nos, a bátorság beugró részét azt hiszem bőven túlteljesítettem.
úgyhogy lehetek ám bátor!
és már azt hiszem, hogy az is vagyok.

szóval a 24 órás buszút 20. órája után már újra hiszem, hogy ezt én akartam tényleg (még ha az ismert alany tulajdonságait tekintve ez elképesztően vad ötlet is).
nagyjából félúton voltunk időben, amikor is kezdődött egy olyan szituáció, amire régebben teljesen befeszültem volna, és jó sokáig féltem volna. de akkor elhatároztam, hogy most már aztán minden bekaphatja, és nem vagyok hajlandó rettegésben megélni az életem eseményeit.
akkor se, ha rázósak.
mert ha baj lesz, majd kivágom magam belőle úgyis, ha meg nem, akkor annyi baj legyen, jöjjön aminek jönnie kell!
ezt most tényleg őszintén hiszem, remélem ez így lesz később is.
már holland földön (!) vagyok másfél órája, és érzem ám, hogy igenigen ez lesz az.
persze a távolabbi terveim elképzelése a valóságban még mindig mozgáskoordinációs problémákat okoz; de valahogy érzem én, hogy tényleg ez az utam nekem.

a buszút amúgy teljesen klafa, sőt; én nagyon örülök, hogy nem az eurolines-t választottam (mert a student agency a nyerő).
például már bármikor elő tudom adni a filmek (vígjátékok) legsűrűbben használt mondatait csehül. :)
továbbá németország nem is olyan nagyon uncsi. pl köln kifejezetten wow. meg az északi része eléggé bejön.
szép még brno is, meg prága is úú.

az elindulásom előtti hisztikért meg ezúton kérek elnézést és nyújtok cserébe örök életű hálát; biztos borzasztóan fárasztó volt, de komolyan nem játszottam ám rá, tényleg kétóránként döntöttem úgy, hogy otthon élek eladóként életem végéig.

na aztán akkor tekintsünk kicsit vissza, hogy mitmiért, hogyan lett ausztriából hollandia, meg ilyenek.
úgy van, hogy büszke proli gyermek volnék.
vagyis nem sűrűn vág hozzám a család egy osztrák kastélyt, hogy tessék lányom, játsszál.
magyarán azt a csilliárdot, amibe ez kerül meg kellene keresnem.
és ausztriában nagyon jók a bérek és a feltételek (vendéglátásban, beugró szinten európában csak svájc jobb, de az se sokkal), de még ezzel együtt is nagyjából 15 szobalány év után lenne lehetőségem mondjuk előlegre szert tenni.
persze félreértés ne essék, hitelt lehetne felvenni hamarabb is, más jellegű szálláshelyet beindítani szintén; csakhogy én szeretnék biztosra menni (amennyire lehet), és ahhoz bizony pénz kell meg tapasztalat.

amikor 2 éve hazamentem ausztriából, nagyon nehezen viseltem.
ugyan örültem, hogy megyek haza, deee nagyon nem szívesen hagytam ott a hegyeket. tudtam, hogy megyek én még oda élni, de azt is, hogy nem most.
viszont azt, hogy cserébe akkor hova menjek, és miért, és mit csináljak és az miért jó a tervhez; na, ehhez kellett ám két év.

az adottságokat meg a lehetőségeket kellett átgondolnom; miszerint szép és jó, amiket elképzeltem, de egyelőre szobalány tapasztalatom volt a vendéglátásból, ami nem kifejezetten átfogó. angolul tudok használhatóan, németül recepciószinten sose fogok beszélni. illetve hogy maradnék a kontinensen.
tehát kellett egy olyan hely, ahol rendesen félre tudok tenni az élet mellett, és lehetőleg más pozíciókban is el tudok helyezkedni az ágazatban a tapasztalat miatt, a kontinensen van, és működik az ország az angollal.
így lett az ország hollandia.

(közben. bréking. ugyanis most mentünk el egy kemping mellett, ahol sokan voltak fürdőruhában a vízben és mellette, vagy sátoroknál. 04.02. ?? :) )

szóval az új célország megszületett nagyjából egy éve, de a hogyan kérdés még nyitott volt.

az továbbra is feltétel volt, hogy hasonló feltételek legyenek, mint ausztriában voltak; vagyishogy a munkáltató ad szállást meg kaját (így nincs kaució, meg para se, hogy vagy munka van, vagy szállás, és azok is egymástól eltérő időintervallumban), mellette meg a pénz.
egy évvel ezelőtt az au-pair lehetőséget főleg a pénz miatt vetettem el (plusz a feltételek se voltak megnyugtatóak).
viszont időközben kialakult a tervem hollandiával, aminek elkezdéséhez mindenképp szerettem volna pár hónapot legalább kinn élni, hogy tudjam, hogy mibe vágom a fejszém, ha kimegyek vállalkozni kb.
és idénre az aupair rendelkezések is változtak, úgyhogy adott volt a tény, hogy ez lesz az a szitu, ahol megismerkedem az országgal.
na. itt tartok most, még két óra és felvesz az autójával egy apuka, aki elvisz a feleségéhez és a három kisfiához, akikre én fogok vigyázni heti 4 napot, cserébe pedig ott lakhatok náluk.

izgi, mi? nekem pár órája még túlságosan is az volt.

ó. és azt hiszem, hogy most mentünk egy felüljáró alatt, amely felüljárón egy folyó van. azt hiszem, hogy mókásan őrült ez a nép.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.