rég írtam, történtek is dolgok, igyekszem nem kihagyni semmit se, így pontok lesznek. J

általános híreink:

szerdán volt ez még, és folyamatosan szédültem, meg szaladgált a vérnyomásom. még rágyújtani se voltam hajlandó, merthogy eleve nem kaptam levegőt, ennél kevesebb meg már nem lenne egészséges.

na, hát a szobalányok, és minden niggerkasztba sorolt egyed a hotel alagsorában „lakik”. ami nem néz ki bizalomgerjesztőnek, sőt. mindenhol csövek, kosz, óriásgépek, kosz, mosoda, kosz, konyha, kosz és bűz is. komolyan olyan, mint egy hallucinogén labirintus. ja, merthogy lépten nyomon „alakul” ez a labirintus, szóval a fonalas csaj bekaphatja, itt nem találna ki ő se.
na, hát mi se. egészen vicces dolog volt például, amikor először kellett megtalálnunk a kajáldát. nem ettünk sokat. J

merthogy Doh'chfirst nagyüzem ám, szóval van áporodott izzadtságszagú öltöző, meg viaszkosvászonos munkásebédlő és lyukkártya is. najó, ez utóbbi igazából a blokkolóóra új változata (nekem még nincs ilyen csipem, és ennek nagyon örülök).
szóval pont nem ezt kerestem, sőt, na de ezt majd később.

az első napom olyan harmadik órájában lett számomra világos, hogy ez nem az én helyem.
összekerültem egy lengyel nővel, akinek a neve Anita. fontos lesz ez még.
szóval vele mentem fel szobákat csinálni (achtung, nem építőipar J) és hát a liftnél megejtettem a bemutatkozást. azt hiszem már a hellónál jártam, amikor citrombaharapós képet vágott, és nem is reagált sokkal többet. mondom jó, szar napja mindenkinek van, meg is nyugtatom, hogy nem fogunk sokat beszélni, mert nincs közös nyelvünk, szóval hogy ich kann nicht spreche deutch gut, entschuldigung bitte. erre se semmi. viszont tök örültem, mert németül elkezdett hadarni. aztán ugyanezt tette, csak hangosabban. ő a mai napig nem tudja felfogni, hogy nem süket vagyok, hanem mondja másképp, mert nem ismerem azt a szót.
a lényeg a takarítási metódus.
és ez most halálosan komoly, semmit nem túlzok.
szóval az osztrák négycsillagos, superior hotel úgy takarít fürdőt, hogy van egy szivacs szobalányonként, és arra tesznek cifet. ezzel áttörlik a vécét mindenhol. a víz alatt is. kesztyű nélkül. majd egy régi törölközővel szárazra törlik, hogy csillogjon, szintén mindenhol.
ugye érthető, hogy ezzel konkrétan csillogósra kentük a fekáliát. hát, ez zúzós vazz, mondom magamban, na de ez mégiscsak wc, arra senki nem ül rá..
a következő lépés azonban az, hogy ugyanezekkel a professzionális eszközökkel (ugyanaz a szivacs és törölköződarab) „sikáljuk” ki a mosdót is, és a fogmosópoharat, és a vizespoharat is!!!!!! és ez tök komoly. mindenki így csinálja. tehát amivel a vécét fényesítettem ki, azzal fényesítem a poharat is. van, aki a cifes szivacsos áttörlés után öblítés nélkül törli át a törölközővel a poharat. beszarás.
és ezeket naponta mossák, tehát egész emeletekre van ugyanaz az eszköz…
de a csap fényes, és sehol egy hajszál, mert az milyen gáz már, a végén még azt hiszi a vendég, hogy nem tiszta helyen van…!!!
szóval kerekedtek a szemeim, hogy ti ezt komolyan toljátok? hát nem sajnáljátok szerencsétlen ám nyilván gazdag arcot, aki vérhast fog kapni?!
nem, nem sajnálják. és mást se, de nem is viselkedhetnek másképp, különben nem élnék túl az ittlét. na, én például ezért lépek innen szándékaim szerint.

aztán imádom azt is még, hogy a felmosás abból áll, hogy négykézlábra ereszkedünk, és a korábbi jól bevált törölköződarabbal feltörlöm a padlót. szerintem ezt dzsuvázásnak hívják, de még nem szóltam nekik, mert ők azt hiszik, hogy ettől tiszták.

na, a lényeg, hogy az első nap olyan 13 darab vécébe nyúltam puszta kézzel, ami jelentős rekord az életem korábbi szakaszaihoz képest.

illetve korábban is értem be, mint háromnegyed hét, ami sehr durva.

szóval aki esetleg azt gondolná, hogy biztos nem adom át magam kellőképpen a feladatnak, az hülye vagy nem ismer.

az első napon nyilván világot akartam váltani amikor én tényleg takarítani szerettem volna, de komoly lebaszásokat kaptam a kollégáktól, hogy nehogymá túlzásba vigyem, nincs erre idő.
hát jó, akkor hogy?
csak töröld át és csillogjon, oszt kész.
tőlem…

akkor. ha úgy ítélik meg, hogy abban az ágyneműben nem is aludt senki, csak összegyűrték, akkor bizony csak megigazítják és lesöprik a hajat (!!!!). itt emlékeztetném magunkat a sokcsillagra és ennek árára…

nekem ez új volt tehát, és a nap vége az volt, hogy jó vagyok csak lassú.

a másnap se kezdődött másképp, annyival esetleg, hogy már rágyújtottam, mert megszoktam a levegőt.
háromnegyed hétre átöltözve vártam a mosodában az utasítást, ahogy a többiek.
jahhogy mosoda.
hát az tök érdekes bír lenni.
van egy szárítógép, ami akkora belülről, mint az egész hálószobám kb. de tényleg, a bekapcsológombját csak székről érem el. :D szóval óóóóóriáááási. tisztára mint alíz meg a csodaországa.
és van még egy csomó érdekes és veszélyes gép. és mind miele, ez is mond valamit.
a vasalógépet mára már egyébként rutinosan kezelem, és nagyon mókás dolog, amikor egészen fura alakzatok jönnek ki az egyébként négyzet alakú terítőkből. J

jaj és a kávészünet.
minden nap 3kor kávészünet van. a konyháról meg kapunk valami finomat sutyiba, és azt esszük, kávét iszunk, a többiek pletykálnak, mi meg cigizünk.
ha nem beszélnének németül, lengyelül, szlovákul, magyarul vegyesen, azt hinném, hogy ez a Csepel művek és véletlenül sem 2011.
mindenesetre komoly érték, hogy ÜLÜNK, úgyhogy szeretem a 3 órát. J

na, de a hír.
szóval a második nap délutánján beszélgetni hívott Mary, a főnökünk.
ő amúgy töjófej, most lett vezető, nagyon lelkes, meg ügyes munkás, csak az emberekről kell még tanulnia kicsit.
szóval a beszélgetés lényege az volt, hogy háát azt hallotta, hogy nem takarítom a fürdőszobát szívesen, és hát nem is vagyok alapos. és ide ez nem megfelelő, úgyhogy nem akar hazaküldeni, de ha ez nem változik ez lesz.
az a fura most már, hogy ez csütörtökön mennyire hazabaszott.
jójó, tényleg nem lenne pénzem a hazaútra se, meeg miafaszt csináljak és hol, illetve oda hogyan jussak el, de leginkább miből kérdéskör valóban stresszelő.
mondjuk azt szerencsére hamarabb hittem volna el, hogy mittomén egy lila plüssteve vagyok, minthogy nem alapos, merthogy ezt a szintet azért nehéz nem megugrani.
nade a lényeg, hogy volt egy szitu, hogy ebéd előtt voltunk, és olyankor para van, hogy nehogymá ne jusson le a brigád a jólmegérdemelt szünetére, így a be nem fejezett szobákat eszeveszett módon elkezdjük csinálni vagy öten (mindenki, aki végzett már).
na így esett, hogy Szilvivel egy szobában tanultunk be, és én egész délelőtt a fürdőket csináltam, előző nap meg a szobákat. szóval én már nagyjából vágtam mindent, de ő még sose csinálhatott fürdőszobákat, és kérdezte, hogy nem lehetne, hogy cseréljünk? tőőőlem, mondtam, kérdezzük meg Gabit (a magyar csaj, akihez kerültem miután Anita „leadott” neki, hogy ő nem tud velem beszélni, mert nem tudok németül). ő aszonta ámen, én meg elkezdtem a szobát.
nem teli el 3 perc, jön Anita, és ordít, hogy wc. esküszöm először arra gondoltam, hogy milyen nagy dobra veri, hogy pisilnie kell, de aztán leesett (miután csak hangosabban, nem máshogy, más szavakkal az arcomba üvöltött, hogy wc) hogy arra gondol, hogy legyek kedves a wc-t kitakarítani.
(hát egyemmeg, nem? J )a faszér nem tudod mondani vazz? na, mindegy, csinálom a wc-t.
és nyilván sejthető, hogy ezután ő nem csinált semmit se, minthogy állt, és nézte, ahogy csinálom.
és igazából ez baszott fel. de nem látta rajtam, mivel még nem értettem, hogy most mi ez az egész, vagy mi van vele.
na, és ez az a szitu, ami eljutott a Mary-hez sajátos tálalásban. merthogy mint utóbb kiderült ő itt a Doh'chfirst világban a niggerország egyik befolyásos embere. hát még a férje, aki főnigger, merthogy házmester (általános szitu, otthon papucs, munkahelyen agresszív) illetve a fiuk, aki meg mosodás arc, kevesebb némettel, mint ami nekem van, szóval rekorder a lelkem.
na, a tegnapi nap jóhíre az, hogy Anita lesz Mary helyettese, Mary szabadnapjain.
most álljunk meg egy pillanatra, és képzeljük el a napomat, amikor Anita hivatalosan is basszájba. issteni lesz.

na, a lényeg tehát, hogy tavaly 6 szobalány volt, idén 11-en vagyunk és még jönnek ketten. ebből szanálni fognak nyilván, és hát lengyelfuckin’Anita kinézett magának. szegény azt hiszi, hogy nem beszélek. és vissza se. muhhahha :D

és térjünk vissza oda, hogy lehet, hogy a napokban kirúgnak. nem tudtam akkor még, hogy ki áll a háttérben, és például, hogy miért, és mit csinálok ha, és mit kéne, mit lehet, és különben is.
nem volt jó.
nem tudtam enni se, de cserébe cigiztem, így levegőm se volt (a harmadikon lakunk. életem komoly kínzása ez).
aztán másnap, tehát péntek délután arra jutottam, hogy hát, nem érdekel. majd lesz valahogy. és nem fogom másképp csinálni, mint ahogy szeretném. ja, Mary tökjófej volt, a leoltás közben kértem tőle, hogy oké, tisztázzuk má, hogy mit kell pontosan, és felírom. erre elővette a szabáykönyvet, ami ír olyanokról, hogy kesztyű, külön szivacsok, ilyesmik, és egész belelkesedtem, hogy jó, akkor én majd így fogom csinálni! de sajnos rá kellett jönnöm, hogy az a mese része. ha én azt akarnám betartani, akkor nem végeznék annyi idő alatt, mint maszatolós társaim, és még ki is néznének, hogy faszt pörgök, gazdag pöcsök ezek, jó nekik a maszatolás is….
szóval egy átmenetet kerestem, ami nekem még megfelel, de még belefér az időbe.
kaptam egy „vizsgaszobát”, ami olyan 70 nm volt, és kaptam rá egy órát, hogy csillogjon haj nélkül, mert ugye nekik ez fontos.
meg hogy a takaró szivecske alakú legyen.
és a párna sarkai ki legyenek húzva.
illetvehogy (ez az egyik kedvencem) a telefon aljával egy vonalban legyen az irkafüzet alja, s a ceruza rajta az ablak felé dőljön.
ahelyett, hogy tényleg tiszta lenne mondjuk a fürdő…
annyira nevetséges, nem?

éshát képzeljétek, elkészültem.
jött a Mary, és tök meg volt elégedve; láttam rajta hogy meg van lepődve rendesen. addigra már vele beszéltem angolul, amit ő beszél kevésbé, úgyhogy vicces a mi párbeszédünk, de legalább már tudok vele kommunikálni. nagyon kedves lány, csak meg van vezetve a lengyel családdal rendesen.
meg a többi lány is fúj rá, hiszen idén lett kiválasztva ő vezetőnek. de én nem tudom mit irigyelnek tőle, szerencsétlen előbb jön és később megy, ugyanott lakik ahol mi, és ő nem munkaruhában, hanem kosztümben nyúlkál a vécébe… mindegy, hát emberek ugye.
szóval ő aszonta, zsír, mondtam hurrá, illetve magamban, hogy naugye…

tehát a para elvileg elszállt, kicsit megnyugodtam. még akkor is, hogy tudtam, hogy én valami spingerin leszek, aki felalá rohangál, és mást helyettesít, így nem kap borravalót, és nyilván kb a második olyan napon, ahol Anita lesz a boss sikeresen ki fog rúgatni, de akkor is megkönnyebbültem nagyon.

ma ezért már nyugodtan mentem be, és így is végeztem dolgom, de délután hirtelen Mary szólt, hogy akkor most álljak neki egyedül egy szobának (ez igazából Szilvié volt, mert ő már egyedül dolgozott, de tekintve, hogy fürdőben alig dolgozott, iszonyatosan elúszott). aszittem, hogy ez újabb vizsga, és esetleg akkor ezt fejezzük már be, és szopassunk időnként mást, de most úgy tűnik, hogy nem az volt. legalábbis Gabi szerint ez nem bünti volt. márpedig ő Anita közeli is. hű, télleg, hogy szúrja Anita szemét, hogy Gabival jóban vagyunk! olyan kicsinyesek tudnak lenni az emberek.

szóval szoba pipa, ellenőrzések pipa, épp vasalok a géppel. jön Anita és mindenki előtt elkezd üvölteni, hogy ellenőriztem-e a recepció mosdóját. mondom jah, mer? de olyan undor volt a hangjában, hogy beszarás, és mindenki más is azt nézte, hogy ez most mi. merthogy – figyeljetek, ezek komoly problémák – csak 1 tartalék tekercs volt két vécében!! mondtam neki, hogy Szilvivel csináltuk, és közben Szilvi már mondta is, hogy igen, ő feltöltötte őket (nem, nem töltötte fel, én szóltam neki, de nem tette), és amint ezt kimondta a Szilvi, bazeg elkussolt a Führerin is! jaaaaaa, hogy a Szilvike nem csinálta meg, és/vagy egyértelműen hazudik mindenkinek? ja, az nem gáz… J
rám van kihegyezve szóval ő. már másnal is feltűnt, hogy úgy néz rám, mint a véres rongyra (amúgy van egy másik lány is, de ő régebbi, meg van kapcsolata nem-nigger szintről, szóval őt csak kirekesztik.
arra vár, hogy hibázzon olyan, aki szúrja a szemét. csak azt nem tudja, hogy én is erre várok… ;) az igazságérzetem ugyanis a régi. nincs szivacs, mi lemosná! J

basszus, hogy én mennyire nem ilyenekről akartam írni ebbe a blogba…??
na, ezen változtatunk már hamarosan.

én már első nap után tudtam, hogy nem ezt kerestem, szóval 1-2 hónap és mennék, Szilvi aszonta, hogy marad, de ez tegnap változott meg, mert mondta, hogy jó, ez neki se oké, pályázzunk, és két főre, és ha van tuti, akkor nekiindulunk.
úgyhogy ez lesz. hétfőn csinálunk netet már bagyon remélem, és akkor már lehet szörfölni.
kisebb hely kéne,ami nem ennyire multi.
mert hiába van az, hogy a tulajdonoscsalád teljesen emberszámba veszi a dolgozókat, mire az eléri a melósszintet átalakul stresszé meg agresszióvá. ez meg pont nem kell.
hagyjanak takarítani, az kikapcsol, közben megváltom a világom, és ennyi.

étkezési szokások

abból is lehet látni, hogy a főnökség nem állatállománynak nézi a munkásait, hogy normális kaja van. nekünk is ugyanaz a séf főz, aki velünk eszi a főztjét ugye, szal nem ganéj. (bár ha valamit meghagyok, akkor előtte kell kivinnem a tányéromat. és egyszer már rákérdezett kétségbeesett arccal, hogy nem ízlett? nem volt jó? pedig ez…. és innentől nem értettem, hogy miről beszélt, de válaszolni nem tudtam, úgyhogy csak mosolyogtam. biztos értette J J )
amúgy eléggé internesönel a kaja. volt ugye hamburger, meeg sült krumpli rántott hússal, meg ilyenek. leves nincs, de ez nekem nem is nagy baj, merthogy nutella mindig van. :D meg persze saláta is, de az annyira nem szokott feldobni. J
viszont most valamelyik nap belehúztak a furába.
szereztem prémium húst valami löttyben petrezselymes krumplival (ja, mert harc van ám a kajáért! rendesen sorba kell állni, és szedni magadnak. és hát aki korán kel…eszik. J ), amiről később derült ki, hogy egész más állat, mint amit enni szoktam, sőt. nem is tudni, hogy milyen vadhús. itt kezdtem el kiszedni magamből a még meg nem emésztett dolgokat és rejtettem el a maradékot a salátába (merthogy ugye nem mindenkinek jutott… sajnálom ám, de akkor se bírtam már megenni!).
de bevállalós vagyok, ugye?
merthogy otthon azért ötször csekkolom, hogy mit eszek. itt meg… nem tudom megkérdezni, vagy ha mégis, úgyse értem… J

aztán a kedvenc fura cucc tegnap este volt.
képzeljetek el híg kecsöpöt sokat, megvan?
na, reszeljetek bele uborkát, és szeleteljetek bele felvágottat. furán ismerős felvágottak voltak azok (amit nem evett meg senki reggelinél meg tegnap vacsoránál…). de komolyan. szóval szalámi, zalaiszerű izé, meg ilyenek. mellette volt még hagyma is szeletelve.
na, és ennyi volt a leves/főzelék/egytálétel. ja, és csípett. vagy mart. de kenyér nélkül esélytelen volt két falat között beszélni. :D

de például, hogy jót is mondjak, a kávészünetben kaptunk már tortát (!), mert az egyik vendég szülinapjára készült, és nem kérte mindet (számomra teljesen érthetetlen módon), és mi ettük így meg. meeeeeg tegnap meg kaptunk fagyikelyhet pölö. de ez a befolyásnak köszönhető. mert a housekeeping megye és a konyha megye jól cimborál ám. pláne ha meg van fejelve egy hausmeisterrel is. na, szóval, ezek napfényes oldalak. J
ja, meg a kávé nagyon finom! mintha az otthoni kávémat innám, szóval azt nagyon szeretem, mert egy kicsit olyan, mintha ott lennék.

tárgyalások

képzeljétek, volt meetingünk. és ők is így hívták. akkor jelentették be, hogy Anita lesz a helyettes. imádtam ám. na meg akkor beszéltük meg a hausordnungot is, vagyis a házszabályokat.
csomó tökjó van.
nem lehet telefonálni (mobil) munkaidőben, s nem lehet nálad sem (nálam lesz).
aztááán ki kell vennem az összes piercingemet, mert tilosak.
komolyan érint továbbá, hogy nem lehet erősen kifesteni magunkat, illetve a fukszokat is kerülni kell.
illetve képzeljétek, tilos magyarul beszélni a munkahelyen. egyrészt kb némasági fogadalmat jelent ez nekem, másrészt meg fontos lenne kiemelni, hogy magyarul. nem külföldiül, hanem magyarul. a lengyel család ugye. ők a míting közepén beszélték meg hangosan lengyelül, hogy melyik laptop kellene a fiuknak, és hol vegyék meg. ja, miután Anita telefonja csörgött, felvette és beszélt rajta pár percet. addig mi mind hallgattunk. Mary is. szegénykém. na, ezért sajnálom. mert az ilyen típusú arcokkal nagyon nehéz. ő meg nem gyakorlott, hanem jólelkű.
na, mindegy, a lényeg, hogy ungarisch ist verboten, megéltük ezt is, meg a bóvlit is. azért mindenképp fura érzés.

pláne azért, mert én megpróbáltam szót fogadni, komolyan. úgyhogy igazi tiroli szobalánynak éreztem magam, és ezt sugároztam szerteszét; majdan jön egy vendég, és kérdezi tőlem, hogy höffmöpfsjuikklkk? én meg csodás tiroli akcentussal, hogy: pardon please? J mire ő elismétli: HÖFFMÖPFSJUIKKLKK? Jááááá – mondom. :D :D boldogan távozott és még nem reklamált, de fogggalmam sincs, hogy mire mondtam, hogy jáá. J

amúgy engem érdekel ez a dojcs, mert szerintem tök vicces, de néha már esküszöm besokallok tőle. vagy attól, hogy nem pofázhatok eleget, nem tudom. de már többször felmerült bennem az igényt, hogy elkiáltsam magam, hogy shut the fuck up. J

viszont a hegyi levegő tök jót tett az alvászavaromnak. már megint fél másodperc alatt alszom el, ééés ami új, hogy fel is ébredek. mondjuk azt nem mondom, hogy nem utálom. J

Szilvi például aludni utál, mert nem tud. ugyanis ugyanezen levegő (vagy a tolldunyha) szétcsinálja az orromat, és ha alszom, horkolok, ha meg nem, akkor meg vérzik, mert annyira száraz.
a munkától meg büdös a lábunk is.
úgyhogy hazaérés után versenytfutunk a fürdőszobáig, mert borzasztó. azt beszéltük, hogy ezért is jó lenne magasabbnak lenni, hogy ilyenkor távolabb legyen a lábad… :D
nade komolyan, ez ellen mit lehet tenni?! és miért van? rajtam a nyári cipőm van. már munka közben. és korábban sose volt gond. ötleteket várok!
köszönjük. J

mosás

mosni itt úgy tudunk, mint amerikában. 1 pénz, és mosol, meg vársz. általában ezt szokták csinálni az emberek a szabadnapjukon. azon az egyen. pfff, én nem akarok ilyet majd. szóval hamarosan kipróbálom, és mesélek majd.

dolgozói fitness

képzeljétek, hétfőn este 8 és 10 között használhatják az uszodát a dolgozók is. na, nekem mikor van szabadnapom? hétfőn, nyert. J de Szilvi ragaszkodik hozzá, hogy menjük el, hááát, meglátom. de 5-n biztos nem megyek ki sehova se. később részletezem miért.

doki, gyógyszertár

doki itt fizetős van, Söldenben van ingyenes, és gyógyszertár is ott van csak. Sölden nem ott van, ahol én vagyok. viszont ahol én vagyok, ott szoktak lenni lavinák, amik miatt le kell zárni a közlekedést pár napig. szóval nem megnyugtató érzés, de mi a lavinák előtt megyünk elvileg tovább… legalábbis remélem jól.

beosztás

hétfőnként tehát szabadnapom van, és minden egyéb napon 06:45-17:00-ig leszek. vn-e délutáni műszak? van. de nem az enyém. úgyhogy elsődleges riasztási pont megvan. évi reggelre jár dolgozni egyedül. merthogy Szilvi délutános, úgyhogy holnap dolgozunk egyszerre kb utoljára (ha nem módosítanak a beón).

net meg teló (némabob)

net

szeretnék előfizetni a bigbobra, hogy legyen 9 gigám 8,8 eurért. de ezt csak csoportos beszedéssel lehet intézni, csak osztrák számláról, tehát ehhez nyitni kell egyet. utána úgy tudod aktiválni, hogy kapsz egy kódot az ATM-es slipen, és azt beírod. addig 1 giga van. ki tudja, mennyit használtam fel már belőle, de remélem hétfőn már tudunk nyitni számlát.

teló

van ez a voipos izé, ami ugye összesen 12 ft-os mobil, és 0,5 centes vezetékes irányt jelentene, és közben egy osztrák szám hívásának megfelelő percdíjat. van egy tarifa, ami 10 eurért havonta 1000 percet ad. ezt is nagyon szeretném, de ehhez is a nyüves bankszámla kell, hogy tudj regisztrálni az oldalra az adataiddal. addig 100 percet kapsz csupán, amiből ki tudja mennyit használtam el már… L

szóval ezért nem telefonálok nektek még, ami komoly szomorúsággal tölt el. L

ehhez kapcsolódnak vidám dolgok is, például az, hogy a mindennapom komoly humorforrása a telefonom. ugyanis a bob nevű hálózatra vagyok feljelentkezve, és hát odabenn le van némítva, nehogy visszaéljek, és így azt látom a kijelzőn mindig, hogy néma bob. :D :D

időjárás

az van, hogy nyitott ablaknál izzadok. most épp. tehát éjszaka. néha már hűvös az idő, de semmiképp se zavaróan. eddig -5 fok volt a leghidegebb. és hó még csak gépből jön. persze feljebb már fehérlik szépen a hegy.

az osztrákok nem normálisak

a mai nap nagyon furcsa ismereteket nyújtott az osztrákokról. és ha nem cigiznék, nem is tudtam volna róla időben, úgyhogy itt szeretném megjegyezni, hogy apa, látod, minden attól függ. a cigi is lehet egészséges. J
tehát szünetben mesélték, hogy jajj, de vicces ez a krampuszolás. nem értettem, hogy abban mi a vicces, sok extra nincs benne, csak rossz vagy. aha, hát nálunk.
de náluk basszus az van, hogy beöltöznek ijesztő cuccokba tetőtől talpig. aztán büdösek lesznek eléggé (tehén, juhbőr/szar?? segítségével). majd járják az utcákat és ijesztegetnek. eddig még busójárás is lehetne, csak nem értem, hogy miért novemberbem, mindegy.
nade ezek verekednek is vazz!!
és csak nőket!!
és ez most halálkomoly. turista, dolgozó, szerencsétlen niggermelós, helyi arc, nekik mindegy, és ütik vágják bottal (!) meg ahol érik. az igazi hiszti, ahol már tényleg bármit megtehetnek az mikulás előtt lesz, ötödikén, ugye ez hétfő, és én aznap ki nem mozdulok, az biztos. majd az ablakból nézem.
ja, és hogy ez mennyire komoly:
Gabit tavaly a munkahelyén kapták el (tehát a hotelban), kirángatták az udvarra, -20 fokban bedobták a hóba (egy póló egy nadrág a munkaruha) úgy, ahogy volt, és ott temették a hóba, meg botozták közben.
?!?!?!?! normálisak ezek?? kérdem én.
az egyik lány úgy megijedt, hogy pánikrohama lett, és rendesen be is görcsölt szegény…
és az egyik házmester (nem a lengyel, hanem aki majdnem elütött minket, mikor megérkeztünk) például nem tudta, hogy ez micsoda, amikor egyszer kocsival jött. ezek meg ugye ijesztgettek meg hőbörögtek és letörték az ablaktörlőjét. ő meg kiszállt, és lecsapta az egyiket, hogy ezt rohadtgyorsan fejezzék be. a lényeg, hogy szerencsétlen házmesternek kellett 500 (!) eur büntetést fizetni, amiért megütötte azt az arcot.
most komolyan, ezek hülyék?! igen.
szóval ma megtudtam, hogy ma este ez lesz. de nem nagy baj, mert messze lesz. olyan 5-8 méterre fognak gyülekezni a szállástól 6 fele, amikor is hazérünk.
egy csöppet féltünk, így elindultunk előbb, de késő volt, mert egyszercsak hallok valami iszonyatos motorbőgetést a hátam mögött. ó, mondom ki az az állat, aki a hegyre motorral jár télen, hát nyilván a krampuszok… de az van, hogy ezek rohadt ijesztőek voltak.
jöttek mindenen, széttuningolt vörösen izzó autón, traktoron, gyalog mindenhogy. én először azt képzeltem, hogy fa vagyok, de ez nem jött be. úgyhogy inkább egy autó mögé bújtam (teljesen konkrétan). de megláttak, és elkezdtek jönni felém. mondom jó, már tudják, hogy nem vagyok autó, akkor legyek turista! elő egy fényképgéppel. hát, ez a telefonom volt, és az akkor készült képeken tökjól látszik, hogy mennyire féltem. :D

de csak nektek készültek normális képek is, mert lemerészkedtünk a térre, miután az említett kedves házmester elhozott minket a házig. ő megérti, hogy nem szeretjük őket. :D :D

és mindehhez a képhez képzejük el, ahogy george michaeltől nyomják a last christmas-t :D dupla bünti… J

még mindig nyomják a bulit odalenn, holnap mindenki hulla lesz, nem csak én, juhéjj! J

ja, és az van, hogy most utolértem magam, és innentől kezdve nem lesznek ilyen gigaposztok, csak az új infók, jó?

kezdetben képek a helyről, ahol cigizem, utána meg a ma esti őrületről...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.