egyrészt a vasárnapom.
beértem jól, bár nem esett jól, hiszen max 4 órát aludtam. mondjuk azt hittem, hogy a kevésalvás csak akkor para, ha gondolkodni kell, és milyenjó, hiszen itt olyat nem ajánlott tenni.
ez nincs így sajnos. ugyanis a fizikai munkám úgy alakul standby üzemmódban, hogy szinte a megtévesztésig egy lajhár leszek, de nekem ez nem tűnik fel! belülről tehát ez tök mókás, de kívülről már kevésbé. Gabi pl rendesen hisztizett is, mert nem értette, hogy miért vagyok lassított felvétel. én meg meg mertem volna esküdni arra, hogy direkt szívat, és nem is vagyok lassú. dede. :) (mondjuk annyira semmiképp nem, amennyire előadta, de ezt hagyjuk is.)

nade még a reggel.
egyedül voltam a mosodában, és jött Anita.
széles mosollyal köszöntöm, hogy hellóóó, guten morgeeeeen. és semmi. rám nézett, majd tovább és ennyi. és itt választott halálnemet.
ugyanis ha valami, hát ez felbasz.
úgyhogy egy csöppet átgondoltam a dolgokat, közben megérkeztek a többiek is, és én meg néztem anitát. tényleg nem csináltam mást, csak néztem. (mondjuk anna fél tőlem, ha úgy nézek rá, de szerintem ez hülyeség, csak látszik, hogy mit gondolok)
és azt gondoltam, hogy fogalmad sincs, kivel kezdtél kisanyám. ennyi.
na, látták többen, hogy valami van, anita is, elkapta a tekintetét, és ennyi.
de azóta baszki mosolyogva köszön!! elképesztő.
a férj meg ezután kifejezetten kedves volt, még beszélgettünk is.
pfehh, szánalom... na mindegy.

szóval volt olyan 9 szoba, amit meg kellett csinálnunk, de nagyonnagyon muszáj volt 3-ig befejezni, és ez stresszelte a Gabit, ő meg engem, szóval isteni volt a hangulat.
no, hajtunk mint a hülyék, én közben magamban olyan 86szor felmondtam, de azért csináltam. maaaaaaaajd eljő a 3 óra, és maradt 1 szobánk. mondom, most mi lesz?
erre kiderül, hogy:
- senki nem végzett
- a kávészünet miatt kellett háromra befejezni (de ötig dolgozunk könyörgöm)
- szünet után, amikor megkérdeztem, hogy mi lenne, ha befejeznénk azt a szobát, hiszen tökjól van rá időnk, akkor az volt a válasz, hogy:
"mindegy, ráérünk, ezekbe úgyse jönnek vendégek"
aki igazán figyelmes volt, láthatta, hogy olyan 5 percig káromkodtam a fogaim között szépencsendben.
merthogy az van, hogyha egy vendég kiteszi a lábát a hotelből, akkor ki kell takarítani a szobát, ez egyértelmű. hogy általában vasárnap jelentkeznek ki a hotelből, ez is egyértelmű. ha más esetleg aznap jönne is bele, akkor olyan kettőig valóban végezni kell.
nade annak mi az értelme, hogy aznap kelljen mindent megcsinálni rohanva, amikor teljesen felelseges?!?!
ahelyett, hogy normálisan ki lehetne takarítani azt a rohadt szobát. de neeeem, ha nem rohansz, ráérsz, azt meg tilos. báá.
szóval a vasárnap nagyon kemény volt idegileg és fizikailag egyaránt.

például lassan simán mehetnék már milka-reklám castingra a lila foltjaim miatt. de komolyan. ugyanis ha nem vagy ébren, de közlekednél, mert kell, akkor mindennek nekimész. egy buzipuccos hotelben meg minden hegyes és szögletes. nemjó és fáj.
továbbá ujjlenyomataink sincsenek már. úgyhogy bankszámlanyitás helyett terveztünk a bankrablás átgondolását is, hiszen sokkal kevesebb vécét kéne kitakarítani és több pénzünk is lenne. de végül amellett döntöttünk, hogy a pénz nem minden, inkább csináljuk vissza az ujjlenyomatainkat valahogy.
egyelőre nem jártunk sikerrel, de addig örülünk annak, hogy van ingyen testradírunk, illetve ha bárki szeretne lecsiszolni egy-egy bútordarabot, no, mi azt könnyed mozdulatokkal meg tudjuk tenni csiszolópapír nélkül!
a szám pedig annyira száraz, hogy ha valakinek az ütőerére esek véletlenül szájjal, tuti elvérzik szegény.
ugyanakkor már nem szédülök és nehézlélegzek a harmadikra való fellépcsőzés után, csak kicsit. értékelem én a fejlődést!

viszont ha most nem fogok fogyni akkor soha. konkrét edzésterv ez; reggeli ebéd és vacsora előtt is rendesen leizzad az ember. szerencsére nemcsak én, de aki túlsúllyal is rendelkezik, neki piros lesz az arca. a teste meg lila. hát hiába, aki színes egyéniség ugye... :)

spár

a csipsz meglepően krumpliízű, mindenkinek javaslom. :)
az akciókat már kevésbé.
ugyanis itt féláras az eksön, nade lejárat után 1 hónappal lesz féláras. igen, tehát akkor is kinn van a polcon... itt nem szaroznak holmi dátumradírozással, simán rámondják, hogy igazán megéri akció. ezen tök meglepődtem.

lemaradt képek

a híres-büdös öltöző:
szóval ilyen a kilátás a szobánkból, ha süt a nap (hétfői kép).

éés lefényképeztem a hőmérőt is jól:

csip 

nyilván ahogy leírtam, hogy dejó hogy nincs csipünk, lett. szóval már blokkolóóra is pipa. hurrá. még szerencse, hogy nem bosszantja az egóm.. :)
az volt, hogy a Mary mellett álltam, és beszéltek hozzá walkietalkie-n. onnan sejtettem, hogy rólam van szó, hogy furán néztek rám a liftben, de a nevemet (se)nem ismertem fel a beszélgetésből. no, mondta, hogy most azonnal menjünk a recepcióra. mondom magamnak, kirúgnak, istenem dejó, nem nekem kellett döntenem. mondja Mary, hogy kerítsük elő Szilvit is. hát őt is repítik? nincs is jobb ennél, komolyan! aztán ahogy a recepción elénk rakták a Meldezettel-t kicsit elszomorodtam. :D persze ez alapvetően vidám dolog, hiszen ez a bejelentőlap, hogy akkor itt lakunk is, merhogy dolgozunk. biztosítás, bank, egyéb szolgáltatások miatt ez tökjó. nade jár hozzá csip is. hátdejó.
na mindegy, ma kellett először használnom, és már elfelejtettem kilépni, szóval tökjól nyomom... :)

aztán az osztrákok nem teljesen normálisak rovathoz azt is hozzátenném, hogy.
a fender család (a tulajok vmi 1543 óta, rémbrutál) rendelkezik egy villával. ez tiszta sor. a villa terasza és ablakai többnyire a szállodájukra néz. ez kicsit egós, de igazából ez ekkora településen nem ritkaság.
nadehogy embereink azzal töltik idejüket, hogy a dolgozókat nézik távcsővel (?!?!?!?) az már kicsit gáz.
az egyik szobában ki mertem nézni az ablakon kicsit, hogy mégis hol vagyok, és akkor szólt a kollegina, hogy csak függöny mögül tegyem, és azt is óvatosan, mert fenderék kukkolnak...
hogy nem tudják mással elütni az idejüket?!
komolyan, inkább vegyenek forintot vazze, és igzuljanak a tőzsdén. de az ablak előtt...

illetve a szobák.
vannak szépek, de a többségben pont ugyanaz a lepukkant ágy és a hozzá tartozó lepukkant bútor található.
de komolyan, minden törölgetés komoly rétegek leválását eredményezik...
szóval a mi szállásszobánk igazából tökdrága hotelszoba, jó? nem, nemjó... :)
bár már otthonos. vettem kancsót és bögreszerű izét, cukrot és akciós (tehát lejárt) citromlevet, szóval a teagyártás beindult, ez már az otthon 1.0 :)
mondjuk a vízforralót tegnap tökretettem.
aztán elestem a telefontöltőben, a telefon maga meg arconcsapott, szóval volt kisebb bajom volt az elektronikával. 
 

hogy jutok haza

azért is nyugodtam meg, mert kiderült, hogy úgy van, hogy ha úgy alakul, hogy innen el gyorsan, akkor felszállok arra a buszra, ami a szállás előtt áll meg, és fizetek olyan 10 eurót kb, majd utazom másfél órát, és leszállok ötztal bahnhofnál, ahol felszállok egy vonatra 60 euróért és leszállok bécsben. az meg már majdnem otthon!!
szóval nyugalom van.

mosoda

annyit még kihagytam, hogy azon túl, hogy közös nyelv kevés van, viszont a kaszt összeköt fontos tudni, hogy zene is szól. és milyen meglepő, hogy többnyire fekazene? :)
úgyhogy már tudok törölközőhajtogatás közben bulizni, egyedül és csendben. szuper. ;)

éés sutyiban lefényképeztem az alagsor bizonyos részeit, hogy lássátok, igazat szólok. a képek azért nem élesek, mert nyilván nem örülne senki, ha látná, hogy archiválok, sőt, így kapkodtam.
de íme, mindennapjaim helyszne (az előző posztban a kivételes, szabadnapos látvány volt látható...):

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.