2011.12.07. 01:24
hells bells part 2
szóval a vasárnap estéhez még annyit, hogy vacsora közben mondta Niki, hogy ha itt akarunk maradni, Gabival nagyon vigyázzunk... mondtam, jé, de fura, hogy ezt mondod, tök új infó... és megbeszéltük, hogy hétfőn délután beszélünk még valahogy valahol.
nade vissza hétfőre, krampusznapra:
végre kilencre mentem tehát, boldog voltam és kisimult. ki kopog be hozzám negyed kilenckor? hát perszehogy Gabiii. hogy menjünk együtt be. hát hogyafenébene, nem is tudom mit csinálnék azalatt a 6 egész perc alatt, amíg beérek, ha egyedül mennék.
Vékóról egy szó sincs, kicsit meg is lepődtem (ő ugye az "apja").
Brigihez vagyok beosztva, és látványosan nem örül. ő a másik egyszerű magyar lélek, komoly szellemi kihívást nála az jelent, hogy megvárd, míg befejezi a mondatot, anélkül, hogy ki akarnád ütni a fejéből az utolsó szavakat. :)
nade nagyra nőtt a kiscsaj mellénye; az első szobánál szól, hogy: Éva! ezt nézd meg! ezt tiszta dzsuva! erre még úgy reagáltam, ahogy várta. aztán a sorban a harmadik ilyen kijelentésénél már hozzátettem, hogy örülök, hogy felismered, hogy mit kell takarítani, de vajon azt felismered-e, hogy egyszerűbb lenne megvárnod, amíg befejezem?
éés innentől kezdve a napom úgy telt, hogy pont úgy viselkedtem vele, ahogy ő velem.
csodás volt, komolyan. :) én ennyit még nem röhögtem.
addigaddig húztam, míg elkezdett morogni, persze nem mert hangosan, mert látta, hogy sokkal gyorsabb vagyok nála.
ebéd után nem sokkal indulunk hazafelé. szokásom, hogy átöltözés után még cigizek egyet és csak nézem a várost meg a hegyeket, mert szépek; akkor is azt tettem.
hallottam sok kolompot is, de gondoltam semmi extra. aztán láttam fiatalokat is, akik isznak, sokat, és egy teherautóban ülve a hotel parkolójában. de gondoltam semmi extra.
aztán jön Gabi is, hogy várjam meg, miért is lennék 3 percnél tovább egyedül, és hazavisznek minket kocsival. na itt kezdtem összerakni, hogy bazeg, ma krampusznap van, ami napból is áll, nemcsak estéből!! és hogy nyilván ez a sok fura dolog, amit most látok, ez ennek köszönhető.
és.... és... akkor rájöttem. hogy én igazából krampusz vagyok.
egyrészt maszk nélkül tök barátságosak, másrészt isznak, metált hallgatnak hangosan és ennyi. de olyan szimpatikusak voltak!! :)
aztán ahogy beszálltunk a kocsiba, megszólalt a rádióból (!!) a hells bells, merthogy a krampusznap igazából metálnap is egyben, és mondtam, hogy jajjdejó, amit értett a sofőr, úgyhogy üvöltött a gitár a fülembe végre majdnem két teljes percig. :) Gabi persze nemörült, de ez nem az én bajom volt...
annak meg én nem örültem, hogy ma terveztünk mosni és bankba menni. óvatosan ugyan, de el is mentünk szépen Szilvivel, és jelentem, átvettem az osztrák bankkártyámat! nem szép, de osztrák. sőt, már van e-cardom is, ami olyan, mint otthon a tajkártya meg az adószám egyben. szóval haladok, haladok kéremszépen.
még időben értünk vissza, így az ablakból láttuk, ahogy:
- különböző járműveken/ről ugrálnak további járművekre
- az egyébként közlekedő jármű elé állnak, majd kinyitják az ajtót, kikapcsolják a biztonsági övet és kiszedik a vezetőt, majd beletosszák a hóba.
- különböző nemű és korú gyermekeket csapnak a hónuk alá, közben összekennek mindent persze és a következő hóbuckában helyezik el
- és közben baszottul kolompolnak...
...az én legfrissebb barátaim, a krampuszok. :)
közben átmentem Nikihez is titokban ugye, ahogy megbeszéltük, és kiderült, hogy előző nap ő is fel lett toszva, hogy Vékó mit képzel, és a hotel menedzsere pedig a legjobb barátnője, úgyhogy neki is szólt, hogy ezt talán le kellene állítani, meg Vékóval is beszélt.
úgyhogy ez a része is tökjó volt.
mondtam neki, hogy kb el vagyunk tőle tiltva, dehogy ez nem gond, mert nem azoknak hiszünk, akik azt mondják, hogy Niki a sátán.
mondta, hogy jó, de taktikáznunk kell, különben kigolyóznak előbbutóbb. mondom fasza, mintha nem ezért jöttem volna a vécécsészék mellé, de sebaj.
na, délután megint kopognak... Niki még nálunk és Gabi áll az ajtóban, hogy megjött a buszunk, menjünk vissza dolgozni.
ahogy meglátta Nikit, megint nem volt hajlandó ránk nézni, mondom magamban, ez szuper estét jelent, merthogy kettesben leszek vele tízig. esetleg csatlakozik Vékó, hurrá...
gabi azt mondta, hogy csak az a baja, hogy fáradt. és érdekes módon akkor frissült fel, amikor elkezdtem neki mondani, hogy figyike, télleg valamit akarhat ez a Niki, mert képzeld átjött, és a krampuszokról kezdett el hadoválni...
ééés pont ezt utálom.
de kell, enélkül tényleg nem hagynak békén.
muszáj azt mutatnunk, hogy Gabit kedveljük, merthát ugye, az ellenségeid közelebb legyenek, mint a barátaid...
este pedig végül nem is Vékó vitt haza, hanem a nála sokkal emberibb és kedvesebb Román (asszem), aki szintén házmester, és Alena férje, aki meg szobalány.
tehát megúsztam a krampuszokaaaaaaat. :) mert igazán este veszélyesek, amikor túl sokat isznak már. de nekem jó volt.
jaj, majdnem kihagytam, hogy miért kell este benn lenni!!
pedig életbevágóan fontos dolog, az úgynevezett Abdeckservice miatt.
úgy van, hogy emberünk benn van a szobájában, és készülne lefeküdni, de nem megy neki egyedül. és nagyon szomorú/elégedetlen, hogy ez mégiscsak egy resort, és nehogymá neki kelljen elhúznia a függönyt, vagy kitakarni a takarót, de még csokiról magának kell gondoskodnia??
na. ennyi. beszarás vazz. lehet tippelni, hogy hányan örülnek annak, ha a randi/pihenés/tv nézés/esti fürdés közben bemegyünk a szobába elhúzni a függönyt... ez nekem olyan, hogy 'azt hiszed otthon vagy, mi? viselkeggyé, figyelünk!!' és hát másoknak is.
illetve utána fontos és halaszthatatlan törölközőhajtogatás vár ránk.
kedd
arra ébredtem éjjel többször, hogy biztos lázas vagyok, mert ráz a hideg. aztán fél nyolckor meg arra, hogy nem baszod, csak nyitva van az ablak!!! és a fűtés nincs bekapcsolva ugye... szóval síkideg lettem, kicsit azt hiszem kijött rajtam, hogy nem egyedül lakom, és hogy fáradt is vagyok.
de ma véégre egyedül dolgoztam!!
nagyon örültem neki, és ahogy biztonságosnak ítéltem meg a helyzetet, elkezdtem zenét hallgatni az egyik fülemben. tökjó volt az a 3 és fél perc. merthogy utána lebuktam, mondanom se kell. eljátszottam, hogy tééééényleg? nem szabad zenét hallgatni?? jaaa, akkor jó... (shitfuck) úgyhogy ennyit a magányos munka és zenehallgatás kombóról. :(
de ettől függetlenül igazán felszabadult és vidám napunk volt, mert ma anita és pereputtya szabadnapos volt.
mondjuk reggel nem volt minden rózsás, merthogy képzeljétek, leminősítést kapott a szálloda, merthogy a bioszauna nem elég bio, és nagyon sok a baci. nahááááááát, milyen meglepő, nem? :) Maryt azért sajnálom, nyilván ő is kapott érte...
és ma délután Alena-val húztam függönyöket, aki szlovák, és beszél németül angolul lengyelül meg még kitudjahogy. meg nem is hülye. az ő férje a Román, ami egy elég szerencsétlen név egy szlovák srácnak, de ezt kapta szegény.
és ő is jó fej.
no, ma meséli Szilvi, hogy hiszti van a borravalók miatt, mert a lányok szerint ellopják a pénzt a házmesterek..................
és hogy pont ma volt, hogy esküdni mertek volna, hogy Román vagy Sztánó (a mások szimpiszlovák arc) volt az, aki ellopta. meeert, és figyelem, amikor ott voltak a vendégek, az asztalon 10 euró volt, és amikor elmentek, már csak 5 volt...
megnézték a kártyákat, és szerencsére egyikük se ment be a kérdéses szobába. (vagyis blöff volt, ismerős?)
hogy esetleg ugyanúgy járt-e a hiányzó 5 euró, mint mondjuk a vendég cipője; vagyis magukkal vitték-e? szerintem is, de nekik felesleges szólni erről, nem értenék.
szóval a lényeg, hogy senki nem visz el semmit, vagy ha igen, akkor nyilván mindent, mert senki sem okos. aki meg mégis, az meg nem lop, mert normális.
és egyedül a lányok nem gondolkodnak. úgyhogy kell nekik valaki, aki segít.
este meséli Alena, hogy Vékó meg a férje nem bírják egymást, mert nem hajlandó normálisan viselkedni vele, Román meg ezt nem tűri. volt is ebből már az első héten óriási csetepaté meg aztán vezetőséggel megbeszélés, és a végeredmény az lett, hogy nem lehetnek egyszerre beosztva.
nahát, akkor össze is raktam, hogy miért és kinek lenne jó, ha lopáson kapnák őket...
és BRÉKING! kiderült, hogy Vékó igazából nem is lengyel, hanem bosnyák. így az összes lengyel anyukától szeretnék elnézést kérni, akiket miatta emlegettem.
majd meséli még, hogy tökre bír, merthogy látja, mennyit tanulok németül napról napra (pedig én kizárólag mekegni tudok jobban napról napra), de hogy el kell hogy mondja, hogy egyik reggel Mary körbekérdezett, hogy zavar-e valakit, hogy angolul beszélek, és németül értek. és senkit nem zavart, mindenki mondta, hogy ja, megértjük egymást, király minden, kivéve egy kollégát, aki nehezményezte, hogy nem tud angolul, és nem tudja mit mondok. jaaa, hát én meg lengyelül nem tudok, mégis pofázol.
merthogy anita volt ez, ki más; és miért is zavarná ez azontúl, hogy így tudok kommunikálni maryvel, ami neki nem jó.
hát, az élet nem habostorta, ahogy apukám mondja mindig. :))
eddig tartott a szappanopera, most pár olyan infó, hogy milyen ausztriában. :)
gasztro
képzeljétek megszületett az első süti, amit nem ettem meg. merthogy pontosan olyan ízű, mint amilyen a wc tisztító szaga, viszont cserébe zsibbadok is tőle... és ennél jobban nem akarom összerakni a dolgokat.
nem eszem húst egy ideje. na ez nem az én döntésem, hanem a szakácsé, aki vagy mindent nyersen szeret, vagy gyorsan. mindenesetre pár napja salátát és csokit eszem, mert ezek elérhetőek odabenn. de lassan leölök egy állatot, vagy megmerénylem a szakács főztjét, de valami lesz.
krumpli alig van, ami nekem nagyon fura. mondjuk ma például olyan volt, hoogy képzeljétek el a petrezselymes krumplit, megvan? és az ecetes uborkasalátát hozzá, az is?
na, ezt keverjétek össze, és tálaljátok hidegen.
igen, blő. de megettem. há végre burgonya vazze.
aztán egyszer találtam egy nagyon ismerős valamit a fazékban. paprikáskrumpliiiii, mondom véégre valami, hejj. ez akkor lett fura, amikor kiderült, hogy ők ezt úgy hívják, hogy gulyás. jaaaa. hátjó. :)
amit a kajához adnak, az meg úgynevezett sívíz, skiwasser, ami meg igazából híg szörp málna és jaffa ízekben. :) de én amúgy is így innám, szóval nekem bejön. dehogy mér sívíz??
aztán. akit eddig a szakácsnak hittem, ő egy nagyon kedves és közvetlen bácsi, tök kedvelem. de nem ő a szakács. csodálkoztam is, mert túl kedves volt...
szóval a séf itt is mufurc, de legalább kiabálni nem hallottam még sohasenem.
élet a városban
bárhol is jársz, birkaszagban teszed. illetve birkaszarszagban, ha egészen pontos szeretnék lenni. a bégetést már úgy megszoktam, mint otthon a madárcsicsergést... :)
pedig nem a birka sok, hanem a visszhang.
ez akkor jó még, amikor építkeznek, vagyis mindig. ez a falu nagyjából 4 utcából áll (na jó nem, de kevésből), és építkeznek. mindenhol! és olyan jó, amikor haladnál hajnalban a munkába, és a csendes hegyi falu reggeli moraja szétzúzza a dobhártyádat, mert kánonban légkalapálnak, hogy csak na. :)
németül továbbra sem tudok, de az feltűnt, hogy legsűrűbben kimondott szófordulat az a keine ahnung, vagyis fogalmam sincsen. szétcsúszott egy falu ez! :)
dehogy ezt a hósícipős járást mikor szokom meg, azt nem tudom.
minden egyes alkalommal, amikor látom/hallom, hogy közlekednének, az első gondolatom az, hogy biztos protézises szegény, azért jár így, segíteni kell neki; aztán a második meg az, hogy áhhá, star wars forgatás van, hol a kamera? :)
majd meglátjuk.
és nem egészen három órája biztosan letelt a próbaidőm képzeljétek el!!
vannak még csodák, mi? :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Vic1981 2011.12.08. 06:04:18
fraukoncz 2011.12.10. 08:14:24
de lehet, hogy csinálok egy szereplőlistát, hogy ne kelljen mindig magyarázni, hogy ki-kicsoda...
