törlőkendővel!!! ja, és minden nap kétszer kell majd takarítanotok, mert pont ennyiszer kenik össze tisztítás gyanánt…]
szóval így esett, hogy megint nézelődtem az ams.at-n, és pályáztunk is egy helyre, amely karintiában volt. a pályázaton nem módosítottunk semmit se, mivel nem tudtuk gyorsan átvariálni a szövegeket, meg beleírni ezt a Doh’chfirstes kirándulást.
másnap reggel 8kor keresett valaki. nade az osztrák számomon. 10kor megint. délben már rájöttem, hogy állás miatt nem hívhatnak, mivel ezt a számom nem tudhatják, így biztos Gergő lesz, mert lett neki is osztrák száma, úgyhogy hívhatom is.  hát, nem magyarul beszéltek hozzám. kicsit se.
ééés itt jön az érdekesség, hogy el tudtam mondani, hogy volt 2 nem fogadott hívásom erről a számról, és értettem, hogy szobalány meló miatt keres a heiligenblut hotel (ahol Gergő van)!!!
mondtam, hogy most nem tudok beszélni, ha nem baj, így visszahívnám később ma. mondták, hogy jó, hatkor hívnak. GLP!!
rohanok Szilvihez, hogy újságoljam, hogy minden kívánságunk teljesül, de nem találtam, ráadásul alig találkoztunk otthon is. este végremár el tudtam neki mondani 6 előtt (ez az ivós hétfő volt amúgy), így tudott beszélni velük. mondta a néni, hogy jó, hogy vele beszél, és ha ketten mennénk, akkor küldjük át az ő önéletrajzát is, mert az nincs meg nekik, de velem is szeretne beszélni, hogy mennyire tudok németül, úgyhogy fél óra múlva hív… glp megint.
Szilvinek mennie kellett vissza, én egyedül, telefon csörög. és komolyan megfordult a fejemben, hogy nem veszem fel. de szerencsére nem így tettem. ja, meg minden ilyen telefont a fürdőben kellett intéznünk, hogy ne hallják a többiek…
a lényeg, makogtam a néninek, majd mondta, hogy jó, tartsam a vonalat, majd egy férfi hang, hogy jó napot kívánok, herr direktor vagyok.
hát szevaaaaaaaaaaaaaaaasz!! J itt már örültem. és sokkal beszédesebb is voltam.
a lényeg az volt, hogy neki gyorsan kell ember, nem tud ránk sokat várni, tehát a felmondási idő letöltése nem megoldás. mondtam neki, hogy fogalmam sincs, hogy hogy köt a szerződés, de a próbaidő már biztos lejárt (hogy örültem neki, mi..) és ha lenne olyan kedves, hogy esetleg átnézi ő nekünk, hogy hogy szabadulhatnánk… mondta, hogy persze. átküldtem, megnézte, visszahívott (tökjófej, nem?) és mondta, hogy ugyan nem szeretné minősíteni a munkaadómat, de se ő, se a jogászai nem láttak olyat még, hogy fél havi fizetést visszavesznek, ha nem leszek végig a szezonban.
tehát, ami közérdekű infó, hogy az ilyen megkötések nem jellemzőek, és ha van ilyen, az azt jelenti, hogy sokan léptek le szezon közben, nyilván mert nem volt jó, hiszen senkinek nem célja mindent feladni és három hét múlva visszacsinálni, tehát ez legyen intő jel.
de mondta, hogy nagyjából akkor tudnék lelépni, ha felgyújtanám a szállodát, de ezt inkább nem szeretné ő se. :D nem mondtam neki, hogy ez már majdnem pipa… :DD
mondtam, hogy jó, megpróbálok beszélni a főnökömmel, meg Szilvivel, hogy mi legyen.
ja, mert ő túlórapénzt nem fizet (vagyis nem ostorral állnak mögötted, hogy ne kelljen fizetniük ha kicsúszol a 8 órából, mert az a te bajod), és nettó 1000 eur kereken a bér, plusz 13-ik és 14-ik havi fizu. ugyanakkor van havonta 2 és fél nap szabadság, ami nem azonos a heti szabadnappal, hanem azon felül van. vagyis haza tudnék menni szezon közben látni titeket!!! ez, meg a váltás nekem megér annyi pénzt, amennyivel kevesebbet fizetnek itt, de Szilvivel beszéltem, és egyrészt neki fontos a pénz, másrészt meg arra kevés az esély, hogy mindkettőnket kirúgjanak, ráadásul rendkívülivel, hogy rögtön tudjunk lépni, plusz szerinte a másik hely is lehet pont ugyanilyen szar, úgyhogy a döntés a nem lett. L
mondtam a direktornak, hogy bocsánat de ezért nem, mondta, hogy semmi gond, megérti és sajnálja, akkor most másokat vesz fel, de cserébe nyáron sok szeretettel vár mert szimpi vagyok, és náluk van nyári szezon is.
úgyhogy úgy volt, hogy erről ennyit. pedig aztán nem is… J

de előbb még az ottlét.
lett csodás céges kabátunk. illetve inkább furaanyagú kardigánszerűizé. viszont tökjó, mert erre mindenki büszke (pedig esküszöm randa), ééés a legjobb az egészben az, hogy mindez 80 eurónkba kerül. de ha végignyomjuk benne a szezont, akkor ingyenes… hát hurrá.
nekem szerencsém volt, én nem írtam alá semmit se, és nem is erőltettem, de Szilvi nem úszta meg…
illetve kaptunk még csodás új fehér ingpólókat is, amikez az idei szezonra gyártattak. ugyanis baromira nem mindegy, hogy melyik évi divatnak megfelelő fehér ingpólóban dolgozol. egyik sem szakadt vagy foltos, annyi a különbség, hogy a régi 3/4es ujjú, és kékkel van ráírva hogy melyik hotelben vagy, az új meg rövidujjú (télre igazából atléta kéne, nem is értem őket) és sárgával van ráírva, hogy melyik hotelben vagy. éés ennek meg darabja 20 eurónkba kerül, és rögtön 3 darabot kell venned. vagyis ezekre a szarokra 42000 Ftot kell költened. hát anyátok hogy van??
viszont az új munkapólók fizetését is megúsztam, tekintve, hogy nem jött minden méretből, és hát az elérhető legnagyobb is inkább hasonlított zsugorfóliára mint munkaruhára rajtam (jajj, nagyon röhögtem a fejeken, ahogy megpróbálták azt mondani, hogy jóóó eeeeez, aztán már rázták a fejüket :DD) úgyhogy én kaptam engedélyt, hogy a régit hordjam, jeee.
nagyjából ezek megúszása mentette meg az utazásom lehetőségét egyébiránt, de ez is jön minnyá.

amíg jól éreztem magam, egy hirtelen felindulásból átrendeztük a szobánkat is, és bár mindketten az agyunkra ment a forgalmas és felszínes társasági élet, elég barátságos lett a szoba, így már öröm volt hazaérni, és otthon lenni. és ahogy ez szokott lenni az életemben eddig, ahogy kialakítom az otthonom, hamarosan borítok mindent és lépek.
de a szoba tényleg jó lett, és jöttek is sokan bele. de legalább máshova is le tudtak ülni, mint az ágyunk. mert a folyosóról einstandoltunk egy kisasztalt, meg kislámpát egy szekrényből.
aztán arra gondoltunk, hogy emeljük a komfortot, és rendeljünk tévét. mert az úgy van, hogyha tévét kérsz, akkor ez 100 euró kaució befizetése mellett kaphatsz. és kitől mástól, mint Vékótól!
szóval sejtettük, hogy a tévé amit kapunk tőle  nagyjából 1 percig fog működni, minden további ajándék. és nem tévedtünk sokat. kaptunk készüléket.
nos, a szoba nem nagy, de az ágyból már nem lehet látni, hogy mi történik a képernyőn, és a csatorna hangjánál hangosabban zúg a bekapcsolástól számított ötödik perc után. csodás szórakozás tehát a tévénézés. :D

aztán szereztem kispárnát. pontosabban kispárnahuzatot, ami komoly kincs a personalhausban, úgy kellett kicsempésznem. párna hiányában pulcsival és törölközővel tömtem meg, és azóta egy kődarabon aludtam. óriási előrelépés, nem? J
hasonló sikerrel mostam később. két mosógép van. az egyiket tönkretettem, mert olyan pénzt tettem bele, amit nem kellett volna, a másik viszont bosszúból benyelte az utolsó egyeurósomat, így végül meghiúsult a mosás aznap. de legalább nem buktam le, hogy én tömítettem el a mosógépet háhhá! :)

az időjárás akkor sem volt hideg igazán, sőt. elvileg mínusz 4 fokban sem kellett sapka sál vagy kesztyű; többnyire nyitott kabátban járkáltunk. és hóban.
megint esett egy csomó, ami ilyenkor olyan, hogy eltűnnek a színek. de mindennek. és így a formák is. minden és mindenki fehér. az ég, a hegy, az utca, a járókelők; minden. persze lehet, hogy valamelyik nap már hóvihar volt a szél miatt, de ha igen, akkor nem volt vészes az se.

van egy fiatal magyar kölyök, Tamás, aki a kollégám volt. őt először a bárba vették fel. nem kamuzott korábbi tapasztalatot, nem volt neki, és így vették fel. németül meg k jól tud, merthogy Bécsbe járt suliba kicsiként. na, a lényeg, hogy ő nagyon közvetlen, nyílt kiskölyök volt, majd egyszercsak azt vettem észre, hogy szinte egyáltalán nem mosolyog, remeg a keze, és nagyon szarul néz ki. kérdezem, mi van vele, majd mondja, hogy vérbe szívatják. nem egyszerű az élet a service-ben sem tehát. ugyanis persze ott sem a munkával volt gond, hanem azzal, hogy nem volt szimpatikus a közvetlen főnöknek és a csajának… nagyon sajnáltam szegényt, mondta meg láttam is, hogy minden este iszik már, hogy egy kicsit jobb legyen, de nem segít semmi se. szépen lassan egy zombi lett belőle… csodás ez a hely, mondhatom… aztán naponta tették át máshova, és elégedetlenkedtek, hogyha kérdezett, és akkor is, ha nem.
aztán egyik este látom, hogy ha lehet, még zombibb. kérdezem, hogy mi van vele, és figyeljetek. emberünk lement a város egyetlen kávézójába, ahol később megjelent a főnöke egy másik asztalnál. beivott (már a főnök), és odament hozzá, majd közölte vele, hogy nem bírja az arcát, és holnap lesz az utolsó napja, mert hazaküldik. másnap volt a próbaidejének az utolsó napja, úgyhogy nyilván erre várt már…
micsoda stílus, nem? hát én kész voltam tőle. szegény srác is. L

közben megint fordult a helyzet benn, én lettem az abszolút pletykatéma ésvagy a sátán maga, a lényeg, hogy Maryt is ellenem fordították, olyannyira hogy szinte folyamatosan kiabált velem. több napig. aztán megtiltotta, hogy akár szünetben is magyarul beszéljünk, majd elhagyta olyan is a száját, hogy a hotel teljes területén és a personalhausban sem beszélhetünk magyarul. itt, azt hiszem pont itt lett betéve nálam a kapu. úgyhogy innentől kezdve angolul beszéltem Szilvihez is amikor valamit nem tudtam kifejezni, mert káromkodni például angolul tökjól tudok. úgyhogy azt hiszem kétszer már kikényszerítette belőlem a csapat, hogy közöljem, hogy vagy normálisan beszélnek velem, vagy sehogy…
és eldöntöttem, hogyha haza is, de innen lépek a gecibe, és ha lehet minél hamarabb, hogy magukra maradjanak a karácsony-szilveszteri hajtásnál.
éés ahogy ezt elhatároztam, és terveztem a hogyant, kapok egy sms-t Gergőtől, hogy az egyik csaj felmondott náluk, lett egy szabad hely. natessék. onnantól vigyorogtam. hívtam a direktort, hogy akkor én szívesen mennék, ha lehet, mondta, hogyha meg tudom oldani, hogy max 2 napon belül kezdjek, jöhetek, de sajnos nem tudja megvárni most sem a 14 napot.
hazamentem, megbeszéltem Szilvivel, hogy akkor másnap kirúgatom magam valahogy. nem örültünk annak, hogy szétválnak útjaink, mert igazából tökjó volt együtt, dee ezt meg kellett lépnem. meg én bíztam benne, hogy csak előretöröm neki az utat tovább, és jön ő is majd. én szeretném, de ő nem, és nyilván ő dönt ebben.

na, másnap. én megpróbáltam mindent, komolyan. annyira felhúztam őket, hogy már azt hittem ott helyben robbannak. lassú voltam, visszabeszéltem, mindent szabályosan akartam csinálni, aztán meg semmit se, és visszabeszéltem méééég, de SEMMI. már többször megkaptam, hogy mindjárt kapok írásbeli figyelmeztetést, de abból is három kell a kirúgáshoz!!
hát persze, nem mert kirúgni Mary, mert akkor túlórázniuk kell a kedves csapatnak, akiknek így meg többet kell fizetni, és ezt meg kellene indokolni a főnöknél… bezzeg amint lemegy a szilveszter… bár szerintem Szilvivel is pont ugyanez lesz, de ez majd kiderül.
a lényeg, hogy már megsajnáltam őket, és kurvára menni is akartam már, úgyhogy kérdeztem Marytől, hogy mer? mit fogsz csinálni, ha nem azt teszem, amit mondasz? kirúgsz? és erre baszki azt mondta, hogy nem. mondom faszom, miért nem?!?!?! :D
úgyhogy itt közöltem, hogy jó, most akarok beszélni a tulajjal, ha nem rúgtok ki, megyek magamtól, de MOST.
na, megyer Melanie Fenderhez, kérdezi mi a probléma. mondom abból sok van, de van megoldás, többet nem jönnék. hát de hogy az nem így működik, szerződés meg felmondási idő meg minden. mondom nem, rúgjatok ki, és mindenkinek jó lesz becsszó. de neeem, ők nem rúgnak ki, hát ők nagyon lojálisak a munkavállalókhoz, mi a baj? mondom, jó, te akartad. figyi, ha én valamit kitakarítok, az tiszta lesz, de itt csak mímelni kell mindezt, ez nekem nem oké. plusz az sem, hogy nem a munka alapján ítélnek, s cserébe a folyamatos és indokolatlan kiabálásból is elegem lett.
angolul beszéltem, ezért hát az összetett mondatok, s Mary is ott volt, mert kérésem ellenére nem négyszemközt voltunk. azt hittem, hogy elájul, amikor hallotta, hogy mit kifogásolok. a takarítást pedig nem részleteztem, mert láttam a tulaj szeme villanásából, hogy ő is pontosan vágja, hogy mi folyik a housekeepingen… szóval ők is pontosan tudják, hogy ugyan nem vízcseppes, de fekáliás vizespohárból isznak a vendégeik…. no comment.
aztán közölte, hogy jó, de a fizetésem felét ki kell fizetnem, van-e annyi pénzem. mondom van, nálatok. tekintve, hogy 17-e van, ami a hónap felénél több, és ha nektek nagyon kell, akkor tartsátok meg a félhavi bérem basszátok meg. ja, de az nem úgy van ám, lehet, hogy nekem kell még ezen felül is fizetnem, mert ezt a napot nem számítják. jól van bazdmeg, ajándék ez is, de hogy állsz matekból, hogy nekem kéne fizetnem?? mondta, hogy jó, majd kiszámolja, fél óra múlva jöjjek vissza, és akkor még ma el kell hagynom a szállást. mondom ácsi, most van 10 óra, pénz és idő nélkül nem tudom megszervezni az utamat haza (merthogy azt mondtam nekik, hogy haza akarok menni), és úgy sajnos nagyon rossz lesz nekem. kimondta, hogy sajnálja, de az már nem az ő dolga. mondom ja, igaz, akkor let’s play the game. szóval hogy képzelje, a hazaiaknak írok egyfajta naplót persze név nélkül (persze, höhöhö), ami sajnos publikus. így olvasták újságnál is, és hát ígértek pénzt, ha megnevezem a helyet, merthogy ez mennyire gáz, ami itt folyik (ez persze nem igaz).  na, itt nagyon elnyúlt az arcuk, közölték, hogy ilyen velük még sose, és miért akarok én nekik ilyen rosszat, amikor ők olyan lojálisak a munkavállalókhoz. mondom hagggyukmáá, miről beszélünk? kocsmában rúgja ki a főnök a beosztottját, és ha rosszat akarnék, most nem vele beszélgetnék, hanem az újságíróval. erre hogy én mennyire meg fogom járni, merthogy itt ausztriában milyen komoly törvények vannak, és hogy életem végéig nekik fogok fizetni, és különben is. visszakérdeztem, hogy miért akar nekem ennyire rosszat, amikor én olyan lojális vagyok a munkaadómhoz… :D
mindenesetre ezért van az, hogy átírtam a település és a hotel nevét visszamenőlegesen is, hogy ne kereshessenek rá, ha megszállja őket a kreativitás szelleme véletlenül.
na, a vége az lett, hogy másnap reggelig maradhattam, és 56 eurót utalnak majd decemberi fizetésképp.
édesistenem dejó is volt!! mondtam Szilvinek, ő kicsit szomorú volt, de lefoglalta magát azzal, hogy oscar közeli játékot nyújtott a többieknek, hogy fogalma sincs, hogy mi történt velem, és hogy mennyire bántja, hogy így viselkedek; kellett neki, hisz ő ott marad.
én mentem haza, Tamással megbeszéltem, hogy együtt költözünk vasárnap ki, és addig neki kell egy munkahely, hogy hová, abban segítek, nekem meg le kell szerveznem az utam másnapra.
hát. vettem online jegyet, merthogy aszonták, az öbb érvényes a buszra vonatra egyaránt. nos, nem, ez nem igaz. csak vonatra érvényes. végül az ügyfélszolgálat diktálta le, hogy mikor mivel utazzak, hogy eljussak Lienzbe, ahonnan is 16:10kor indul az utolsó busz Heiligenblutba. a hotelből beszéltem a direktorral, mondta, hogy ő épp Budapesten lesz csütörtökig kb, és hétfőn próbanapom lesz, és keddtől szól majd a szerződésem, de a Hausdaméval beszéljem le a dolgokat. ő meg már nem magyar. de nagyonnagyon kedves volt, mondta, hogyha nem érem el az utolsó buszt, szóljak, mert akkor kijönnek elém Lienzbe.
na de az út. az első busszal indultam 06:50kor a szállás elől. azzal le Ötztalba, ott vonattal Salzburgba, onnan Spittal-Millstatterseebe megint vonattal, onnan Lienzbe megint vonattal, és végül két busszal a hotelig. ide 17:10re érkeztem, tehát tettem egy laza 10 órás körutazást ausztriában. alapból ez tökre feldobna, mert így szocializálódtam, de rohadtul izgultam. merthogy például a csomagok. van egy nagy és beteg bőröndöm. két turistahátizsákom, és egy laptoptáskám. sokkal több, mint ahány hátam és kezem van.
plusz az online jegyet ki kell nyomtatnom, de nem volt ehhez megfelelő szolgáltatás a városban. kóddal ki lehetne nyomtatni a pályaudvaron is, de vasárnap, mint minden ausztriában, zárva van…
szóval csöppet feszült voltam.
közben elindultunk Tamással is munkanéző körútra. a szállás melletti szálloda volt az első – és az utolsó is. merthogy a kis mázlista rögtön talált munkát, 20 perc múlva szerződéssel a kezében jött ki. J a kis rohadék tehát nem utazott velem 2 métert se. J
ujjongtunk, meg minden, aztán elkezdtem készülődni. közben jöttek át hozzánk, miért pont aznap ne ugye, és este már elmondtam nekik, hogy van másik helyem. így már nem néztek őrültnek, csak gonosznak, hogy Szilvit így átráztam. de ez meg belefér.
aztán elmentünk enni egy pizzát, ami nagyon rossz volt, de akkor ízlett, mert éhes voltam. aztán olyan 2 körül el is aludtunk, és 5kor keltünk.
fú, akkor nagyon féltem. hogy mi lesz az úton, az új helyen, meg eleve, hogy megyek le a hegyről két napja hóvihar van?!?!
aztán ahogy leértünk a buszmegállóba, letört a bőrönd füle, és szétrepedt az oldala a zipzár mentén. de már ez sem rontott az idegállapotomon.
úgy alakult, hogy Tamás egyik ismerősével utaztam az első fél órában. nagyjából 8 órával azelőtt láttam életemben először, de magyar volt és buszsofőr, úgyhogy ennél több nem kellett. mondjuk azt kihagytam volna, hogy amint kifordultunk a megállóból, hívta őt Tomi (ő is kikísért), hogy éreztük-e, hogy máris levitt egy táblát fordulás közben a sofőr, biztos még nem ébredt fel…
eleinte még poénkodott buszszerencsétlenségekkel, meg hogy érzed, most hogy megcsúsztunk? de aztán látta a színemet, ami valószínűleg akkorra olyan szürke lehetett, és jófej volt, abbahagyta.
majd leszállt, és ez nem volt jó. a szerpentineken, ahol nincs korlát, mert tök felesleges, de a jég állandó szereplő még sötét volt, és ennek őszintén örültem.
olyan szinten kavargott bennem minden, hogy képzeljétek, Istvánakirályt kellett hallgatnom, hogy jobb legyen.
majd leértünk Ötztalba, első átszállás. ahogy felültem a vonatra, megkönnyebbültem. hogy megy ez nekeeeeeeeem, há’ Mózes vagyoook, szóljon hangosan az ének…! J
neteztem kicsit, de aludni nem tudtam, mert pörögtem, meg annyira, de annyira szép volt minden, hogy kész. persze karintia nekem jobban bejön, de akkor még nem jártam ott. azt terveztem, hogy salzburgban nem 10 percem lesz a következő vonatig, így majd ott veszek bőröndöt. de nem ausztriában, ahol minden zárva van vasárnap ugye… úgyhogy ez még a következő út előtti megoldandó feladat lesz.
aztán volt idő, mikor úgy nem értettem magamat. hogy mégis mi a francot csinálok én? 28 éves vagyok, és itt rohangálok egy országban a fél lakásommal, nem tudom a nyelvüket se, és eleve miért is gondolom azt, hogy amit elképzelek, az úgy is lesz?!?! szóval volt nemjó is, dee összességében nagyon nagyon jó volt. a csomagok nem kellettek volna, de voltak, úgyhogy mindegy. J
Lienzben meg, képzeljétek, más világ van. már Spittalizben is persze. egész mások az emberek. sokkal nyugodtabbak, higgadtabbak, és olyanok, hogy azt figyeled bennük, hogy oké hogy tiszta, meg hegyek, meg szép patakok, meg működnek a dolgok, de mégis mi olyan fura? mi olyan más?? nem, még nem jöttem rá, de ha igen, akkor majd leírom.

képek az útról (többnyire vonatból), nektek.


aztán a buszsofőr bácsi szó nélkül leállította a buszt, kinyititta a hátsó ajtót és felpakolta a cuccaimat. egy normál helyi busz. és nem is látta az összes csomagomat. szóval kész. aztán az átszállásnál meg a másik buszra pakolta fel! tökretök jó fej.
ésésés. a környék. úristen, dejó!! pont ilyet képzeltem el, amikor fejembe ötlött, hogy ezt akarom csinálni. de komolyan. és képzeljétek, a szerpentineken az utolsó busszal tök gyorsan jöttünk, és nem féltem egyáltalán!!! sőt, élveztem is, ahogy helyenként megcsúszunk!! durva, mi? J
Gergő a buszmegállóban várt, de a sofőrbácsi nem ott állt meg, hanem egyenesen a hotel előtt. úgyhogy menőbb vagyok, mint aki limuzinnal érkezik. :D
egymás nyakába borultunk, már Gergővel, aztán a recepción kértünk kulcsot, és ott is annyira kedvesen fogadtak, hogy csak na, majd felmentünk a szobába, ahol nem találtam meg az ágyat. merthogy olyan k nagy! ugyanis. van egy külön gardróbszoba például!! sose volt még ilyenem, de tökjó. van külön teraszunk, kinti sarokgarnitúrával, és külön vécé, és konyharész hűtővel, meeg egy töknagy kanapé meg nappalirész, meg természetesen a fürdőszoba. mondjuk ez utóbbi összenyílik a szomszéd szobával, ahol további kettő lány lakik, de egyelőre nem találkoztunk velük ott.
amúgy ez a hotel épülete, és pl a velünk szemben lévő szoba a vendégeké, szal konkrétan egy hotelszobában lakom!! jó, nyilván lepukkantabb, de sokkal jobban érzem magam itt, mint az előző helyen. ésés VAN MAGYAR TÉVÉ!! jó, ez nektek smafu, tudomén, de nekem nagyon nem, hát olyan mélymagyar leszek a végén, hogy csak na. persze csak duna meg emkettő van, de ez is nagyon jó.
aztán vacsiztunk, és kb mindenkivel beszélgettem kicsit, és annyira kedvesek voltak! nagyon jól esett.
aztán pakoltam, most ki, már egész rutinosan megy, aztán zuhany és alvás.
reggel 07:30ra mentem, rögtön reggelizni.
féltem ám, hogy mi vár rám, merugye próbanap, meg minden, de annyira kedvesek voltak megint, hogy ez kicsit elmúlt. aztán találkoztam a Hausdaméval is, Frau Steiner ő a továbbiakban, és ő is nagyon kedves volt.
a napom jól ment, próbálták pörgetni a dolgokat, hogy mennyire bírom, de a Doh’chfirst után meg sem hatott szerencsére.
sok itt a magyar, és itt a housekeeping a menő, nem a service, illetve az van, hogy ők jobban szívnak meg túlóráznak. nincsenek kasztok, de cserébe magázódás van a felettesekkel, így van egy természetes távolság. keverés nyilván van, itt egy valóban lassú német kislányt basztatnak, de messze nem úgy, mint ahol voltam. éés ebből tök könnyű kimaradni. a magyarok meg, kapaszkodjatok meg, összetartanak vazz. mondjuk ez abban nyilvánul meg, hogy pl ha valakinek sok a melója, akkor automatikusan mennek segíteni egymásnak, míg ha a német kislány van szarban, akkor csak akkor, ha utasítják őket.
meg itt duplaannyi szobájuk van a lányoknak, mint a superiorben, de kevesebb a meló! ugyanis nem arra helyezik a hangsúlyt, hogy minden vízcseppfolt személyes ellenségünk, hanem arra, hogy ha koszos valami, takarítjuk. persze nem olyan blingbling meg puccparádé a hotel, szóval van mosdókagyló, ahonnan lepattant a zománc, vagy nem tökéletes és friss a festés; de ez nekem egyrészt jobban bejön, mert valamivel valóságosabb, másrészt meg így fordulhat elő, hogy itt nem a vécés ronggyal kell tisztára törölni a vizespoharakat, hanemsőt, el is tudjuk őket mosni! hoppá, mi?
pedig ez is pont ugyanúgy négy csillag.
szóval zsíííír. tökjó itt. a szobatársam ismét egy 22 éves magyar kislány, de tökjól megvagyunk, a szokásaink is hasonlóak, és tudjuk hogy nem a legjobb barátnői vagyunk egymásnak, hanem csak egy szobában lakunk, ami nagyon fontos alaptétel.

net van a hotelben, de csak lenn egy kis szobában, így tehát amíg ő lenn netezik, én fenn teszem, szóval a külön utak is megvannak.
meg képzeljétek, itt pölö ingyen lehet mosni és szárítani, meeeg itt szintén ingyen szkvassolhatunk meg pingpongozhatunk, és ugyan 06:20 a munkakezdés, de nem kell korábban felkelnem, mint a másik helyen.
Frau Steiner meg szakember. tökjól szervez, és irányít feladatokat és embereket egyaránt. mondjuk nem véletlen, hogy 20 éve csinálja ugyanezt. és nem kér felesleges dolgokat. mondjuk nem fontos, ha nem origamizunk a wcpapírral, ha sok a szoba, mert fontosabb, hogy tiszta legyen, minthogy hogy néz ki. hoppá megin.

aztán már tegnap kaptam meldezettel-t, ma meg el kellett vinnem a hivatalba, ahol olyan 2 percet tartózkodtam, pedig várnom is kellett… fura ez még, hogy működik.

ma meg úgynevezett spätdienst-es vagyok/voltam, ami azt jelenti, hogy délután kettőig vagyok, aztán fél hattól tízig „ügyelek”. vagyis szólni kell a recepciónak, hogy hol vagyok, és ha bármi kell, akkor hívnak és mennem kell. ma annyi történt az ügyeletem alatt, hogy semmi. de cserébe tudtam írni. király, mi? J

meg képzeljétek azt is, hogy megdícsértek, hogy igazából tökjól kifejezem magam németül, és beszéljek bátran!

ja, meg itt a személyzeti kajálda igazából az étterem egy bizonyos része, nem egy luk, ahogy máshol volt. és beszélhetünk magyarul. csak vendégek előtt nem.

és csomó minden ki van írva magyarul is!! merthogy hunguest hotel, ugye. az is olyan jóó.

meeg pénteken lesz szabadnapom. ezt ma tudtam meg.

annyi még, hogy tegnap voltam boltban, és egyrészt itt ugye élnek emberek, nem hotelfalu, úgyhogy töksokminden van; például kotányi fűszerek (!), meg minden mi kell. csak cigi nincs. ahhoz fel kell menni a város/falu másik részébe.
viszont az árak. hát akárhogy is nézem, és általánosítom, meg felkerekítem, de maximum 20%kal kerülnek többe a kaják, mint otthon. a fizetés meg…. szóval a brutál különbség oka vagy eredménye ebben is látható.

meg beülhetünk a hotel bárjába is, csak nem munkaruhában nyilván, és kedvezményünk is van. és van jéger nap. ;)

szóval összeségében; az nem, de ez AZ, amit kerestem azt hiszem.
zsír, mi?

ím pár kép végül, s az utolsó a teraszunkról látható.

A bejegyzés trackback címe:

https://kiskacsafurdich.blog.hu/api/trackback/id/tr633484663

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sansfrontiere · http://szobanoveny.blog.hu/ 2011.12.24. 13:08:55

Szia Évi! Na ezt is elolvastam, és örülök, hogy jobban érzed magad sokkal! :) Idén itten fogok Neked boldog névnapot, és kellemes karácsonyi ünnepeket kívánni! Puszi!

fraukoncz 2011.12.24. 17:38:38

köszönöm szépen, neked is nagyon boldog karácsonyt idénre!!! :*
süti beállítások módosítása