esküszöm ám, hogy mindennap legalább ötvenszer elkezdem írni magamban, hogy mik a történések, deee sose sikerül eljutnom odáig, hogy ténylegesen le is írjam.

de addig is a voip hívást leírom, mert az anyuka még sehol, addig meg nem mehetek aludni. pedig szeretnék. kicsinálja az agyamat az állandó konczentrálás. vagy a holland. vagy a gyerekek. esetleg mindkettő.

szóval lett új telefonszámom, ami holland és el is küldtem nektek. ha mégsem, akkor írjatok, és pótolom jól.
egyelőre a magyar ki van kapcsolva készülék hiányában, de lesz az is, csak később szerintem.

szóval úgy számoltam, hogy nagyjából 6-9 HUFos összköltséggel tudok magyar számot hívni (mobil, vezetékeset egyaránt).
ez pedig VoIP szolgáltató segítségével jön létre, amit mindjárt részletezek, mert ez bárkinek hasznos lehet bármikor.

a technológia nagyjából az, mint a skype vagy google hangouts, ezt pedig már mindenki próbálta. ott ugye az adatkapcsolaton keresztül megy a hangkapcsolat (és akár videó is).
na ugyanezt csinálják a VoIP szolgáltatók, annyi különbséggel, hogy se neked, se a hívott félnek nem kell netközelben tartózkodnia.

nézzük ezt példával.
magyar telefonszámról szeretnék hívni egy holland mobilt. ez ugye nemzetközi hívásnak számítana, ami olyan 80-100 Ftos percdíj lenne. de ez sok.
úgyhogy felhívok egy budapesti vezetékes számot, amely számot a VoIP üzemelteti és egy gépnéni beszél hozzám, ha felhívtam a számot.
ő megkér rá szépen, hogy üssem be azt a számot, amit hívni akarok, és utána nyomjak egy kettőskeresztet.
éés már csörög is a holland mobil.
mibe kerül ez nekem?
egyrészt a budapesti szám hívásába (tarifacsomagtól függ, hogy mennyi ennek a percdíja), plusz a VoIP szolgáltató is számol percdíjat a hívás időtartamáért.
ennek árát a szolgáltató honlapján látjátok.
és mivel nagyon sok ilyen szolgáltató van, ki kell választani, hogy azokba az irányokba, amikbe sűrűbben telefonáltok, melyik a legjobb.
ebben ez az oldal tud segíteni (de mindig csekkoljátok az árat a konkrét szolgáltató oldalán is):

http://www.comparevoiprates.com/

ha engem (vagyis holland mobilt) szeretnétek hívni, akkor ez a legolcsóbb (€ 0.012 Áfával, vagyis 3,6 Ft plusz a normál mobilszolgáltatód percdíja):

http://www.freevoipdeal.com/

én meg ezt használom, hogy titeket hívjalak:

https://www.sipdiscount.com

de ausztriában meg az actionvoip.com ot használtam; szóval tényleg jócsomó van.

a VoIP szolgálatóknál meg lesz egy fiókod, ahol mindig tudod csekkolni az egyenleget, hívástörténetedet, blabla a szokásos izéket, meg fel is töltheted az egyenlegedet ugye.

nana? érthető? világos? ilyenek? fáradt-e vagyok? borzasztóan? legyen még ma poszt? anyuka hol van?
már nem az enyém persze. ő hagyná, hogy aludjak!! :)

Kick, 2 és fél éves purmerendi lakos, aka legkisebb.

(kertészkedik)

Milan, 8 éves purmerendi lakos, aka legnagyobb.

(hokiedzés szünete, ahol anyu öltözteti, ő meg közben iszikeszik)

a hokiklub. sose hittem volna, hogy egyszer része lesz az életemnek egy hokiklub. de pedig igen.

a biciklim!!! nekem lett véve, és holland, és nagyjából gyerekméret. :D

egy öreg nénitől vettük meg, mert neki elmúlt a térde. és én már tudom, hogy hogy múlt el a térde. ugyanis féket csak nyomokban tartalmaz.
és azért nincs még nagyobb, teljesebb kép róla, mert ez is úgy készült, hogy közben arra vártam, hogy Kick mikor méltóztatik abbahagyni a biciklim szerelését, és hajlandó beültetni magát a gyerekülésbe, hogy hazamehessünk végre.

balról Finch (mindjárt 7 éves purmerendi lakos, aka problémás), Kick, Milan.

itt még kedves a játék, így én is fényképezhetek... :)

itt épp elbújnak előlem, ugyanis én vagyok a szörny, aki gyerekeket eszik. őket.

nade a kanapé az ház.

napom legszebb része a szünetig, ugyanis a reggelim kéremszépen. csend van és nyugalom. még cigizhetek is. :)

épp rettegnek, hogy lecsapok. pedig a kanapén tilos.

hát. Milan oroszlán nyert.

alvás a trambulin.

a következő körben Kick oroszlán, vagy másnéven a bébioroszlán nyert.

kemény az élete egy nagytesónak... :)

mondom.

itt épp a kecskének (!!!?!?!?!?) adunk vizet. 98adszor. csak aznap. délután.

...írok összefoglalót az eddigiekről, mert így is annyi minden történt, hogy alig győzöm fejben tartani.

de nekem a naplóírás se ment sose, így hát a blogírás terén is erősen konczentrálnom kell az összeszedettségre. :)

addig is képes beszámolót nyújtok.

nos, a bátorság beugró részét azt hiszem bőven túlteljesítettem.
úgyhogy lehetek ám bátor!
és már azt hiszem, hogy az is vagyok.

szóval a 24 órás buszút 20. órája után már újra hiszem, hogy ezt én akartam tényleg (még ha az ismert alany tulajdonságait tekintve ez elképesztően vad ötlet is).
nagyjából félúton voltunk időben, amikor is kezdődött egy olyan szituáció, amire régebben teljesen befeszültem volna, és jó sokáig féltem volna. de akkor elhatároztam, hogy most már aztán minden bekaphatja, és nem vagyok hajlandó rettegésben megélni az életem eseményeit.
akkor se, ha rázósak.
mert ha baj lesz, majd kivágom magam belőle úgyis, ha meg nem, akkor annyi baj legyen, jöjjön aminek jönnie kell!
ezt most tényleg őszintén hiszem, remélem ez így lesz később is.
már holland földön (!) vagyok másfél órája, és érzem ám, hogy igenigen ez lesz az.
persze a távolabbi terveim elképzelése a valóságban még mindig mozgáskoordinációs problémákat okoz; de valahogy érzem én, hogy tényleg ez az utam nekem.

a buszút amúgy teljesen klafa, sőt; én nagyon örülök, hogy nem az eurolines-t választottam (mert a student agency a nyerő).
például már bármikor elő tudom adni a filmek (vígjátékok) legsűrűbben használt mondatait csehül. :)
továbbá németország nem is olyan nagyon uncsi. pl köln kifejezetten wow. meg az északi része eléggé bejön.
szép még brno is, meg prága is úú.

az elindulásom előtti hisztikért meg ezúton kérek elnézést és nyújtok cserébe örök életű hálát; biztos borzasztóan fárasztó volt, de komolyan nem játszottam ám rá, tényleg kétóránként döntöttem úgy, hogy otthon élek eladóként életem végéig.

na aztán akkor tekintsünk kicsit vissza, hogy mitmiért, hogyan lett ausztriából hollandia, meg ilyenek.
úgy van, hogy büszke proli gyermek volnék.
vagyis nem sűrűn vág hozzám a család egy osztrák kastélyt, hogy tessék lányom, játsszál.
magyarán azt a csilliárdot, amibe ez kerül meg kellene keresnem.
és ausztriában nagyon jók a bérek és a feltételek (vendéglátásban, beugró szinten európában csak svájc jobb, de az se sokkal), de még ezzel együtt is nagyjából 15 szobalány év után lenne lehetőségem mondjuk előlegre szert tenni.
persze félreértés ne essék, hitelt lehetne felvenni hamarabb is, más jellegű szálláshelyet beindítani szintén; csakhogy én szeretnék biztosra menni (amennyire lehet), és ahhoz bizony pénz kell meg tapasztalat.

amikor 2 éve hazamentem ausztriából, nagyon nehezen viseltem.
ugyan örültem, hogy megyek haza, deee nagyon nem szívesen hagytam ott a hegyeket. tudtam, hogy megyek én még oda élni, de azt is, hogy nem most.
viszont azt, hogy cserébe akkor hova menjek, és miért, és mit csináljak és az miért jó a tervhez; na, ehhez kellett ám két év.

az adottságokat meg a lehetőségeket kellett átgondolnom; miszerint szép és jó, amiket elképzeltem, de egyelőre szobalány tapasztalatom volt a vendéglátásból, ami nem kifejezetten átfogó. angolul tudok használhatóan, németül recepciószinten sose fogok beszélni. illetve hogy maradnék a kontinensen.
tehát kellett egy olyan hely, ahol rendesen félre tudok tenni az élet mellett, és lehetőleg más pozíciókban is el tudok helyezkedni az ágazatban a tapasztalat miatt, a kontinensen van, és működik az ország az angollal.
így lett az ország hollandia.

(közben. bréking. ugyanis most mentünk el egy kemping mellett, ahol sokan voltak fürdőruhában a vízben és mellette, vagy sátoroknál. 04.02. ?? :) )

szóval az új célország megszületett nagyjából egy éve, de a hogyan kérdés még nyitott volt.

az továbbra is feltétel volt, hogy hasonló feltételek legyenek, mint ausztriában voltak; vagyishogy a munkáltató ad szállást meg kaját (így nincs kaució, meg para se, hogy vagy munka van, vagy szállás, és azok is egymástól eltérő időintervallumban), mellette meg a pénz.
egy évvel ezelőtt az au-pair lehetőséget főleg a pénz miatt vetettem el (plusz a feltételek se voltak megnyugtatóak).
viszont időközben kialakult a tervem hollandiával, aminek elkezdéséhez mindenképp szerettem volna pár hónapot legalább kinn élni, hogy tudjam, hogy mibe vágom a fejszém, ha kimegyek vállalkozni kb.
és idénre az aupair rendelkezések is változtak, úgyhogy adott volt a tény, hogy ez lesz az a szitu, ahol megismerkedem az országgal.
na. itt tartok most, még két óra és felvesz az autójával egy apuka, aki elvisz a feleségéhez és a három kisfiához, akikre én fogok vigyázni heti 4 napot, cserébe pedig ott lakhatok náluk.

izgi, mi? nekem pár órája még túlságosan is az volt.

ó. és azt hiszem, hogy most mentünk egy felüljáró alatt, amely felüljárón egy folyó van. azt hiszem, hogy mókásan őrült ez a nép.

először is:

remélem mindenkinek szép meg boldog volt a karácsonya!
hiányoztok, és legközelebb ilyenkor nem leszek távol tőletek, mert nem jó. jó?

aztán meg.

a lány, akiről írtam, hogy szerintem napok kérdése, és felmond; másnap felmondott. de nem sajnálom nagyon, mert szegénykém az a típus, akitől az embernek megfájdul a feje, annyit panaszkodik. és nem is okos vagy vicces. szóval jobb lesz neki is, nekünk is.
14 nap a felmondási ideje, azt letölti, és aztán megy. a helyére nem biztos, hogy vesznek fel embert, de ha igen, akkor remélem a Szilvit, és remélem neki is olyan jó lesz itt, mint nekem.

amúgy elég nagy a jövés-menés a kollégák között, pl volt egy olyan lány, aki Gergővel jött, és másnap felkelt, beverte a fejét a plafonba (tetőtéri a szoba), letört a foga, majd úgyvélte ez egy jel, így felmondott. :DD szegénykémnek biztos tök rossz, meg fájt is, de ez szerintem annyira vicces! :)
a herr direktor meg már kérdezte tőlem, hogy akkor a barátnőm is átjönne-e, én meg mondtam, hogy igen, de csak ha meg tudja várni a felmondási idejét, mert neki kell a pénze. mondta, jó, csak gondolkozik. :) szóval még nem tudom, hogy mi lesz.

24-én este ügyeltem a szobatársnőmmel, és nem volt igazán sok feladat.
volt egy szoba, ahol össze kellett raknunk egy műfenyőt, meg feldíszíteni a szobát.
aztán egy másikban meg gyümölcslevet kellett volna kiszednünk a padlószőnyegből. az vicces félóra volt, mivel a szenteste meghittségéhez elengedhetetlen, hogy mi, akik négykézláb súroltuk a szőnyeget, kínunkban röhögve énekeltük hogy ó tannenbaum, a vendégek meg nézték. :DD

25-én egyedül dolgoztam, és tök jó volt, a munka meg kevés, és már kétszer is mondta a főnöknő, hogy legyek lassabb (!!), mert nem kell úgy rohanni, csak nyugodtan.
szóval itt tényleg egész más a hangulat.

ma meg hoztam a formám.
felkeltem időben, felöltöztem, lementem, és egészen véletlenül néztem rá a beosztásra, ahonnan is kiderült, hogy én ma szabadnapos vagyok.
tehát az egyetlen olyan napon, amikor végre alhatok, 5:50kor keltem. nyilván.
de jó nap volt ez így is. kérdeztem a Frau Steinert, hogy akkor ma télleg szabad vagyok, vagy dolgozzak esetleg? és tök kedves volt, mondta, hogy ma szabad vagyok, és pihenjek meg sétáljak, és legyen szép karácsony másnapom.

közben Gergő már a harmadik szobájába költözik át, mert mondják neki. nem örül szegénykém, úgyhogy mentem segíteni neki pakolni, mert most ráadásul a másik épületbe, a Kaiser Villába kell átköltöznie, aminek azért sem örül, mert ott nincs net, és állítólag tök félelmetes szellemkastély. de elvileg ez csak ideiglenes, mivel most teltház van, és kellenek a szobák a vendégeknek, és ő olyanban lakott, ami vendégszoba is.

aztán aludtam, meg mesét néztem, sajnos olvastam híreket is otthonról, az nem esett jól, aztán ettem, aztán sétáltam egy nagyot. és feltöltöttem az osztrák kártyámmal automatán (német nyelven) a feltöltőkártyás osztrák mobilomat, ez büszkeség. meeg megnéztem a sífelvonót is, kicsit barátkoztam vele, meg az árakkal, és próbáltam kitalálni, hogy ha én nem síelnék, csak felmennék meg vissza, az mennyibe kerül és vajon hogy hívják... hát itt még nem teljes a siker. illetve vettem egy ásványautomatából (pont olyan, mint otthon a rágós, csak itt követ kapsz és nem tudod előre, hogy milyet), éés hegyikristályt kaptam.
illetve! képzeljétek, itt az van, hogy a bolt ma nyitva volt! meg az intersport is. tehát az országban, ahol egy sima vasárnap már a teljes halállal ér fel, karácsony másnap 14-18ig vehetsz sílécet és kenyeret...

séta közben fényképeztem is, és ezeket meg is mutatom nektek jól, íme:

például, hogy ilyenem lesz majd:

vaaaagy ilyenem:

vaagy esetleg ilyenem:

és aztán kiderült, hogy ilyenem kicsit tényleg elég hamar lehet, ha a tulajdonosi jogviszonyokat nem nézzük nagyon szigorúan, mivel itt lehetnék nyáron, mert ez a kaiservilla!! 

és nem is tűnt szellemkastélynak.

végül pedig a szálloda meg a szállás ma ilyen:

ja, merthogy lassan tavasz lesz, kicsit elkezdett olvadni a hó! :)

! ezt még tegnap írtam, csak nem tudtam megjeleníttetni. így az időhatározók ennek függvényében értelmezendők. !

tegnap, a reggeli munkánál nem volt zavartalan a légkör, mivel van egy magyar és nagyon fura lány, aki elég flegma Frau Steinerrel, és hát ennek meg is volt az eredménye, hiszen azóta kiharcolta magának a kicsit több figyelmet, ami nem minden esetben pozitív. hát neki például most nem az. úgyhogy szerintem tegnap eldöntötte, hogy felmond, csak még nem tette meg, de napok kérdése. értem, hogy nem jó neki, meg sajnálom is kicsit, de nem tudok és nem is szeretnék ezügyben tenni semmit se. majd legalább lesz hely Szilvinek, ha jönne.

a nap további részében pedig Gergővel dolgoztam együtt. és azon túl, hogy ő, mint szobalány már vicces tény, sokat ökörködtünk is, és így igazából nem is vettük észre, hogy letelt a munkaidő. közben azért elfáradtunk, és jó ötletnek tűnt, hogy elmenjünk boltba és vásároljunk piát. úgyhogy megint van egy hétdecis jégerem. tökjó. ittunk is belőle kicsit, meg áthozta a gitárjáááát, úgyhogy hallottam gitárzenét. és ez nagyonnagyon jó volt. a zene meg a sok tea hiányzik utánatok a leginkább.

aztán megnéztünk egy filmet, és én régi jó szokásomhoz híven belealudtam, és reggel kelnem se kellett, mert nekem a freitag mindig tényleg freitag, merthogy ez a szabadnapom sálálá.

ma volt még karácsonyi ünnepség is, ahol ittunk pezsgőt (ez újév óta blőá még mindig) illetve kaptunk ajándékba piát még, hogy ne legyen kevés áprilisig. :) merthogy munka lesz bőven állítólag, holnaptól például teltház lesz.
és őszintén kíváncsi vagyok azokra az emberekre, akik hotelben ünneplik a szentestét. de komolyan. nekem ez ugyanis nagyon fura. nem értem, ez miért jó.
nem akarnak karácsonyi nagytakarítani? vagy főzni? mert ugye itt az ünnepi ebéd meg vacsora a séf munkája, véletlenül sem az otthon megszokott jókaja. vagy az ilyen emberek amúgy se főznek?
szóval kíváncsi vagyok.

találkoztam ma a Herr Direktorral is, aki tök kedves volt, mondta, hogy örül hogy lát, jól érzem-e magam, megért-e e a váltás, meghogy sikerült-e nyugiban lelépnem onnan. hát ez utóbbiról nyilván nem beszéltem nagyon sokat, csak azt mondtam, hogy meglepődtek, de végülis megegyeztünk a félhavi bérem fejében, hogy eljöhetek...
aztán meg elmentünk boltba, fényképeztem megint, ééés vettünk egy fenyőágat 2 euróért.
mert Anita (a szobatársam, nem a sátáni korábbi anita) hozott karácsonyfadíszeket is, meg szaloncukrot is.

szóval azt itthon szépen feldíszítettük, így a vártnál sokkal több karácsonyi hangulat lett a lakóhelyemen. :)

mondjuk élvezni sok időm nem lesz azt hiszem, mivel ugye minden nap dolgozom/dolgozunk. holnap ráadásul meg spätdienstes vagyok, ami este tízig jelent ügyeletet. ezt én kértem, mivel legutóbb nem nagyon volt lehetőségem megtudni, hogy ez mit is takar, mivel nem történt semmi se.

de holnap Anitával leszek ügyeletben, és azt beszéltük, hogy majd felmosás közben énekeljük, hogy ó tannenbaum karácsony alkalmából.
este meg nézünk magyartévén olyat, amit adnak, és ennyi is a szenteste.

viszont ez azt jelenti, hogy a szentestés távkommunikációt kettő és öt között tudom megejteni az érintettekkel.

na, de ennyit mára, ugyanis készülnöm kell, hiszen pont ma dolgozom 1 hónapja külhonban, és mennyi minden történt velem ugye, úgyhogy meglátogatunk egy közeli helyet, és gondolom iszunk.
hmm, alkesz leszek vajon lassan?
ide jövünk, pont olyan pici, mint amilyennek látszik. :)

 bocsánat, kicsit eltűntem.

egyrészt egy ideig telefonálni se tudtam, mert nem tudtam feltölteni az egyenlegem (merthogy az osztrák számlámhoz nem dombornyomott kártya jár); másrészt meg amikor ez megtörtént, szinte le is beszéltem gyorsan, vagyis sokat pofáztam.
aztán különösebben jól sem voltam, vagy ha mégis, akkor meg azért nem volt időm.
na de majd mostantól!
mondjuk azt hiszem, hogy nem naponta tervezek írni, hanem mondjuk legalább hetente, és esetleg ha van valami bréking.

és akkor a történések.

nagyjából mindenki tudja már, hogy más hotelben, városban és megyében vagyok már, mint amiben a Doh’chfirst van.
és igen, mostantól visszamenőleg is így fogom emlegetni, később részletezem, hogy miért.

fizetés

nem kaptunk időben fizut (már a novemberit), mert az utalást valamiért visszadobták a magyarok (még a magyar számlám volt megadva). vagy a hotel nem akart nemzetközi utalást fizetni, nem tudom. a lényeg, hogy már nagyon ügyesen átutaltam haza a pénzem és ez az osztrák netbank kezelése miatt számít kiemelkedő teljesítménynek. mondjuk azt nem tudom, hogy miért van befoglalva 30 euró az egyenlegemből, de majd csak kiderül.
ja, és összesen 323 EUR-t kaptunk egy hétre. úgyhogy elvileg télleg nem kamu, hogy mennyit lehet itt keresni. ha lesz teljes fizu, majd azt is írom, hogy mennyi. már persze nem Doh'chfirstes… J J

jobb hétköznapok

volt egy hét, egy csodás hét, mikor is csak 9-re kellett mennem, és fél kettőtől hatig szünetem volt, majd hattól tízig kellett még dolgoznom.
ez nem hajnali kelést jelent, úgyhogy eleve boldog voltam.
öröm az ürömben, hogy Gabival voltam, aki ugye eléggé keveri a szart, mert bizonyára unatkozik.
na de ezzel nem foglalkozva kezdtem újult erővel a hetet. úgy volt, hogy eleinte nem mentem egyedül Abdeckservice-re, de aztán kellett. mondtam Marynek, hogy oké, nyomom egyedül is a szobákat, de ugye itt az esetek 80%ban beszélnem kell a vendéggel, és az már bajos.
tökjófej volt, képzeljétek leírt nekem egy szitut, hogy mit hogyan kell mondanom, ééés el is próbáltuk, az nagyon vicces volt. J
szóval Mary kedvelt, és mindenkivel jól kijöttem, kivéve Anitát, Vékót meg Gabit. viszont a közös munka során szerzett élmények miatt Gabival is jóban lettünk, olyannyira, hogy már rá is pont olyan csúnyán néztek, mint rám, illetve közölték vele, hogy pár napja megváltozott…

apropó közös élmények.
úgy volt, hogy azt mondták, hogy este nem történik semmi se. ez első este igaznak is bizonyult, na de aztán… egyszercsak például elkezdett villámlani a mosókonyhában. az egyik mosógép tette, majd leállt. hát, nem örültünk, hogy mi tettük tönkre szegényt, pláne hogy nem volt senki se, aki megjavítaná.
aztán ki kellett cserélni pl két szobában a toll ágyneműt nemtollra, mert allergiás rá a vendég. ez önmagában nem egy extrának tűnő feladat, de tekintve, hogy ebben a superior resortban összesen 6, azaz hat darab ilyen ágynemű van, már érdekes volt.
ki kellett deríteni, hogy ki készül a kérdéses ágyneműben aludni, aztán be kellett kommandózni (!!!) a szobájába, és kicserélni tollra. és reménykedtünk benne, hogy az a vendég amúgy nem fog megfulladni a tolltól. mert ha valaki allergiás rá, akkor ugye ez könnyen előfordulhat. ő meg nem jelzi időben, mert azt hiszi, hogy a magaslati levegő miatt kapkodja a luftot.
ééés miután mindezt a kálváriát végigjártuk, hogy teljesítsük a kedvesvendég igényét, utána derült ki, hogy kispárnából egyáltalán nincs nemtoll. jaaaa, az nem baj, végülis nem pont azon szoktak feküdni az emberek, dehogy…

aztán másnap pedig szaunát és medencét takarítottunk. először azt hittem, hogy milyen izgi lesz, biztos leengedik a medencét és azt is cseppmentesre ki kell törölnünk a szokásos törölköződarabokkal; de nem, csak a törölközőket kellett összeszednünk, a nyugágyakat letakarítanunk. nos, itt tenném hozzá, hogy a medencéhez is domestostörlőkendővel fáradjunk le. a többit nem részletezem…
szóval törölközők. összeszedtük hát, majd a egy kupacban elhelyeztük őket a szaunában a földre, hogy majd hozunk egy kocsit hozzájuk, és úgy visszük el. illetve két kupacban. ez egyiket én tettem le, a másikat Gabi.
nagyjából 5-7 perc múlva mentünk vissza, és éreztük, hogy valahonnan égett szag jön…
hívtunk házmestert, jött, keresgélt, de sokmindent nem talált.
én igen.
kiderült, hogy a vizes töröközők kezdtek el égni, mert a földön volt egy szpotlámpa, és az bírt ilyen kib*tt meleget csinálni ennyi idő alatt. Gabi azt hitte, hogy ő tette oda, de én tudtam, hogy az én voltam… nem mondtam el neki nyilván, hiszen ha ki akarnék magammal baszni egy csomó más lehetőségem lenne rá.
ja, merthogy kb percek választottak el attól, hogy bekapcsoljon a füstjelző, és ezzel együtt az égi zuhany, és a hotel kimenekítése… :D
hát, nem mondom hogy nem remegett egész este a kezem, mert de.

viszont kicsit feldobott, amikor hazafelé az egyik konyhás bácsi énekelgetve jött velünk, majd egyszercsak átkarolt és azt énekelte, hogy adjak neki egy fényképet rólam. mondom ahaaha, háááát nincs sajnooos. majd kiderült, hogy a bácsi népdalt énekelt; illetve az is új infó volt, hogy buzi.
ezen gondolkodjunk el egy kicsit. :DDD

egyik este meg, épp abdecken voltam este (vagyis függönyt húzogatni készültem nagy erőkkel), amikor kopogok, semmi válasz. jó, végre nincsenek benn, sálálá, bemegyek. így tettem, énekelgettem; többnyire magyar népdalokat, merthogy itt kinn lassan mélymagyar leszek. két szobarész volt, mindenhol villany fel, hogy lássak is, majd miután már az egyikkel elkészültem vettem észre, hogy a kinyitott kanapéágyon egy gyerek alszik!!! nem lehetett több két évesnél, még cumival aludt. és alig lehetett megtalálni a gyereket a sok ruha között!!
hogy lehet ott hagyni egy gyereket egy szállodai szobában?!!??!?
megállt a szívem is, annyira megijedtem. hogy hogyhogy nem ébredt fel? és mi van, ha bármi baja lesz?! egyáltalán, lélegzik?!?! húú, nagyon rossz volt. L
meg ez az abdeckizé is… komolyan rettegtem a szobákban, hogy mikor jön be valaki és kezdi el sérelmezni, hogy mégis mi a halál f*szát csinálok a szobájában a cuccaival félhomályban…
szóval nagyon örültem neki, amikor vége lett a hétnek, és már nem kellett többet (és már sosenem, juppíí) abdeckelnem.

aztán. valamelyik nap anitával kellett dolgoznom, és képzeljétek, nem volt teljesen rossz. illetve legalábbis nem hatott meg igazán, hogy nemjófej. annyira, hogy még viccelni is próbáltam vele!
a történt ugyanis, hogy az egyik szobában nem volt kosár. pedig mindenhol kell lennie, no nem a piachoz kell a vendégeknek, hanem az uszodához, hagyjuk.
na, nem volt. rengeteg német tudásom továbbra is tőmondatokra korlátozott, így a következő párbeszéd zajlott le köztünk (úristen@menny.hu rajongók előnyben):

Én: Korb? (kosár?)
Anita: Korb! (kosár!)
Én: akkó’ vegyé’ jó?
:DD persze nem értett semmit se, de én nagyon röhögtem!
aztán ugyanaznap persze próbált kekeckedni velem, méghozzá úgy, hogy azt értelmes ember nem hiszi el.
például. volt olyan, hogy egyik nap este mire visszamentem, a kocsi, amit korábban feltöltöttem, tök üres volt. látta Gabi is, de nem csinálhattam meg, nem volt rá este időnk. másnap jön tajtékozva Mary, hogy ha így folytatom nagy bajok lesznek, mert a munkámat rendesen el kell végeznem, vagyis minden nap végén fel kell töltenem a kocsit. mondtam jó, még szerencse, hogy így csináltam. de estére valaki leszedett mindent, és milyen érdekes, hogy Anitánál volt minden. Gabi látta, kérdezze őt is. ő ugye itt nem tudott mást mondani, mint ami történt, Anita pedig nem akarta meghazudtolni a fogadott lányét nyíltan, ezért ezzel leálltak.
aztán pár napra rá végeztünk egy szobával, én voltam benn utoljára, zártam, majd mentem a következőbe. később látom, hogy Anita mindig visszamegy az előző szobákba kicsit. nem telik el öt perc, kiabál, hogy Eva komm! mondom megyek, miva? hát hogy mi történt ezzel a szekrénnyel? (nekem kellett rendbetenni) nos, a vállfák a szekrény aljában és a polcokon csak a helyén nem volt, a széf zárva volt, a tájékoztató papírok összegyűrve. hát mondom, én nem tudom itt mi történt. mármár épp elhittem, hogy kihagytam, és azér ez gáz, és törölném újra, de látom/érzem, hogy nedves minden polc… vagyis megcsináltam mégis, de valaki azóta barmolta össze.
na, elhiszitek ezt? elképesztő, hogy erre van energiája…
szintén e nap derült ki számomra tök nyilvánvalóan, hogy a borravalót bizony tényleg lopják, és anita meg vékó teszi. azt hagyjuk, hogy miért, mert felesleges infó már, de tudtam. és ők is tudták, hogy tudom. azóta köszöntek. :D

komolyan nem értem, mi az isten van bennem, hogy ennyire nem tudnak leszállni rólam, de az, hogy Szilvi meséli, hogy ha nem vagyok ott kávészüneten, akkor egész végig én vagyok a téma, az elképeszt.
tényleg ennyire impulzív vagyok, hogy a helyi pletykacsatorna vezető híre vagyok?
de könyörgöm, beszélni se beszélek!!! és így is?!? BAH.
ugyanakkor ami számomra rém derűs pillanat volt, ezt a meleg fogadtatást is meg tudtam valahogy fordítani, merthogy Szilvi jelentése alapján egy héttel később ugyanúgy próbált szidni Anita mindenki előtt, de a többiek már csak lesütötték a szemüket, senki se folytatta!
ez az én bravúrom itt. illetve már csak ott. édesistenem mennyire unom már azt a szart részletezni, gondolom ti is unjátok, csak tényleg szeretném, ha nem maradnátok ki semmilyen élményemből, és ha értenétek, hogy miért döntöttem úgy, ahogy.

szóval azok voltak a jobb napok. fellendült a társasági életünk, ami azt jelenti, hogy nagyjából 5 percig nem kopogtak az ajtónkon, valaki(k) mindig átjöttek. kiderült, hogy Alena és én egy napon születtünk, csak ő két évvel korábban, meg is beszéltük, hogy nyilván ezért ez az összhang. aztán átmentem Nikiékhez és ittam nagyjából fél deci bort, elszívtam két cigit, mely kizárólag dohányt tartalmazott, és mégse tudtam segítség nélkül visszamenni, olyan szinten megcsapott. :D vagyis felismertem a tényt, hogy olcsón tudok berúgni. bárcsak ezt komolyabban vettem volna…
mondták ugyanis, hogy hétfőn Gabi nap lesz, és mindenki kötelezően elmegy a Josl Kellerbe, és majd ott táncolunk.
hát mondom, dejó! szóval munka UTÁN, szar zenére drága piával kell majd táncolnom a fantasztikus csapattal, melynek élén Anita és Vékó áll. alig vártam, mondanom se kell. ráadásul úgy, hogy előző este későn végzek, de másnap megint 7re kell menni. ééés a szomszédban kezdődik a parti, tehát nagyon kreatívnak kell lennem, ha felmentést keresnék…
később kiderült, hogy Szilvi sokkal később végez, ergo egyedül kell átmennem jópofizni. egyre jobb…

na, hát eljött a nap, melynek neve hétfő, és ezt eleve kedvelem.
fáradt voltam, épp megint visszaszokóban a hajnali kelésre, és semmi kedvem nem volt elkészülni, inni, ééés bulizni se, pláne nem egyedül!!
de Szilvi nagyon akart menni, úgyhogy a helyre is le kellett mennem, szóval csodás kilátásaim voltak.
előtte viszont ajándékot kellett szereznem.
több család is üzletel a városban, konkrétan három. az egyik a Fender, nekik dolgozom (komolyan terveztem ám, hogy feldobom nekik az ötletet, hogy legyen a családi himnuszuk az acdc thunderja, mert én pl mindig azt dúdolom, amikor látom a nevüket. J ). a másik meg a lohmann (a harmadik nem olyan egós, hogy mindent magukról neveznek el, így őket elfelejtettem). ők adnak el nagyjából a tejtől a sícipőig mindent, így ajándékot is az egyik lohmann üzletben szereztem. (meglepő, mi?:) )
szeretném, ha tudnátok, hogy van olyan plüss mormota, amely jódlizik. aki ismer tudja, hogy minden megnyomható gombot megnyomok, hát, ezzel is ezt tettem, de nagyon utáltak érte. aztán én is magamat. merthogy egy negyedórás kurvahangos koncertet nyomott le dj mormota vazz!!! és nem volt nyugtató hatású. kicsit később találtam egy jódlizó tollat is, amelynek szövege (sic!) megtalálható a csomagolásán, íme:

találtam törölközőt is, mely képes használati utasítással van ellátva, ha esetleg valaki nem tudná, hogy mire használja.. és íígy értettem meg a sok koszos törölközőt itten náluk…

végül egy síelő bögrét vettem.
aztán nagynehezen elkészültem, és átmentem a szomszédba, ahol már nyilván fergeteges volt a hangulat.
nem, nem volt az, úgyhogy gyorsan kértem inni. hát, kaptam is egy deci jägert indulásnak kólával. aztán még egyet. itt már nem zavart a szar hangulat… fényképeztem is, így meg tudom mutatni nektek a szappanopera szereplőit búcsúképp (márhogy ők), és ehhez sikerült a lehető legkedvesebb képet kiválasztanom. :D

a többiekről is akartam nektek képet csinálni, de mire megérkeztek, már nem voltam olyan állapotban...
majd megjött Szilvi is, aki hazafelé vett még 7 deci jégert, mert biztos kevés lesz… ja, ezt már csak kettőnknek! emlékszünk, hogy fél deci borral hogy jártam, ugye?
na, hát akkor már nem jártam igazán, szerintem csak lebegtem. :D
majd Szilvi elkészült, a többiek elmentek a „helyre”, mi is indultunk. közben benéztünk Cristophhoz is, aki vadul vodkázott Lacival (utóbb tudtuk meg, hogy igazából nem csak hozzájuk néztünk be, hanem mindenhova, ahol ajtó volt, de ezt hagyjuk is). Közölték, hogy lengyel vodka, ilyet inni kell, vagy örök harag. az ilyen hárítása nekem nem feladat – magyarul. de se lengyelül, se németül nem tudok annyira, hogy ezt a diplomáciai balhét ki tudjam magyarázni ivás nélkül, úgyhogy meg kellett innom… és én és a vodka nem vagyunk jóbarátok már pár éve. olyan 15. mindegy, innentől foszlányok maradtak emlékként az estéből, meg fényképek. a lényeg, hogy például a helyen már mindent ittam, ami előttem volt (blőő), és izé…. brühühűű…. táncoltam is. shakirára. meg mindenre brr. mindegy, kivágásra váró este lett. szerencsére Szilvi is hasonlóan készen volt már, és jelzem, ő még mindig szeretett volna inni, bár ő még kicsi, neki lehet nem érezni a határt. így idézem: „megmutatom, hogyan tudok dartsozni!!” és hát egészen pontosan fogalmazott, mert megmutatta, hogy egyáltalán nem tud dartsozni. :DD akik látták, vagy féltek, vagy nagyon hangosan röhögtek rajta. én mindkét táborba tartoztam egyszerre, ezért csak egy idő után rángattam el onnan, hogy most aztán már rohadtul húzzunk haza.
a lényeg, hogy már este éreztük, hogy hányni lenne jó és egészséges, ehhez pózt is választottunk, íme (a képért meg fog ölni :DD):

utóbb az is kiderült, hogy a lépcsőn ülve másztunk fel, majd fél órán keresztül nem tudtunk bejutni a szobánkba a kártyánkkal; illetve hogy ezt szinte az egész hotel végignézte.
egész vidáman köszönt mindenki nekünk azután, úgyhogy ez tűnik A megoldásnak. :D

aaa lényeg még, hogy Szilvi éjszaka foglalta be a fürdőszobát teljes egészében, én meg másnap reggeli fogmosástól olyan kettőig. nem volt jó. ja, merthogy az lett a szabadnapom, vagyishát inkább másnapom…

viszont amíg én kvázi kedvenc lettem, Szilvi nagyon nem érezte jól magát. nagyon nem. L
sajnos a rólam elterelődött mocskolódhatnékot is ő kapta… én ezért tudtam fellélegezni, ő meg ezért nem. szóval teljesen érthetően volt szomorú minden este. és mikor már reggel 9kor is fel akart mondani azonnal, kapcsoltam, hogy jó, akkor keresünk másik helyet.
fontos megjegyeznem, hogy itt nem arról van, hogy hogyan dolgozunk. mert az nem változott egyikünknél sem. csupán annyi, hogy kiről állítják azt a háta mögött, hogy például mindenkit kibeszél a háta mögött, így Maryt is blablabla. és az a kurva kemény, hogy ennyi elég is ahhoz, hogy másnap egész nap kiabáljanak vele… mertugye. JÓL nem lehet dolgozni, mert ha tényleg megcsinálod, akkor az sokáig tart, ha meg csak úgy néz ki, akkor meg nyilván maradnak erről árulkodó jelek.
[és itt szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy nagyjából az első héten nyúltam bele a wc-be utoljára. ugyanis az kiderült, hogy senki, azaz SENKI nem csinálja ezt igazából, hiszen azért van a kefe…. de velünk azért mindenki így csináltatta…. persze ettől még mindig nem tisztább vagy fertőzésesélymentes semmi se. szóval oda sose menjetek aludni. ha mégis, kizárólag domestos-törlőkendővel!!! ja, és minden nap kétszer kell majd takarítanotok, mert pont ennyiszer kenik össze tisztítás gyanánt…]
szóval így esett, hogy megint nézelődtem az ams.at-n, és pályáztunk is egy helyre, amely karintiában volt. a pályázaton nem módosítottunk semmit se, mivel nem tudtuk gyorsan átvariálni a szövegeket, meg beleírni ezt a Doh’chfirstes kirándulást.
másnap reggel 8kor keresett valaki. nade az osztrák számomon. 10kor megint. délben már rájöttem, hogy állás miatt nem hívhatnak, mivel ezt a számom nem tudhatják, így biztos Gergő lesz, mert lett neki is osztrák száma, úgyhogy hívhatom is.  hát, nem magyarul beszéltek hozzám. kicsit se.
ééés itt jön az érdekesség, hogy el tudtam mondani, hogy volt 2 nem fogadott hívásom erről a számról, és értettem, hogy szobalány meló miatt keres a heiligenblut hotel (ahol Gergő van)!!!
mondtam, hogy most nem tudok beszélni, ha nem baj, így visszahívnám később ma. mondták, hogy jó, hatkor hívnak. GLP!!
rohanok Szilvihez, hogy újságoljam, hogy minden kívánságunk teljesül, de nem találtam, ráadásul alig találkoztunk otthon is. este végremár el tudtam neki mondani 6 előtt (ez az ivós hétfő volt amúgy), így tudott beszélni velük. mondta a néni, hogy jó, hogy vele beszél, és ha ketten mennénk, akkor küldjük át az ő önéletrajzát is, mert az nincs meg nekik, de velem is szeretne beszélni, hogy mennyire tudok németül, úgyhogy fél óra múlva hív… glp megint.
Szilvinek mennie kellett vissza, én egyedül, telefon csörög. és komolyan megfordult a fejemben, hogy nem veszem fel. de szerencsére nem így tettem. ja, meg minden ilyen telefont a fürdőben kellett intéznünk, hogy ne hallják a többiek…
a lényeg, makogtam a néninek, majd mondta, hogy jó, tartsam a vonalat, majd egy férfi hang, hogy jó napot kívánok, herr direktor vagyok.
hát szevaaaaaaaaaaaaaaaasz!! J itt már örültem. és sokkal beszédesebb is voltam.
a lényeg az volt, hogy neki gyorsan kell ember, nem tud ránk sokat várni, tehát a felmondási idő letöltése nem megoldás. mondtam neki, hogy fogalmam sincs, hogy hogy köt a szerződés, de a próbaidő már biztos lejárt (hogy örültem neki, mi..) és ha lenne olyan kedves, hogy esetleg átnézi ő nekünk, hogy hogy szabadulhatnánk… mondta, hogy persze. átküldtem, megnézte, visszahívott (tökjófej, nem?) és mondta, hogy ugyan nem szeretné minősíteni a munkaadómat, de se ő, se a jogászai nem láttak olyat még, hogy fél havi fizetést visszavesznek, ha nem leszek végig a szezonban.
tehát, ami közérdekű infó, hogy az ilyen megkötések nem jellemzőek, és ha van ilyen, az azt jelenti, hogy sokan léptek le szezon közben, nyilván mert nem volt jó, hiszen senkinek nem célja mindent feladni és három hét múlva visszacsinálni, tehát ez legyen intő jel.
de mondta, hogy nagyjából akkor tudnék lelépni, ha felgyújtanám a szállodát, de ezt inkább nem szeretné ő se. :D nem mondtam neki, hogy ez már majdnem pipa… :DD
mondtam, hogy jó, megpróbálok beszélni a főnökömmel, meg Szilvivel, hogy mi legyen.
ja, mert ő túlórapénzt nem fizet (vagyis nem ostorral állnak mögötted, hogy ne kelljen fizetniük ha kicsúszol a 8 órából, mert az a te bajod), és nettó 1000 eur kereken a bér, plusz 13-ik és 14-ik havi fizu. ugyanakkor van havonta 2 és fél nap szabadság, ami nem azonos a heti szabadnappal, hanem azon felül van. vagyis haza tudnék menni szezon közben látni titeket!!! ez, meg a váltás nekem megér annyi pénzt, amennyivel kevesebbet fizetnek itt, de Szilvivel beszéltem, és egyrészt neki fontos a pénz, másrészt meg arra kevés az esély, hogy mindkettőnket kirúgjanak, ráadásul rendkívülivel, hogy rögtön tudjunk lépni, plusz szerinte a másik hely is lehet pont ugyanilyen szar, úgyhogy a döntés a nem lett. L
mondtam a direktornak, hogy bocsánat de ezért nem, mondta, hogy semmi gond, megérti és sajnálja, akkor most másokat vesz fel, de cserébe nyáron sok szeretettel vár mert szimpi vagyok, és náluk van nyári szezon is.
úgyhogy úgy volt, hogy erről ennyit. pedig aztán nem is… J

de előbb még az ottlét.
lett csodás céges kabátunk. illetve inkább furaanyagú kardigánszerűizé. viszont tökjó, mert erre mindenki büszke (pedig esküszöm randa), ééés a legjobb az egészben az, hogy mindez 80 eurónkba kerül. de ha végignyomjuk benne a szezont, akkor ingyenes… hát hurrá.
nekem szerencsém volt, én nem írtam alá semmit se, és nem is erőltettem, de Szilvi nem úszta meg…
illetve kaptunk még csodás új fehér ingpólókat is, amikez az idei szezonra gyártattak. ugyanis baromira nem mindegy, hogy melyik évi divatnak megfelelő fehér ingpólóban dolgozol. egyik sem szakadt vagy foltos, annyi a különbség, hogy a régi 3/4es ujjú, és kékkel van ráírva hogy melyik hotelben vagy, az új meg rövidujjú (télre igazából atléta kéne, nem is értem őket) és sárgával van ráírva, hogy melyik hotelben vagy. éés ennek meg darabja 20 eurónkba kerül, és rögtön 3 darabot kell venned. vagyis ezekre a szarokra 42000 Ftot kell költened. hát anyátok hogy van??
viszont az új munkapólók fizetését is megúsztam, tekintve, hogy nem jött minden méretből, és hát az elérhető legnagyobb is inkább hasonlított zsugorfóliára mint munkaruhára rajtam (jajj, nagyon röhögtem a fejeken, ahogy megpróbálták azt mondani, hogy jóóó eeeeez, aztán már rázták a fejüket :DD) úgyhogy én kaptam engedélyt, hogy a régit hordjam, jeee.
nagyjából ezek megúszása mentette meg az utazásom lehetőségét egyébiránt, de ez is jön minnyá.

amíg jól éreztem magam, egy hirtelen felindulásból átrendeztük a szobánkat is, és bár mindketten az agyunkra ment a forgalmas és felszínes társasági élet, elég barátságos lett a szoba, így már öröm volt hazaérni, és otthon lenni. és ahogy ez szokott lenni az életemben eddig, ahogy kialakítom az otthonom, hamarosan borítok mindent és lépek.
de a szoba tényleg jó lett, és jöttek is sokan bele. de legalább máshova is le tudtak ülni, mint az ágyunk. mert a folyosóról einstandoltunk egy kisasztalt, meg kislámpát egy szekrényből.
aztán arra gondoltunk, hogy emeljük a komfortot, és rendeljünk tévét. mert az úgy van, hogyha tévét kérsz, akkor ez 100 euró kaució befizetése mellett kaphatsz. és kitől mástól, mint Vékótól!
szóval sejtettük, hogy a tévé amit kapunk tőle  nagyjából 1 percig fog működni, minden további ajándék. és nem tévedtünk sokat. kaptunk készüléket.
nos, a szoba nem nagy, de az ágyból már nem lehet látni, hogy mi történik a képernyőn, és a csatorna hangjánál hangosabban zúg a bekapcsolástól számított ötödik perc után. csodás szórakozás tehát a tévénézés. :D

aztán szereztem kispárnát. pontosabban kispárnahuzatot, ami komoly kincs a personalhausban, úgy kellett kicsempésznem. párna hiányában pulcsival és törölközővel tömtem meg, és azóta egy kődarabon aludtam. óriási előrelépés, nem? J
hasonló sikerrel mostam később. két mosógép van. az egyiket tönkretettem, mert olyan pénzt tettem bele, amit nem kellett volna, a másik viszont bosszúból benyelte az utolsó egyeurósomat, így végül meghiúsult a mosás aznap. de legalább nem buktam le, hogy én tömítettem el a mosógépet háhhá! :)

az időjárás akkor sem volt hideg igazán, sőt. elvileg mínusz 4 fokban sem kellett sapka sál vagy kesztyű; többnyire nyitott kabátban járkáltunk. és hóban.
megint esett egy csomó, ami ilyenkor olyan, hogy eltűnnek a színek. de mindennek. és így a formák is. minden és mindenki fehér. az ég, a hegy, az utca, a járókelők; minden. persze lehet, hogy valamelyik nap már hóvihar volt a szél miatt, de ha igen, akkor nem volt vészes az se.

van egy fiatal magyar kölyök, Tamás, aki a kollégám volt. őt először a bárba vették fel. nem kamuzott korábbi tapasztalatot, nem volt neki, és így vették fel. németül meg k jól tud, merthogy Bécsbe járt suliba kicsiként. na, a lényeg, hogy ő nagyon közvetlen, nyílt kiskölyök volt, majd egyszercsak azt vettem észre, hogy szinte egyáltalán nem mosolyog, remeg a keze, és nagyon szarul néz ki. kérdezem, mi van vele, majd mondja, hogy vérbe szívatják. nem egyszerű az élet a service-ben sem tehát. ugyanis persze ott sem a munkával volt gond, hanem azzal, hogy nem volt szimpatikus a közvetlen főnöknek és a csajának… nagyon sajnáltam szegényt, mondta meg láttam is, hogy minden este iszik már, hogy egy kicsit jobb legyen, de nem segít semmi se. szépen lassan egy zombi lett belőle… csodás ez a hely, mondhatom… aztán naponta tették át máshova, és elégedetlenkedtek, hogyha kérdezett, és akkor is, ha nem.
aztán egyik este látom, hogy ha lehet, még zombibb. kérdezem, hogy mi van vele, és figyeljetek. emberünk lement a város egyetlen kávézójába, ahol később megjelent a főnöke egy másik asztalnál. beivott (már a főnök), és odament hozzá, majd közölte vele, hogy nem bírja az arcát, és holnap lesz az utolsó napja, mert hazaküldik. másnap volt a próbaidejének az utolsó napja, úgyhogy nyilván erre várt már…
micsoda stílus, nem? hát én kész voltam tőle. szegény srác is. L

közben megint fordult a helyzet benn, én lettem az abszolút pletykatéma ésvagy a sátán maga, a lényeg, hogy Maryt is ellenem fordították, olyannyira hogy szinte folyamatosan kiabált velem. több napig. aztán megtiltotta, hogy akár szünetben is magyarul beszéljünk, majd elhagyta olyan is a száját, hogy a hotel teljes területén és a personalhausban sem beszélhetünk magyarul. itt, azt hiszem pont itt lett betéve nálam a kapu. úgyhogy innentől kezdve angolul beszéltem Szilvihez is amikor valamit nem tudtam kifejezni, mert káromkodni például angolul tökjól tudok. úgyhogy azt hiszem kétszer már kikényszerítette belőlem a csapat, hogy közöljem, hogy vagy normálisan beszélnek velem, vagy sehogy…
és eldöntöttem, hogyha haza is, de innen lépek a gecibe, és ha lehet minél hamarabb, hogy magukra maradjanak a karácsony-szilveszteri hajtásnál.
éés ahogy ezt elhatároztam, és terveztem a hogyant, kapok egy sms-t Gergőtől, hogy az egyik csaj felmondott náluk, lett egy szabad hely. natessék. onnantól vigyorogtam. hívtam a direktort, hogy akkor én szívesen mennék, ha lehet, mondta, hogyha meg tudom oldani, hogy max 2 napon belül kezdjek, jöhetek, de sajnos nem tudja megvárni most sem a 14 napot.
hazamentem, megbeszéltem Szilvivel, hogy akkor másnap kirúgatom magam valahogy. nem örültünk annak, hogy szétválnak útjaink, mert igazából tökjó volt együtt, dee ezt meg kellett lépnem. meg én bíztam benne, hogy csak előretöröm neki az utat tovább, és jön ő is majd. én szeretném, de ő nem, és nyilván ő dönt ebben.

na, másnap. én megpróbáltam mindent, komolyan. annyira felhúztam őket, hogy már azt hittem ott helyben robbannak. lassú voltam, visszabeszéltem, mindent szabályosan akartam csinálni, aztán meg semmit se, és visszabeszéltem méééég, de SEMMI. már többször megkaptam, hogy mindjárt kapok írásbeli figyelmeztetést, de abból is három kell a kirúgáshoz!!
hát persze, nem mert kirúgni Mary, mert akkor túlórázniuk kell a kedves csapatnak, akiknek így meg többet kell fizetni, és ezt meg kellene indokolni a főnöknél… bezzeg amint lemegy a szilveszter… bár szerintem Szilvivel is pont ugyanez lesz, de ez majd kiderül.
a lényeg, hogy már megsajnáltam őket, és kurvára menni is akartam már, úgyhogy kérdeztem Marytől, hogy mer? mit fogsz csinálni, ha nem azt teszem, amit mondasz? kirúgsz? és erre baszki azt mondta, hogy nem. mondom faszom, miért nem?!?!?! :D
úgyhogy itt közöltem, hogy jó, most akarok beszélni a tulajjal, ha nem rúgtok ki, megyek magamtól, de MOST.
na, megyer Melanie Fenderhez, kérdezi mi a probléma. mondom abból sok van, de van megoldás, többet nem jönnék. hát de hogy az nem így működik, szerződés meg felmondási idő meg minden. mondom nem, rúgjatok ki, és mindenkinek jó lesz becsszó. de neeem, ők nem rúgnak ki, hát ők nagyon lojálisak a munkavállalókhoz, mi a baj? mondom, jó, te akartad. figyi, ha én valamit kitakarítok, az tiszta lesz, de itt csak mímelni kell mindezt, ez nekem nem oké. plusz az sem, hogy nem a munka alapján ítélnek, s cserébe a folyamatos és indokolatlan kiabálásból is elegem lett.
angolul beszéltem, ezért hát az összetett mondatok, s Mary is ott volt, mert kérésem ellenére nem négyszemközt voltunk. azt hittem, hogy elájul, amikor hallotta, hogy mit kifogásolok. a takarítást pedig nem részleteztem, mert láttam a tulaj szeme villanásából, hogy ő is pontosan vágja, hogy mi folyik a housekeepingen… szóval ők is pontosan tudják, hogy ugyan nem vízcseppes, de fekáliás vizespohárból isznak a vendégeik…. no comment.
aztán közölte, hogy jó, de a fizetésem felét ki kell fizetnem, van-e annyi pénzem. mondom van, nálatok. tekintve, hogy 17-e van, ami a hónap felénél több, és ha nektek nagyon kell, akkor tartsátok meg a félhavi bérem basszátok meg. ja, de az nem úgy van ám, lehet, hogy nekem kell még ezen felül is fizetnem, mert ezt a napot nem számítják. jól van bazdmeg, ajándék ez is, de hogy állsz matekból, hogy nekem kéne fizetnem?? mondta, hogy jó, majd kiszámolja, fél óra múlva jöjjek vissza, és akkor még ma el kell hagynom a szállást. mondom ácsi, most van 10 óra, pénz és idő nélkül nem tudom megszervezni az utamat haza (merthogy azt mondtam nekik, hogy haza akarok menni), és úgy sajnos nagyon rossz lesz nekem. kimondta, hogy sajnálja, de az már nem az ő dolga. mondom ja, igaz, akkor let’s play the game. szóval hogy képzelje, a hazaiaknak írok egyfajta naplót persze név nélkül (persze, höhöhö), ami sajnos publikus. így olvasták újságnál is, és hát ígértek pénzt, ha megnevezem a helyet, merthogy ez mennyire gáz, ami itt folyik (ez persze nem igaz).  na, itt nagyon elnyúlt az arcuk, közölték, hogy ilyen velük még sose, és miért akarok én nekik ilyen rosszat, amikor ők olyan lojálisak a munkavállalókhoz. mondom hagggyukmáá, miről beszélünk? kocsmában rúgja ki a főnök a beosztottját, és ha rosszat akarnék, most nem vele beszélgetnék, hanem az újságíróval. erre hogy én mennyire meg fogom járni, merthogy itt ausztriában milyen komoly törvények vannak, és hogy életem végéig nekik fogok fizetni, és különben is. visszakérdeztem, hogy miért akar nekem ennyire rosszat, amikor én olyan lojális vagyok a munkaadómhoz… :D
mindenesetre ezért van az, hogy átírtam a település és a hotel nevét visszamenőlegesen is, hogy ne kereshessenek rá, ha megszállja őket a kreativitás szelleme véletlenül.
na, a vége az lett, hogy másnap reggelig maradhattam, és 56 eurót utalnak majd decemberi fizetésképp.
édesistenem dejó is volt!! mondtam Szilvinek, ő kicsit szomorú volt, de lefoglalta magát azzal, hogy oscar közeli játékot nyújtott a többieknek, hogy fogalma sincs, hogy mi történt velem, és hogy mennyire bántja, hogy így viselkedek; kellett neki, hisz ő ott marad.
én mentem haza, Tamással megbeszéltem, hogy együtt költözünk vasárnap ki, és addig neki kell egy munkahely, hogy hová, abban segítek, nekem meg le kell szerveznem az utam másnapra.
hát. vettem online jegyet, merthogy aszonták, az öbb érvényes a buszra vonatra egyaránt. nos, nem, ez nem igaz. csak vonatra érvényes. végül az ügyfélszolgálat diktálta le, hogy mikor mivel utazzak, hogy eljussak Lienzbe, ahonnan is 16:10kor indul az utolsó busz Heiligenblutba. a hotelből beszéltem a direktorral, mondta, hogy ő épp Budapesten lesz csütörtökig kb, és hétfőn próbanapom lesz, és keddtől szól majd a szerződésem, de a Hausdaméval beszéljem le a dolgokat. ő meg már nem magyar. de nagyonnagyon kedves volt, mondta, hogyha nem érem el az utolsó buszt, szóljak, mert akkor kijönnek elém Lienzbe.
na de az út. az első busszal indultam 06:50kor a szállás elől. azzal le Ötztalba, ott vonattal Salzburgba, onnan Spittal-Millstatterseebe megint vonattal, onnan Lienzbe megint vonattal, és végül két busszal a hotelig. ide 17:10re érkeztem, tehát tettem egy laza 10 órás körutazást ausztriában. alapból ez tökre feldobna, mert így szocializálódtam, de rohadtul izgultam. merthogy például a csomagok. van egy nagy és beteg bőröndöm. két turistahátizsákom, és egy laptoptáskám. sokkal több, mint ahány hátam és kezem van.
plusz az online jegyet ki kell nyomtatnom, de nem volt ehhez megfelelő szolgáltatás a városban. kóddal ki lehetne nyomtatni a pályaudvaron is, de vasárnap, mint minden ausztriában, zárva van…
szóval csöppet feszült voltam.
közben elindultunk Tamással is munkanéző körútra. a szállás melletti szálloda volt az első – és az utolsó is. merthogy a kis mázlista rögtön talált munkát, 20 perc múlva szerződéssel a kezében jött ki. J a kis rohadék tehát nem utazott velem 2 métert se. J
ujjongtunk, meg minden, aztán elkezdtem készülődni. közben jöttek át hozzánk, miért pont aznap ne ugye, és este már elmondtam nekik, hogy van másik helyem. így már nem néztek őrültnek, csak gonosznak, hogy Szilvit így átráztam. de ez meg belefér.
aztán elmentünk enni egy pizzát, ami nagyon rossz volt, de akkor ízlett, mert éhes voltam. aztán olyan 2 körül el is aludtunk, és 5kor keltünk.
fú, akkor nagyon féltem. hogy mi lesz az úton, az új helyen, meg eleve, hogy megyek le a hegyről két napja hóvihar van?!?!
aztán ahogy leértünk a buszmegállóba, letört a bőrönd füle, és szétrepedt az oldala a zipzár mentén. de már ez sem rontott az idegállapotomon.
úgy alakult, hogy Tamás egyik ismerősével utaztam az első fél órában. nagyjából 8 órával azelőtt láttam életemben először, de magyar volt és buszsofőr, úgyhogy ennél több nem kellett. mondjuk azt kihagytam volna, hogy amint kifordultunk a megállóból, hívta őt Tomi (ő is kikísért), hogy éreztük-e, hogy máris levitt egy táblát fordulás közben a sofőr, biztos még nem ébredt fel…
eleinte még poénkodott buszszerencsétlenségekkel, meg hogy érzed, most hogy megcsúsztunk? de aztán látta a színemet, ami valószínűleg akkorra olyan szürke lehetett, és jófej volt, abbahagyta.
majd leszállt, és ez nem volt jó. a szerpentineken, ahol nincs korlát, mert tök felesleges, de a jég állandó szereplő még sötét volt, és ennek őszintén örültem.
olyan szinten kavargott bennem minden, hogy képzeljétek, Istvánakirályt kellett hallgatnom, hogy jobb legyen.
majd leértünk Ötztalba, első átszállás. ahogy felültem a vonatra, megkönnyebbültem. hogy megy ez nekeeeeeeeem, há’ Mózes vagyoook, szóljon hangosan az ének…! J
neteztem kicsit, de aludni nem tudtam, mert pörögtem, meg annyira, de annyira szép volt minden, hogy kész. persze karintia nekem jobban bejön, de akkor még nem jártam ott. azt terveztem, hogy salzburgban nem 10 percem lesz a következő vonatig, így majd ott veszek bőröndöt. de nem ausztriában, ahol minden zárva van vasárnap ugye… úgyhogy ez még a következő út előtti megoldandó feladat lesz.
aztán volt idő, mikor úgy nem értettem magamat. hogy mégis mi a francot csinálok én? 28 éves vagyok, és itt rohangálok egy országban a fél lakásommal, nem tudom a nyelvüket se, és eleve miért is gondolom azt, hogy amit elképzelek, az úgy is lesz?!?! szóval volt nemjó is, dee összességében nagyon nagyon jó volt. a csomagok nem kellettek volna, de voltak, úgyhogy mindegy. J
Lienzben meg, képzeljétek, más világ van. már Spittalizben is persze. egész mások az emberek. sokkal nyugodtabbak, higgadtabbak, és olyanok, hogy azt figyeled bennük, hogy oké hogy tiszta, meg hegyek, meg szép patakok, meg működnek a dolgok, de mégis mi olyan fura? mi olyan más?? nem, még nem jöttem rá, de ha igen, akkor majd leírom.

képek az útról (többnyire vonatból), nektek.

aztán a buszsofőr bácsi szó nélkül leállította a buszt, kinyititta a hátsó ajtót és felpakolta a cuccaimat. egy normál helyi busz. és nem is látta az összes csomagomat. szóval kész. aztán az átszállásnál meg a másik buszra pakolta fel! tökretök jó fej.
ésésés. a környék. úristen, dejó!! pont ilyet képzeltem el, amikor fejembe ötlött, hogy ezt akarom csinálni. de komolyan. és képzeljétek, a szerpentineken az utolsó busszal tök gyorsan jöttünk, és nem féltem egyáltalán!!! sőt, élveztem is, ahogy helyenként megcsúszunk!! durva, mi? J
Gergő a buszmegállóban várt, de a sofőrbácsi nem ott állt meg, hanem egyenesen a hotel előtt. úgyhogy menőbb vagyok, mint aki limuzinnal érkezik. :D
egymás nyakába borultunk, már Gergővel, aztán a recepción kértünk kulcsot, és ott is annyira kedvesen fogadtak, hogy csak na, majd felmentünk a szobába, ahol nem találtam meg az ágyat. merthogy olyan k nagy! ugyanis. van egy külön gardróbszoba például!! sose volt még ilyenem, de tökjó. van külön teraszunk, kinti sarokgarnitúrával, és külön vécé, és konyharész hűtővel, meeg egy töknagy kanapé meg nappalirész, meg természetesen a fürdőszoba. mondjuk ez utóbbi összenyílik a szomszéd szobával, ahol további kettő lány lakik, de egyelőre nem találkoztunk velük ott.
amúgy ez a hotel épülete, és pl a velünk szemben lévő szoba a vendégeké, szal konkrétan egy hotelszobában lakom!! jó, nyilván lepukkantabb, de sokkal jobban érzem magam itt, mint az előző helyen. ésés VAN MAGYAR TÉVÉ!! jó, ez nektek smafu, tudomén, de nekem nagyon nem, hát olyan mélymagyar leszek a végén, hogy csak na. persze csak duna meg emkettő van, de ez is nagyon jó.
aztán vacsiztunk, és kb mindenkivel beszélgettem kicsit, és annyira kedvesek voltak! nagyon jól esett.
aztán pakoltam, most ki, már egész rutinosan megy, aztán zuhany és alvás.
reggel 07:30ra mentem, rögtön reggelizni.
féltem ám, hogy mi vár rám, merugye próbanap, meg minden, de annyira kedvesek voltak megint, hogy ez kicsit elmúlt. aztán találkoztam a Hausdaméval is, Frau Steiner ő a továbbiakban, és ő is nagyon kedves volt.
a napom jól ment, próbálták pörgetni a dolgokat, hogy mennyire bírom, de a Doh’chfirst után meg sem hatott szerencsére.
sok itt a magyar, és itt a housekeeping a menő, nem a service, illetve az van, hogy ők jobban szívnak meg túlóráznak. nincsenek kasztok, de cserébe magázódás van a felettesekkel, így van egy természetes távolság. keverés nyilván van, itt egy valóban lassú német kislányt basztatnak, de messze nem úgy, mint ahol voltam. éés ebből tök könnyű kimaradni. a magyarok meg, kapaszkodjatok meg, összetartanak vazz. mondjuk ez abban nyilvánul meg, hogy pl ha valakinek sok a melója, akkor automatikusan mennek segíteni egymásnak, míg ha a német kislány van szarban, akkor csak akkor, ha utasítják őket.
meg itt duplaannyi szobájuk van a lányoknak, mint a superiorben, de kevesebb a meló! ugyanis nem arra helyezik a hangsúlyt, hogy minden vízcseppfolt személyes ellenségünk, hanem arra, hogy ha koszos valami, takarítjuk. persze nem olyan blingbling meg puccparádé a hotel, szóval van mosdókagyló, ahonnan lepattant a zománc, vagy nem tökéletes és friss a festés; de ez nekem egyrészt jobban bejön, mert valamivel valóságosabb, másrészt meg így fordulhat elő, hogy itt nem a vécés ronggyal kell tisztára törölni a vizespoharakat, hanemsőt, el is tudjuk őket mosni! hoppá, mi?
pedig ez is pont ugyanúgy négy csillag.
szóval zsíííír. tökjó itt. a szobatársam ismét egy 22 éves magyar kislány, de tökjól megvagyunk, a szokásaink is hasonlóak, és tudjuk hogy nem a legjobb barátnői vagyunk egymásnak, hanem csak egy szobában lakunk, ami nagyon fontos alaptétel.

net van a hotelben, de csak lenn egy kis szobában, így tehát amíg ő lenn netezik, én fenn teszem, szóval a külön utak is megvannak.
meg képzeljétek, itt pölö ingyen lehet mosni és szárítani, meeeg itt szintén ingyen szkvassolhatunk meg pingpongozhatunk, és ugyan 06:20 a munkakezdés, de nem kell korábban felkelnem, mint a másik helyen.
Frau Steiner meg szakember. tökjól szervez, és irányít feladatokat és embereket egyaránt. mondjuk nem véletlen, hogy 20 éve csinálja ugyanezt. és nem kér felesleges dolgokat. mondjuk nem fontos, ha nem origamizunk a wcpapírral, ha sok a szoba, mert fontosabb, hogy tiszta legyen, minthogy hogy néz ki. hoppá megin.

aztán már tegnap kaptam meldezettel-t, ma meg el kellett vinnem a hivatalba, ahol olyan 2 percet tartózkodtam, pedig várnom is kellett… fura ez még, hogy működik.

ma meg úgynevezett spätdienst-es vagyok/voltam, ami azt jelenti, hogy délután kettőig vagyok, aztán fél hattól tízig „ügyelek”. vagyis szólni kell a recepciónak, hogy hol vagyok, és ha bármi kell, akkor hívnak és mennem kell. ma annyi történt az ügyeletem alatt, hogy semmi. de cserébe tudtam írni. király, mi? J

meg képzeljétek azt is, hogy megdícsértek, hogy igazából tökjól kifejezem magam németül, és beszéljek bátran!

ja, meg itt a személyzeti kajálda igazából az étterem egy bizonyos része, nem egy luk, ahogy máshol volt. és beszélhetünk magyarul. csak vendégek előtt nem.

és csomó minden ki van írva magyarul is!! merthogy hunguest hotel, ugye. az is olyan jóó.

meeg pénteken lesz szabadnapom. ezt ma tudtam meg.

annyi még, hogy tegnap voltam boltban, és egyrészt itt ugye élnek emberek, nem hotelfalu, úgyhogy töksokminden van; például kotányi fűszerek (!), meg minden mi kell. csak cigi nincs. ahhoz fel kell menni a város/falu másik részébe.
viszont az árak. hát akárhogy is nézem, és általánosítom, meg felkerekítem, de maximum 20%kal kerülnek többe a kaják, mint otthon. a fizetés meg…. szóval a brutál különbség oka vagy eredménye ebben is látható.

meg beülhetünk a hotel bárjába is, csak nem munkaruhában nyilván, és kedvezményünk is van. és van jéger nap. ;)

szóval összeségében; az nem, de ez AZ, amit kerestem azt hiszem.
zsír, mi?

ím pár kép végül, s az utolsó a teraszunkról látható.

 szóval a vasárnap estéhez még annyit, hogy vacsora közben mondta Niki, hogy ha itt akarunk maradni, Gabival nagyon vigyázzunk... mondtam, jé, de fura, hogy ezt mondod, tök új infó... és megbeszéltük, hogy hétfőn délután beszélünk még valahogy valahol.

nade vissza hétfőre, krampusznapra:

végre kilencre mentem tehát, boldog voltam és kisimult. ki kopog be hozzám negyed kilenckor? hát perszehogy Gabiii. hogy menjünk együtt be. hát hogyafenébene, nem is tudom mit csinálnék azalatt a 6 egész perc alatt, amíg beérek, ha egyedül mennék.
Vékóról egy szó sincs, kicsit meg is lepődtem (ő ugye az "apja"). 
Brigihez vagyok beosztva, és látványosan nem örül. ő a másik egyszerű magyar lélek, komoly szellemi kihívást nála az jelent, hogy megvárd, míg befejezi a mondatot, anélkül, hogy ki akarnád ütni a fejéből az utolsó szavakat. :)
nade nagyra nőtt a kiscsaj mellénye; az első szobánál szól, hogy: Éva! ezt nézd meg! ezt tiszta dzsuva! erre még úgy reagáltam, ahogy várta. aztán a sorban a harmadik ilyen kijelentésénél már hozzátettem, hogy örülök, hogy felismered, hogy mit kell takarítani, de vajon azt felismered-e, hogy egyszerűbb lenne megvárnod, amíg befejezem?
éés innentől kezdve a napom úgy telt, hogy pont úgy viselkedtem vele, ahogy ő velem.
csodás volt, komolyan. :) én ennyit még nem röhögtem.
addigaddig húztam, míg elkezdett morogni, persze nem mert hangosan, mert látta, hogy sokkal gyorsabb vagyok nála.

ebéd után nem sokkal indulunk hazafelé. szokásom, hogy átöltözés után még cigizek egyet és csak nézem a várost meg a hegyeket, mert szépek; akkor is azt tettem.
hallottam sok kolompot is, de gondoltam semmi extra. aztán láttam fiatalokat is, akik isznak, sokat, és egy teherautóban ülve a hotel parkolójában. de gondoltam semmi extra.
aztán jön Gabi is, hogy várjam meg, miért is lennék 3 percnél tovább egyedül, és hazavisznek minket kocsival. na itt kezdtem összerakni, hogy bazeg, ma krampusznap van, ami napból is áll, nemcsak estéből!! és hogy nyilván ez a sok fura dolog, amit most látok, ez ennek köszönhető.
és.... és... akkor rájöttem. hogy én igazából krampusz vagyok.
egyrészt maszk nélkül tök barátságosak, másrészt isznak, metált hallgatnak hangosan és ennyi. de olyan szimpatikusak voltak!! :)
aztán ahogy beszálltunk a kocsiba, megszólalt a rádióból (!!) a hells bells, merthogy a krampusznap igazából metálnap is egyben, és mondtam, hogy jajjdejó, amit értett a sofőr, úgyhogy üvöltött a gitár a fülembe végre majdnem két teljes percig. :) Gabi persze nemörült, de ez nem az én bajom volt...

annak meg én nem örültem, hogy ma terveztünk mosni és bankba menni. óvatosan ugyan, de el is mentünk szépen Szilvivel, és jelentem, átvettem az osztrák bankkártyámat! nem szép, de osztrák. sőt, már van e-cardom is, ami olyan, mint otthon a tajkártya meg az adószám egyben. szóval haladok, haladok kéremszépen.

még időben értünk vissza, így az ablakból láttuk, ahogy:

• különböző járműveken/ről ugrálnak további járművekre
• az egyébként közlekedő jármű elé állnak, majd kinyitják az ajtót, kikapcsolják a biztonsági övet és kiszedik a vezetőt, majd beletosszák a hóba.
• különböző nemű és korú gyermekeket csapnak a hónuk alá, közben összekennek mindent persze és a következő hóbuckában helyezik el
• és közben baszottul kolompolnak...

...az én legfrissebb barátaim, a krampuszok. :)

közben átmentem Nikihez is titokban ugye, ahogy megbeszéltük, és kiderült, hogy előző nap ő is fel lett toszva, hogy Vékó mit képzel, és a hotel menedzsere pedig a legjobb barátnője, úgyhogy neki is szólt, hogy ezt talán le kellene állítani, meg Vékóval is beszélt.
úgyhogy ez a része is tökjó volt.
mondtam neki, hogy kb el vagyunk tőle tiltva, dehogy ez nem gond, mert nem azoknak hiszünk, akik azt mondják, hogy Niki a sátán.
mondta, hogy jó, de taktikáznunk kell, különben kigolyóznak előbbutóbb. mondom fasza, mintha nem ezért jöttem volna a vécécsészék mellé, de sebaj.
na, délután megint kopognak... Niki még nálunk és Gabi áll az ajtóban, hogy megjött a buszunk, menjünk vissza dolgozni. 
ahogy meglátta Nikit, megint nem volt hajlandó ránk nézni, mondom magamban, ez szuper estét jelent, merthogy kettesben leszek vele tízig. esetleg csatlakozik Vékó, hurrá...
gabi azt mondta, hogy csak az a baja, hogy fáradt. és érdekes módon akkor frissült fel, amikor elkezdtem neki mondani, hogy figyike, télleg valamit akarhat ez a Niki, mert képzeld átjött, és a krampuszokról kezdett el hadoválni...
ééés pont ezt utálom.
de kell, enélkül tényleg nem hagynak békén.
muszáj azt mutatnunk, hogy Gabit kedveljük, merthát ugye, az ellenségeid közelebb legyenek, mint a barátaid...

este pedig végül nem is Vékó vitt haza, hanem a nála sokkal emberibb és kedvesebb Román (asszem), aki szintén házmester, és Alena férje, aki meg szobalány.

tehát megúsztam a krampuszokaaaaaaat. :) mert igazán este veszélyesek, amikor túl sokat isznak már. de nekem jó volt.

jaj, majdnem kihagytam, hogy miért kell este benn lenni!!
pedig életbevágóan fontos dolog, az úgynevezett Abdeckservice miatt.
úgy van, hogy emberünk benn van a szobájában, és készülne lefeküdni, de nem megy neki egyedül. és nagyon szomorú/elégedetlen, hogy ez mégiscsak egy resort, és nehogymá neki kelljen elhúznia a függönyt, vagy kitakarni a takarót, de még csokiról magának kell gondoskodnia??
na. ennyi. beszarás vazz. lehet tippelni, hogy hányan örülnek annak, ha a randi/pihenés/tv nézés/esti fürdés közben bemegyünk a szobába elhúzni a függönyt... ez nekem olyan, hogy 'azt hiszed otthon vagy, mi? viselkeggyé, figyelünk!!' és hát másoknak is.
illetve utána fontos és halaszthatatlan törölközőhajtogatás vár ránk.

kedd

arra ébredtem éjjel többször, hogy biztos lázas vagyok, mert ráz a hideg. aztán fél nyolckor meg arra, hogy nem baszod, csak nyitva van az ablak!!! és a fűtés nincs bekapcsolva ugye... szóval síkideg lettem, kicsit azt hiszem kijött rajtam, hogy nem egyedül lakom, és hogy fáradt is vagyok.

de ma véégre egyedül dolgoztam!!
nagyon örültem neki, és ahogy biztonságosnak ítéltem meg a helyzetet, elkezdtem zenét hallgatni az egyik fülemben. tökjó volt az a 3 és fél perc. merthogy utána lebuktam, mondanom se kell. eljátszottam, hogy tééééényleg? nem szabad zenét hallgatni?? jaaa, akkor jó... (shitfuck) úgyhogy ennyit a magányos munka és zenehallgatás kombóról. :(

de ettől függetlenül igazán felszabadult és vidám napunk volt, mert ma anita és pereputtya szabadnapos volt.

mondjuk reggel nem volt minden rózsás, merthogy képzeljétek, leminősítést kapott a szálloda, merthogy a bioszauna nem elég bio, és nagyon sok a baci. nahááááááát, milyen meglepő, nem? :) Maryt azért sajnálom, nyilván ő is kapott érte...

és ma délután Alena-val húztam függönyöket, aki szlovák, és beszél németül angolul lengyelül meg még kitudjahogy. meg nem is hülye. az ő férje a Román, ami egy elég szerencsétlen név egy szlovák srácnak, de ezt kapta szegény.
és ő is jó fej.

no, ma meséli Szilvi, hogy hiszti van a borravalók miatt, mert a lányok szerint ellopják a pénzt a házmesterek..................
és hogy pont ma volt, hogy esküdni mertek volna, hogy Román vagy Sztánó (a mások szimpiszlovák arc) volt az, aki ellopta. meeert, és figyelem, amikor ott voltak a vendégek, az asztalon 10 euró volt, és amikor elmentek, már csak 5 volt...
megnézték a kártyákat, és szerencsére egyikük se ment be a kérdéses szobába. (vagyis blöff volt, ismerős?)
hogy esetleg ugyanúgy járt-e a hiányzó 5 euró, mint mondjuk a vendég cipője; vagyis magukkal vitték-e? szerintem is, de nekik felesleges szólni erről, nem értenék.
szóval a lényeg, hogy senki nem visz el semmit, vagy ha igen, akkor nyilván mindent, mert senki sem okos. aki meg mégis, az meg nem lop, mert normális.
és egyedül a lányok nem gondolkodnak. úgyhogy kell nekik valaki, aki segít.

este meséli Alena, hogy Vékó meg a férje nem bírják egymást, mert nem hajlandó normálisan viselkedni vele, Román meg ezt nem tűri. volt is ebből már az első héten óriási csetepaté meg aztán vezetőséggel megbeszélés, és a végeredmény az lett, hogy nem lehetnek egyszerre beosztva.

nahát, akkor össze is raktam, hogy miért és kinek lenne jó, ha lopáson kapnák őket...

és BRÉKING! kiderült, hogy Vékó igazából nem is lengyel, hanem bosnyák. így az összes lengyel anyukától szeretnék elnézést kérni, akiket miatta emlegettem.

majd meséli még, hogy tökre bír, merthogy látja, mennyit tanulok németül napról napra (pedig én kizárólag mekegni tudok jobban napról napra), de hogy el kell hogy mondja, hogy egyik reggel Mary körbekérdezett, hogy zavar-e valakit, hogy angolul beszélek, és németül értek. és senkit nem zavart, mindenki mondta, hogy ja, megértjük egymást, király minden, kivéve egy kollégát, aki nehezményezte, hogy nem tud angolul, és nem tudja mit mondok. jaaa, hát én meg lengyelül nem tudok, mégis pofázol.
merthogy anita volt ez, ki más; és miért is zavarná ez azontúl, hogy így tudok kommunikálni maryvel, ami neki nem jó.
hát, az élet nem habostorta, ahogy apukám mondja mindig. :))

eddig tartott a szappanopera, most pár olyan infó, hogy milyen ausztriában. :)

gasztro

képzeljétek megszületett az első süti, amit nem ettem meg. merthogy pontosan olyan ízű, mint amilyen a wc tisztító szaga, viszont cserébe zsibbadok is tőle... és ennél jobban nem akarom összerakni a dolgokat.
 

nem eszem húst egy ideje. na ez nem az én döntésem, hanem a szakácsé, aki vagy mindent nyersen szeret, vagy gyorsan. mindenesetre pár napja salátát és csokit eszem, mert ezek elérhetőek odabenn. de lassan leölök egy állatot, vagy megmerénylem a szakács főztjét, de valami lesz.

krumpli alig van, ami nekem nagyon fura. mondjuk ma például olyan volt, hoogy képzeljétek el a petrezselymes krumplit, megvan? és az ecetes uborkasalátát hozzá, az is?
na, ezt keverjétek össze, és tálaljátok hidegen.
igen, blő. de megettem. há végre burgonya vazze.

aztán egyszer találtam egy nagyon ismerős valamit a fazékban. paprikáskrumpliiiii, mondom véégre valami, hejj. ez akkor lett fura, amikor kiderült, hogy ők ezt úgy hívják, hogy gulyás. jaaaa. hátjó. :)

amit a kajához adnak, az meg úgynevezett sívíz, skiwasser, ami meg igazából híg szörp málna és jaffa ízekben. :) de én amúgy is így innám, szóval nekem bejön. dehogy mér sívíz??

aztán. akit eddig a szakácsnak hittem, ő egy nagyon kedves és közvetlen bácsi, tök kedvelem. de nem ő a szakács. csodálkoztam is, mert túl kedves volt...
szóval a séf itt is mufurc, de legalább kiabálni nem hallottam még sohasenem.

élet a városban

bárhol is jársz, birkaszagban teszed. illetve birkaszarszagban, ha egészen pontos szeretnék lenni. a bégetést már úgy megszoktam, mint otthon a madárcsicsergést... :)
pedig nem a birka sok, hanem a visszhang.
ez akkor jó még, amikor építkeznek, vagyis mindig. ez a falu nagyjából 4 utcából áll (na jó nem, de kevésből), és építkeznek. mindenhol! és olyan jó, amikor haladnál hajnalban a munkába, és a csendes hegyi falu reggeli moraja szétzúzza a dobhártyádat, mert kánonban légkalapálnak, hogy csak na. :)

németül továbbra sem tudok, de az feltűnt, hogy legsűrűbben kimondott szófordulat az a keine ahnung, vagyis fogalmam sincsen. szétcsúszott egy falu ez! :)

dehogy ezt a hósícipős járást mikor szokom meg, azt nem tudom.
minden egyes alkalommal, amikor látom/hallom, hogy közlekednének, az első gondolatom az, hogy biztos protézises szegény, azért jár így, segíteni kell neki; aztán a második meg az, hogy áhhá, star wars forgatás van, hol a kamera? :)

majd meglátjuk.

és nem egészen három órája biztosan letelt a próbaidőm képzeljétek el!!
vannak még csodák, mi? :)

nem írtam pár napig, és ez többnyire azért volt, mert hulla vagyok.

bár a múlt héten szinte mindig hazaengedtek korábban pár órával, az így megszerzett időt arra használtam, hogy sétáljak sokat.
mert a környék szép, az idő is az volt, és sejtettem, hogy ez nem lesz mindig így... :)
ma be is köszöntött a tél, arra ébredtem, hogy minden fehér és hideg, vagyis a szezon elkezdődött igazából is.  ez nyilván még fokozódik, csak szeretném, ha velem látnátok a folyamatot, úgyhogy most ez volt látható az ablakból: 

az egy gigát sikerült az utolsó cseppjéig elhasználnom, így voltam net nélkül is, de szerencsére nem sokáig.
a telkós múltam miatt vérciki, de segítség kellett a regisztrációhoz és a mittomén mihez még, mert nagyon nem egyszerű. most se értem hogy sikerült, de elvileg pár nap múlva teljes lesz a regisztráció, ééés aztán márcsak a szerződést kell odavissza leveleznem valahova, és akkor már király lesz. hát, majd meglátjuk... :)
mindenesetre most van 9 gigám már, és remélem az elég is lesz.
ma reggel már hallgattam a kedvenc reggeli műsoromat, a millás reggelit is, és világos volt amikor készülődtem, és ittam meleg teát is, szóval tökjó. a mai reggelem.
a tegnapi... hát... na de ezt majd később.

ugorjunk vissza az időben múlt hét szerdára, amikoris anita volt a főnök, akivel puszipajtások vagyunk ugye. :)
reggel látom, hogy ül az asztal felett, és nagyon nem vidám. na, mondom, szuper nap vár rám...
és akkor meglátom, hogy tegnap este Mary mindent leírt neki. hogy ki, milyen feladatokat csináljon meg és mikor. :DDD
aszittem megszakadok a röhögéstől, amikor leesett hogy azért hisztis, mert nem tud baszakodni önállóan! :D
szóval a szokásos feladatok voltak, amik kb azok, hogy reggel 7-7:45ig porszívózás (elég nagy terület, mindig rohanni kell...) aztán reggeli 8:15ig, aztán mosodai meló, aztán meg fel a szobákba 11:30ig, mert utána ebéd. 
na, ebédig mindent be is fejeztünk, majd utána közölte velem anita, hogy akkor álljak neki felporszívózni az egész hotelt a hatodiktól a földszintig és a lépcsőket is. 
mondom, he? hát jó, nekem mindegy, addig se veled vagyok. 
úgyhogy igazán rebellis lettem, betettem az mp3at a fülembe (csak az egyikbe, hogy halljam, ha szólnak, bár teljesen felesleges volt, hiszen úgysem értem :) ), és az itt töltött időm legboldogabb órái voltak azok. merthogy olyan 3 órán át tartott.
ha láttátok volna, hogy milyen ideges volt, amikor látta, hogy nemhogy nem akadok ki, de még boldog is vagyok! :D
aztán közben Gabi mondta (ő az egyik magyar kolléga, aki anitát anyunak hívja, a lengyel házmestert meg apunak, pedig egyikük se az, és még a szomszéd szobában is lakik; ez fontos lesz később), hogy jaj, nehogy azt higyjem, hogy direkt akar szopatni, ezt a Mary írta le neki szóról szóra, ő is látta. mondom, oké.
na, ahogy visszaértem a maratoni porszívásról nem volt a mosodában senki, nézem a papírt, hogy ott van-e, hogy évát ma szopassuk sokat.
hát nyilván nem volt ott semmi se.
és ezen is röhögtem, hogy milyen bénán próbál szivatni, amikor is bejött anita, és látta, hogy a papír felett állok. úgy zavarba jött, hogy annyit tudott mondani, hogy jó, több feladat nincs, menjek haza. :DDD
szóval igazából ez vidám nap volt, és ezzel egy egész hetet nyertem.
hiszen ha legközelebb már rájön, hogy mi a gyenge pontom, és ugrál rajta, akkor azt még kivédem, csak az azt követő héten durran el majd az agyam előreláthatólag.
az meg már a próbaidőm kívül esik!!! úgyhogy akkor már nehezebb dolga lesz.

csütörtök

ez a Szilvi szabadnapja, úgyhogy reggel, amikor elindultam kicsit utáltam őt, pedig amúgy nagyon kedvelem. :)
a szokásos feladatok vártak délelőtt, és most Edinával, a szintén ungarische csajjal voltam beosztva. emberünk egyszerű, nagyon egyszerű. ezt még elnézném neki, de a rosszindulatot már kevésbé. úgyhogy nem szóltunk egymáshoz kb semmit se egész ebédig, akkor is annyit csak, hogy ebéd van. :)
vagyis végre azt érezhettem, hogy egyedül dolgozom, ami jó volt.
ebéd után, délben (!!) Mary mondta, hogy nincs több meló, hazamehetek.
mondom, hejdejóó, de ha már beszélünk, és nincsenek körülöttem sokan, tudunk kicsit beszélni négyszemközt?
merthogy már korábban terveztem, hogy beszélek vele, és elmondom, hogy őt jó embernek tartom, és ne hagyja magát, hogy felzabálja a munkaköre, szerezze meg a csapat tiszteletét. az alap terv az volt, hogy azt mondom neki, hogy nagyon látványosan és hangosan rúgjon ki minket (ha találtunk másik helyet), mert ezzel végre leesik mindenkinek, hogy ő a főnök. nade ezt most még nem mondtam neki, csak hogy ha bármikor érzi, hogy nincs hatalma vagy szava, akkor az első hibánál, amit lát, kiabáljon velem, mert szívesen leszek a példa mely statuál. mivel mindenki látja, hogy bír engem, meg fognak szeppenni, hogy mégis így kiabál, ha nem azt csinálom, amit mond...
meg mondtam neki azt is, hogy bármi történik is a háttérben, tudja, hogy én és Szilvi mellette állunk, és ez nem fog változni.
a háttérinfó az, hogy tavaly ugyanezen pozícióban tetszelgő arc úgy ment el szezon közben, hogy összefogott a housekeeping (a lengyelek és gabi voltak a főhangosok, a többiek mentek utánuk, vajon miért volt ez számomra meglepő...) és egyszerűen kikészítették és befújták a vezetőségnek ott, ahol tudták.
ezért szerettem volna megnyugtatni, hogy vágom én, hogy megy ez, de próbálok segíteni, ahol lehet.
tök aranyos volt, mondta, hogy köszöni nagyon, meg hogy örül nekem, hogy itt vagyok, és hogy szeretné, hogy itt maradjak végig a szezonban, meg jó munkaerő vagyok, meg blabla. itt említettem meg neki, hogy hát ez szép, és köszi is, de tudjuk, hogy anita idén engem nézett ki magának, szóval minden erejével azon lesz, hogy elmenjek... erre mondta, hogy na, azért ő csak helyettes, és szó sincs róla, tényleg tegnap mi volt?
mondom tegnap? ja, vicces volt. külön köszönöm, hogy leírt minden lépést kb, de azért felporszívóztatott velem minden emeletet és lépcsőt, de nem volt gond, sőt, élveztem is, aztán hazaengedett.
elkerekedtek a szemei, hogy ezt hogy meg miért, de ennyiben maradtunk.
mondta, hogy szeretné, ha a csapat együtt dolgozna, de hogy anita nem egyszerű ember, úgyhogy van baja bőven. mondtam neki, hogy nem irigylem. :)
a lényeg, hogy tökjót beszélgettünk, és ezt látta két magyar is; Gabi és Brigi is.
hazajöttem, aztán mivel Szilvi maga alatt volt, elrángattam sétálni, úgyhogy másztunk hegyet völgyet vacsiig, jól kifáradtunk.
láttunk tökszép és tiszta patakokat, meeeeg hegyeket és völgyeket nyilván. :)


péntek

csodásan indult a reggel. volt megbeszélés, ahol is Mary elmondta, hogy szeretné, ha tényleg csapatként működnénk, és _együtt_ dolgoznánk, nem különkülön vagy egymás ellen. anita látványosan húzta a száját, én meg bólogattam és közben néztem őt, úgy ahogy múltkor se bírta. :) most se. tök zavart lett. kicsit később lehülyézte Mary valamelyik javaslatát (azt ugye vágjátok, hogy még mindig szájbavert TAKARÍTÁSRÓL beszélünk, nem atomfizikáról...mindegy...multifíling) éés Mary teljesen nyíltan konfrontált. épp csak azt nem mondta, hogy jó dolog, hogy gondolkozni próbálsz, de én vagyok a főnök (én mondtam volna....). :DD
a jókedvem tehát határtalan volt, egészen addig, amíg ebédnél észre nem vettem, hogy Szilvivel valami nem oké. kaja után meg elrohan. na, itt gáz van, úgyhogy szaladok utána, és hát sír szegénykém tökre. mondom mi történt???
na, és hát az történt, hogy jóindulatú és okos honfitársunk, Gabi megtalálta őt azzal, hogy vigyázzon velem, mert a fülébe jutott, hogy Mary azon gondolkodik, hogy az ő szobáit nekem adja és ő lesz a 'springerin' vagyishogy ÉN a helyére pályázok.
?????
ez sok kérdést vet fel. pl hogy vajon tudja-e, hogy mi a munkánk? vagy hogy barátnők vagyunk? vaaagy hogy nem különösebben presztízs, ha ugyanazokat a vécéket és szobákat takarítod azzal szemben, aki mindig más vécéket és szobákat takarít...
szerencsére nem hitte el Szilvi egy percig se, mert hiszen nem hülye, csak az esett neki szarul, hogy akkor esett le neki, hogy Gabi is kavar, meg mindenki, és ebből neki is elege van, pont mint nekem. meg nyilván az is, hogy nem kapott jó visszajelzést a munkájáról.
ja, mondjuk azt lehet, hogy nem írtam még, de ha mégis, akkor ismétlünk; hogy az van, én ún. springerin vagyok, vagyis aki ott van, ahol sok a meló (vagyis minden nap más emelet. Szilvinek meg van egy félemelete, amiért ő felel. ennyi a különbség. meg a borravaló. hogy neki van, nekem meg nincs. de 350 felett nekem már mindegy, hogy 360at, vagy 375öt kapok...
na, szóval kiderült, hogy Mary jóhiszeműen kommunikál mindent Gabinak, aki meg nem jóhiszemű.
mondom hurrá, szarkeverés chapter 2, de sebaj, mert buták.
megint hamarabb engedtek haza, sétáltam, aztán írni akartam. de kopogtak. gabi volt, hogy menjek már át, mer dumálni akar velem.
hát ez milyen jó, gondoltam, nem elég, hogy odabenn, még itt is. bah, mindegy toljad anyám.
elmondta, hogy:

• ne járjon a pofám, mert Mary mindent mindenkinek elmond, és akkor rólunk beszél az egész hotel (és az vajon miért baj, hogy arról beszélnek, hogy az apukám kéményseprő pölö? vaaagy hogy most dolgozom először külföldön? hát nyilván inkább attól fél, hogy befújom őt meg anitát, hogy mit beszélnek Mary háta mögött)
• Szilvi egy szar szemét, szar alak. jó, nyilván nem pont ezt mondta, hanem hogy milyen lassú, és el van tájolva és hát bazeg nem tudja mi lesz vele így... (nem ismerős?? pont mit ami rólam terjedt el a második napon...)
• illetvehogy: figyeljek, mert az terjed, hogy Szilvi helyét akarom.

hát.
ismertek, szeretem a kihívásokat.
úgyhogy ha már basztatja a szabadidőm, elkezdtem kicsit játszani vele az ártatlanságba csomagolt keresztkérdéseimmel. :))
zanzásítva az eredmény:

• az a baj velem, hogy lassú vagyok, és anita nem szereti, ha valaki lassú
• szilvit szereti anita
• de szilvivel meg az a baj, hogy lassú

:DD
aztán.

• Mary mindent elmond mindenkinek, mert a pasija a beauty-n dolgozik, és hát ő is pletykás, meg nagyon féltékenyek egymásra és nagyon tapadósak is, mindenki alig tudja lerázni őket. meg Mary néha fél egyedül aludni és akkor átmegy Gabihoz, meg folyamatosan kávézni hívja (egy igazi dög, nem? :))
• Niki (pincércsaj, szintén magyar, de ő jófej és értelmes is, szóval igazi kuriózum) mindent elmond mindenkinek, és ő ráadásul maga a sátán is, mert például drogos is (aztamindenit!! :D), meg tavaly orálisan kielégítette a főnökét (?!?!?).

ezekután megkérdeztem tőle, hogy tehát, akkor azt kell tudnom, hogy ŐK pletykásak nagyon, és milyenmá, hogy mindenkit kibeszélnek, mert az milyen gerinctelen dolog? de szerencsére te nem vagy ilyen ezért benned meg lehet bízni?
:DDD éés édesistenem, nem esett le neki...
szóval az ukász az, hogy nem láthatják, hogy Nikivel beszélünk, de amúgy jó úton vagyunk, mert fosnak.

szombat

Mary óvatosan kérdezte, hogy mit szólnék, ha pénteken lenne a szabadnapom a hétfő helyett? mondtam, hogy hát, max megint utálnám a hétfőt, de amúgy mindegy melyik nap, csak legyen. mondta, hogy jó, akkor pénteken leszek szabadnapos.
és aztán leesett, hogy tehát 10 napot dolgozom szünet nélkül, ami 10 reggeli felkelést jelent, és akkor zuhantam térdre, hogy de ugye akkor nem reggel 7re kell jönnöm, mert az veszélyes lenne már. mondta, hogy nem, zimmerstundés leszek, vagyis 9től félkettőig, aztán hattól tízig leszek naponta. mondtam hurrá, ez így oké.
akkor tehát csak 1 további nap kell 5:45kor kelnem.
hamar lefeküdtem (értsd, kilenckor már aludtam), hogy ne legyen gond. hátööö...

vasárnap

élvezem, hogy nem szól még a telefon és alhatok, mikor Szilvi kérdezi, hogy te mit keresel itt 7:04kor??
innentől számítva olyan fél nyolcig káromkodtam tehát, és készülődtem is.
nem volt jó.
háromnegyedre értem be, és az első utam Maryhez vezetett, aki csóválta a fejét, majd amikor lihegve közöltem vele, hogy bocsánatbocsánatbocsánatbocsánatbocsánatbocsánat, de nem szólt a fuckin'telefonom, akkor már mosolygott is. kérdeztem, hogy akkor nem reggelizem, és így be is hozom a lemaradást, jó? és erre azt mondta, hogy nem, öltözzek át, kérdezzek körbe, hogy kell-e valakinek segítség, és legközelebb telefonáljak, ha kések.
szóval osztrák munkahelyhez képest meglepő rugalmat találtam.
na de a magyar kollégák...
hát baszki, úgy néztek rám, mintha hitler és sztálin lennék egyszerre.
mint kiderült, azért, mert őket lebaszták, hogy miért nem szóltak neki, amikor látták, hogy nem vagyok ott, hogy fel tudjon hívni...
ezért hát a fagyos fogadtatás. később miattam készült egy telefonszámlista is, még jobban imádtak. :D
de aznap Szilvivel dolgoztam együtt, végre. most megmutatjuk volt a jelszó tehát, és Mary mondta is, hogy már itt tartotok? szuper! örültünk.
délután Szilvi hazament, engem később küldtek haza, és kérdeztem, hogy na, ma milyenek voltunk? gyorsak és ügyesek? esetleg gyorsak? :)
aszittem erre annyi lesz a a válasz, hogy igen, vagy nem, vagy majdnem.
de nem. kifejtette, hogy én oké vagyok, nade Szilvi...
azt hallotta, hogy nagyon figyelmetlen, mindig hátráltatja az emeleti társát (ugye sejtitek, hogy Gabi az...?) és egyáltalán nem gondolja át a feladatait, és ez így nem lesz jó (tehát ugyanaz a lemez kb, mint velem volt az elején). néztem kerek szemekkel, hogy ez hogy, és miért? aztán elmondta, hogy ezt Gabitól tudja. 
ezen a ponton lett teljesen világos, hogy valóban Gabi kever, és nem csak ellenem.
hazaérve mondtam Szilvinek, hogy este kap fejmosást, készüljön fel rá... nem örült szegénykém.

vacsora

találkoztunk Nikivel, aki szerette volna, ha ahhoz az asztalhoz ülünk le, ahol ő van. ez ugye nem különösebben bonyolult dolog. nade ha ő persona non grata, de ezt ő még nem tudja, akkor már az. próbáltuk kikerülni a szitut, de nem sikerült, így vele ettünk és imádkoztunk, hogy ne nagyon lássák meg a 'mieink' (szánalmasszánalmas éés szánalmas).
később kiderült, hogy szerencsém volt, hogy így alakult, és nemcsak azért, mert szerzett pult alóli kajákat a konyháról, amit így mi is ehettünk.
merthogy jön Vékó kurvaidegesen, és elkezd kiabálni velem, hogy tegnapelőtt látott valakit a szobámban (mármint a PersonalHausban, a szálláson). mondom aztakurva, ki tört be??
és ehhez fordított Niki.
kiderült, hogy nem az van, hogy emberünk vigyázni szeretne a cuccainkra, hanem az, hogy azzal gyanúsít (blöffel indítva), hogy engedély nélkül hoztam be idegeneket a házba. mondom esetleg anyád, kit hoznék be és minek??? és leginkább a faszér' üvöltesz velem a kajáldában mindenki előtt??
ezt persze nem rögtön gondoltam/mondtam, annyira sokkolt.
úgyhogy még volt ideje közölni, hogy amennyiben hazudok, akkor ki fog derülni, mert megnézi a kártyákat, és akkor azonnal repülök.
itt jegyezném meg, hogy vajon milyen kártyákra gondolt? vajon minden illetéktelen belépőnek van előregyártott kártyája, ami köthető egyes dolgozókhoz? szóval pföejj.
na, Niki ideges lett, hogy faszt viselkedik így velem, és szépen lassan nekem is leszállt a lilaköd.
látták rajtam sokan, hogy esetleg most nem kéne az utamba állniuk, és még azok a dolgozók is köszöntek, akik az eltérő kaszt miatt nem szoktak.
azon túl, hogy utálok ideges lenni, ezt nagyon szeretem magamban. :)
szóval megkerestem Mary-t, hogy ezt mégis hogy a faszba merte megtenni ez a szerencsétlen pöcs? (és eme szerencsétlen pöcsről kiderült, hogy ő ám a házmesterek főnöke is egyben...) Mary nyugtatott, hogy sajnálja, tudja, hogy ilyen, de ne foglalkozzak vele, biztos félreértés volt. de nem nyugodtam meg.
aztán megjelent Vékó is, és nagy flegmán közli, hogy ez csak egy kérdés volt, mit kell így felkapni a vizet... éééés itt akartam már nagyon beszélni németül, hogy szépen tudjam elküldeni őt a jókurvaanyjába. de ehelyett angolul tőmondatoltam, és közben néztem.
én azt hittem, hogy nem sikerült átadnom azt, amit szerettem volna, de este Szilvi mondta (ő is végignézte), hogy igazából ő is félt tőlem, nemhogy a célszemély és milyen ügyes voltam, mert Vékó el is sunnyogott. ez nekem már nem tűnt fel, mert nem láttam az idegtől.
viszont ezen a napon tehát először láttak idegesnek. háát, nem tudom, hogy ez jobb-e mint rossz. 
viszont tökjó, hogy Vékóval sikerült összevesznem, mert rajta múlik hogy a 24 órán belül esedékes krampuszthrillert csak kocsiból nézem-e végig. oké, hogy nem okos ember, de ennyi memóriája még neki is van talán...
este meg netet szereltem, és a szomszédaimat pedig LEszereltem, amikor áthívtak társasági életet élni (taktikai játékot játszani).

hétfő

a reggel a poszt elején lett részletezve.

kép hozzá:

és megint nem sikerült mindent leírnom, mert már nagyon mennem kell, de folytatása következik (talán este még)!!
 

na.
ma tökjó napom volt. se anita, se a férje nem volt benn, és elég jó volt a hangulatom is.
pl 5:15kor felédredtem magamtól!!
nem, én se értem; mindegy.
aztán reggeli előtt menetrendszerűen leizzadtam a porszívózástól és közben bemásztam egy olyan helyre, ahova nem kellett volna. fender papáék reggelijének kellős közepébe porszívóztam be magam, ugyanis követtem az üvegdarabokat (szerintem valaki rituálisan megszabadul minden nap egy teljes pohárkészlettől, de ez most mindegy). említettem már, hogy vidám voltam. ismertek, olyankor kretén vagyok, így hát énekelgettem, fura fejeket vágtam és csak UTÁNA néztem körül. nem voltak feldobva a performansztól, úgyhogy gyorsan hátráltam. de egyelőre állományban vagyok, talán nincs para. :)
aztán ma a németből idevándorló, mert itt jobb fizetést kapó (!!) katharinával voltam.
ő egy állat, bár ez egyértelmű, hisz német.
akármit csináltam, mindig csak azt mondta, hogy müssen ein bisschen schneller. hát anyád. amúgy kedves, meg beszélgettünk is, már amennyire lehetett (én nem tudok németül, ő meg beszélni nem szeret), de igazából pontosan úgy haladtam én is, ahogy ő, szóval nem voltam lassú.

ésés bréking nyúz; megkaptam az első borravalómat, ami 5 eur volt. igazából nem nekem szólt, de katharina rendes volt, megosztotta velem, merthogy segítek (ez másnak eddig eszébe se jutott amúgy). és képzeljétek a vendégek még kis levélkét is írtak neki! ez elég kedves dolog.

aztán nap végére leköröztem jól, hogy márcsakazértis. (persze ez egyre kevésbé jelent alapos takarítást...) maajd a nap végén kiderült, hogy ő igazából egy buzgómócsing. hátkösziszépen, alig állok a lábamon. :)

viszont álmos is vagyok, de már késő van, és holnap Anita lesz a boss... hmmm, jól hangzik...
kíváncsi vagyok mi vár rám...
ja, és ma képzeljétek el, hogy a kedves lakótársam azzal lepett meg mikor hazaértem, hogy vett egy új vízforralót (az előzőt ugye kinyírtam) és csinált is vele friss meleg teát. tökjó volt.

meg az se volt rossz, hogy mostunk és szárítógépeztünk. majdnem minden száraz lett, de mindez a sorbanállással együtt olyan 6 óra alatt sikerült, ami brr kicsit.
meg roppant izgi a szennyessel és a tiszta ruhával egy szemeteszsákban utcán közlekedni (másik házban van a dolgozói mosoda).

na, ennyit mára, puszilok mindenkit, holnap meg drukkoljatok lécci!
:*

egyrészt a vasárnapom.
beértem jól, bár nem esett jól, hiszen max 4 órát aludtam. mondjuk azt hittem, hogy a kevésalvás csak akkor para, ha gondolkodni kell, és milyenjó, hiszen itt olyat nem ajánlott tenni.
ez nincs így sajnos. ugyanis a fizikai munkám úgy alakul standby üzemmódban, hogy szinte a megtévesztésig egy lajhár leszek, de nekem ez nem tűnik fel! belülről tehát ez tök mókás, de kívülről már kevésbé. Gabi pl rendesen hisztizett is, mert nem értette, hogy miért vagyok lassított felvétel. én meg meg mertem volna esküdni arra, hogy direkt szívat, és nem is vagyok lassú. dede. :) (mondjuk annyira semmiképp nem, amennyire előadta, de ezt hagyjuk is.)

nade még a reggel.
egyedül voltam a mosodában, és jött Anita.
széles mosollyal köszöntöm, hogy hellóóó, guten morgeeeeen. és semmi. rám nézett, majd tovább és ennyi. és itt választott halálnemet.
ugyanis ha valami, hát ez felbasz.
úgyhogy egy csöppet átgondoltam a dolgokat, közben megérkeztek a többiek is, és én meg néztem anitát. tényleg nem csináltam mást, csak néztem. (mondjuk anna fél tőlem, ha úgy nézek rá, de szerintem ez hülyeség, csak látszik, hogy mit gondolok)
és azt gondoltam, hogy fogalmad sincs, kivel kezdtél kisanyám. ennyi.
na, látták többen, hogy valami van, anita is, elkapta a tekintetét, és ennyi.
de azóta baszki mosolyogva köszön!! elképesztő.
a férj meg ezután kifejezetten kedves volt, még beszélgettünk is.
pfehh, szánalom... na mindegy.

szóval volt olyan 9 szoba, amit meg kellett csinálnunk, de nagyonnagyon muszáj volt 3-ig befejezni, és ez stresszelte a Gabit, ő meg engem, szóval isteni volt a hangulat.
no, hajtunk mint a hülyék, én közben magamban olyan 86szor felmondtam, de azért csináltam. maaaaaaaajd eljő a 3 óra, és maradt 1 szobánk. mondom, most mi lesz?
erre kiderül, hogy:
- senki nem végzett
- a kávészünet miatt kellett háromra befejezni (de ötig dolgozunk könyörgöm)
- szünet után, amikor megkérdeztem, hogy mi lenne, ha befejeznénk azt a szobát, hiszen tökjól van rá időnk, akkor az volt a válasz, hogy:
"mindegy, ráérünk, ezekbe úgyse jönnek vendégek"
aki igazán figyelmes volt, láthatta, hogy olyan 5 percig káromkodtam a fogaim között szépencsendben.
merthogy az van, hogyha egy vendég kiteszi a lábát a hotelből, akkor ki kell takarítani a szobát, ez egyértelmű. hogy általában vasárnap jelentkeznek ki a hotelből, ez is egyértelmű. ha más esetleg aznap jönne is bele, akkor olyan kettőig valóban végezni kell.
nade annak mi az értelme, hogy aznap kelljen mindent megcsinálni rohanva, amikor teljesen felelseges?!?!
ahelyett, hogy normálisan ki lehetne takarítani azt a rohadt szobát. de neeeem, ha nem rohansz, ráérsz, azt meg tilos. báá.
szóval a vasárnap nagyon kemény volt idegileg és fizikailag egyaránt.

például lassan simán mehetnék már milka-reklám castingra a lila foltjaim miatt. de komolyan. ugyanis ha nem vagy ébren, de közlekednél, mert kell, akkor mindennek nekimész. egy buzipuccos hotelben meg minden hegyes és szögletes. nemjó és fáj.
továbbá ujjlenyomataink sincsenek már. úgyhogy bankszámlanyitás helyett terveztünk a bankrablás átgondolását is, hiszen sokkal kevesebb vécét kéne kitakarítani és több pénzünk is lenne. de végül amellett döntöttünk, hogy a pénz nem minden, inkább csináljuk vissza az ujjlenyomatainkat valahogy.
egyelőre nem jártunk sikerrel, de addig örülünk annak, hogy van ingyen testradírunk, illetve ha bárki szeretne lecsiszolni egy-egy bútordarabot, no, mi azt könnyed mozdulatokkal meg tudjuk tenni csiszolópapír nélkül!
a szám pedig annyira száraz, hogy ha valakinek az ütőerére esek véletlenül szájjal, tuti elvérzik szegény.
ugyanakkor már nem szédülök és nehézlélegzek a harmadikra való fellépcsőzés után, csak kicsit. értékelem én a fejlődést!

viszont ha most nem fogok fogyni akkor soha. konkrét edzésterv ez; reggeli ebéd és vacsora előtt is rendesen leizzad az ember. szerencsére nemcsak én, de aki túlsúllyal is rendelkezik, neki piros lesz az arca. a teste meg lila. hát hiába, aki színes egyéniség ugye... :)

spár

a csipsz meglepően krumpliízű, mindenkinek javaslom. :)
az akciókat már kevésbé.
ugyanis itt féláras az eksön, nade lejárat után 1 hónappal lesz féláras. igen, tehát akkor is kinn van a polcon... itt nem szaroznak holmi dátumradírozással, simán rámondják, hogy igazán megéri akció. ezen tök meglepődtem.

lemaradt képek

a híres-büdös öltöző:
szóval ilyen a kilátás a szobánkból, ha süt a nap (hétfői kép).

éés lefényképeztem a hőmérőt is jól:

csip 

nyilván ahogy leírtam, hogy dejó hogy nincs csipünk, lett. szóval már blokkolóóra is pipa. hurrá. még szerencse, hogy nem bosszantja az egóm.. :)
az volt, hogy a Mary mellett álltam, és beszéltek hozzá walkietalkie-n. onnan sejtettem, hogy rólam van szó, hogy furán néztek rám a liftben, de a nevemet (se)nem ismertem fel a beszélgetésből. no, mondta, hogy most azonnal menjünk a recepcióra. mondom magamnak, kirúgnak, istenem dejó, nem nekem kellett döntenem. mondja Mary, hogy kerítsük elő Szilvit is. hát őt is repítik? nincs is jobb ennél, komolyan! aztán ahogy a recepción elénk rakták a Meldezettel-t kicsit elszomorodtam. :D persze ez alapvetően vidám dolog, hiszen ez a bejelentőlap, hogy akkor itt lakunk is, merhogy dolgozunk. biztosítás, bank, egyéb szolgáltatások miatt ez tökjó. nade jár hozzá csip is. hátdejó.
na mindegy, ma kellett először használnom, és már elfelejtettem kilépni, szóval tökjól nyomom... :)

aztán az osztrákok nem teljesen normálisak rovathoz azt is hozzátenném, hogy.
a fender család (a tulajok vmi 1543 óta, rémbrutál) rendelkezik egy villával. ez tiszta sor. a villa terasza és ablakai többnyire a szállodájukra néz. ez kicsit egós, de igazából ez ekkora településen nem ritkaság.
nadehogy embereink azzal töltik idejüket, hogy a dolgozókat nézik távcsővel (?!?!?!?) az már kicsit gáz.
az egyik szobában ki mertem nézni az ablakon kicsit, hogy mégis hol vagyok, és akkor szólt a kollegina, hogy csak függöny mögül tegyem, és azt is óvatosan, mert fenderék kukkolnak...
hogy nem tudják mással elütni az idejüket?!
komolyan, inkább vegyenek forintot vazze, és igzuljanak a tőzsdén. de az ablak előtt...

illetve a szobák.
vannak szépek, de a többségben pont ugyanaz a lepukkant ágy és a hozzá tartozó lepukkant bútor található.
de komolyan, minden törölgetés komoly rétegek leválását eredményezik...
szóval a mi szállásszobánk igazából tökdrága hotelszoba, jó? nem, nemjó... :)
bár már otthonos. vettem kancsót és bögreszerű izét, cukrot és akciós (tehát lejárt) citromlevet, szóval a teagyártás beindult, ez már az otthon 1.0 :)
mondjuk a vízforralót tegnap tökretettem.
aztán elestem a telefontöltőben, a telefon maga meg arconcsapott, szóval volt kisebb bajom volt az elektronikával. 
 

hogy jutok haza

azért is nyugodtam meg, mert kiderült, hogy úgy van, hogy ha úgy alakul, hogy innen el gyorsan, akkor felszállok arra a buszra, ami a szállás előtt áll meg, és fizetek olyan 10 eurót kb, majd utazom másfél órát, és leszállok ötztal bahnhofnál, ahol felszállok egy vonatra 60 euróért és leszállok bécsben. az meg már majdnem otthon!!
szóval nyugalom van.

mosoda

annyit még kihagytam, hogy azon túl, hogy közös nyelv kevés van, viszont a kaszt összeköt fontos tudni, hogy zene is szól. és milyen meglepő, hogy többnyire fekazene? :)
úgyhogy már tudok törölközőhajtogatás közben bulizni, egyedül és csendben. szuper. ;)

éés sutyiban lefényképeztem az alagsor bizonyos részeit, hogy lássátok, igazat szólok. a képek azért nem élesek, mert nyilván nem örülne senki, ha látná, hogy archiválok, sőt, így kapkodtam.
de íme, mindennapjaim helyszne (az előző posztban a kivételes, szabadnapos látvány volt látható...):

először is tehát 10 órát aludtam, tehát végre boldog reggelre ébredtem 10 körül. :)
aztán meg átgondoltam, hogy mit kellene ma csinálnom, hiszen ez az egyetlen szabadnapom a héten, szóval a hatékonyság fontos. 
az van, hogy én így még nem szerettem hétfőt sose! :)

az első programpont a kajálás lett volna, de mivel az a hotelben van, és 7-9ig, aztán meg ebéd 11-12ig, egyik se volt igazán reális.
így ettem egy balatonszelet (!), aztán elindultam kukafelfedezőútra.
merthogy itten az van, hogy szelektíven kell gyűjteni, de tényleg. ha mégsem, akkor megbüntetnek 50 eurra.
én otthon is szelektívezek, nem okozna gondot, ha:
- nem egy darab kisméretű papírkosár állna rendelkezésünkre
- és nem azután tudtuk volna meg azt az infót, hogy tele lett.
szóval fizet a halál, gondoltam magamban majd elpasszolom egy nyilvános kukába, és aztán már szelektívezünk jókislány módra.
nos, ez egy kis falu, tele szállodával de hamutartón kívül nem találtam semmit se. ott meg azért furán mutatna a magunk kis háziszemete... bár már ott tartottam, hogyha még fél óráig nem találok egy szakadék kukát, akkor begyömöszölöm a legkevésbészimpi hotel álló hamutartójába. :))
nade sétáltam, sétáltam aztán egyszercsak egy réten lettem, amit a hegyek vettek körül, és volt jeges patak is. ez azért fura, mert én kabát nélkül voltam, olyan meleg volt, de a pataknak hidege volt mégis.
csináltam képeket, merhátmégis, íme:

közben nagyon vidám voltam, sütött a nap - ahogy láthatjátok - és zenét hallgattam, amelyet énekeltem is, és mozogtam is rá... a szeméttel a kezemben.
tisztára mint egy fura Heidi.
és hát meg is szólítottak, hogy biztos helyi vagyok (?!), és hol van a mittommilyenSee. mondom nem tudom. dehát, nem itt lakom?
és akkor esett le, hogy szeméttel a kezemben esélytelen vagyok, úgyhogy mondtam, hogy csak nemrég költöztem ide.. :D

aztán találtam végre 1 azaz egy darab kukát szabadon, és jól meg is oldottam az 50 eurós büntit.

irány a bolt, vennem kell feltöltőkártyát, meg nejlonokat, hogy legközelebb ne kelljen szórakoztatnom a járókelőket az "itt a kuka, hol a kuka" játékkal, hanem lehessünk szelektívek.
képzeljétek el, hogy teljesen egyedül sikerült is mindezt megtennem, és kártyával is fizettem, és csak nagyon kevés hülyeséget vettem.
hazafelé találtam egy kissrácot, aki épp játszott az udvaron, mint szoktak. nade a játékai nem voltak hagyományosak, úgyhogy lefényképeztem nektek, ím:

aztán hazajöttem, és telezacskóztam a szobánkat. szép látvány. :)
ééés elkezdtem buzizni a telefonomat, ami olyan nyelven beszél hozzám, amit nem ismerek. hívtam számokat, küldtem automatákra válaszokat és igazából nem értem, hogy hogyan, deeee sikerült megrendelnem az 1000 perces csomagot, ami tényleg úgy működik, ahogy hittem!!!
ez azért eredmény, mert ugye német szavak és leírások alapján hittem dolgokat, pedig én ezeket nem értem. de és mégis.
szóval boldogság volt nagyon, ki is próbáltam, és tényleg így van.
tehát mostantól vagyok telefonon is elérhető kb, mivel meg tudom oldani, hogy net nélkül beszéljek magyar mobillal 12 Ftért percenként!!
igen boldog voltam, és közben hazajött Szilvi is pár órára (neki most ilyen megosztott napjai vannak), ééés elindultunk a bankba.
és hát, képzeljétek, lett osztrák bankszámlánk, bankkártyánk pedig egy hét múlva lesz.
úgy volt, hogy én angolul kérdeztem, ők meg németül válaszoltak, és:
- értettem mizu
- ők is értettek engem
ez elég szép eredmény szerintem.
amúgy sparkasse, csomagnevet nem találtam seholse, asszem 10 eur a havidíj, de semmilyen egyéb díj nincs, és bármelyik ország bármelyik atm-ében veszek fel pénzt, ingyenes. és elég volt egy személyi hozzá, merthogy azt bemondásra elhitték, hogy a Doh'chfirstben dolgozunk... ezért az van, hogy amíg nem kapjuk meg a kártyát, addig szeretnénk maradni a Doh'chfirst állományában... remélem anita se lesz ellene... :)
úgyhogy igazából most azt gondolom, hogy igazán menő dolog ilyeneket csinálni olyan helyen, ahol nem ismered a nyelvet. :)
meg most tényleg az van, hogy kirándulásnak fogom fel az egészet.
a szabadnap jóóó, nagyon jóóó. ;)

szóval a nap hátralévő részében még bementem a hotelbe vacsorázni, és előtte és utána telefonáltam boldogan. :)
és hamarosan lesz netem is!!
alakul ez, alakul.

persze azért nem minden tejfehér, mert a nagy és felszabadult séta közepette felfigyeltem a krampuszos szarság plakátjára, miszerint (amúgy idén először) nem ötödikén lesz a haddelhadd, hanem 3-án.

nyilván, hiszen akkor dolgozom.
és szeretnek is ott nagyon.
tehát nem fogják mondani a krampuszkáknak, hogy mi vagyunk az új arcok, különösen ééén. nem, biztos nem.
azt beszéltük Szilvivel, hogy mit csináljunk, amitől ők ijednek meg.
nem találtunk semmit se, de abban maradtunk, hogy olyanokat mondunk majd, hogy schwineflu,  meg hogy háegyenegy, illetve hogy háájncenájnc, de ez egy nyelvtörő is egyben, és sokáig tart, addigra már rég a földön leszünk, és milyen szar utolsó mondat ez már..
úgyhogy minden ötletet nagyon nagy örömmel veszünk, hogy hogy éljük túl a szombatot...

rég írtam, történtek is dolgok, igyekszem nem kihagyni semmit se, így pontok lesznek. J

általános híreink:

szerdán volt ez még, és folyamatosan szédültem, meg szaladgált a vérnyomásom. még rágyújtani se voltam hajlandó, merthogy eleve nem kaptam levegőt, ennél kevesebb meg már nem lenne egészséges.

na, hát a szobalányok, és minden niggerkasztba sorolt egyed a hotel alagsorában „lakik”. ami nem néz ki bizalomgerjesztőnek, sőt. mindenhol csövek, kosz, óriásgépek, kosz, mosoda, kosz, konyha, kosz és bűz is. komolyan olyan, mint egy hallucinogén labirintus. ja, merthogy lépten nyomon „alakul” ez a labirintus, szóval a fonalas csaj bekaphatja, itt nem találna ki ő se.
na, hát mi se. egészen vicces dolog volt például, amikor először kellett megtalálnunk a kajáldát. nem ettünk sokat. J

merthogy Doh'chfirst nagyüzem ám, szóval van áporodott izzadtságszagú öltöző, meg viaszkosvászonos munkásebédlő és lyukkártya is. najó, ez utóbbi igazából a blokkolóóra új változata (nekem még nincs ilyen csipem, és ennek nagyon örülök).
szóval pont nem ezt kerestem, sőt, na de ezt majd később.

az első napom olyan harmadik órájában lett számomra világos, hogy ez nem az én helyem.
összekerültem egy lengyel nővel, akinek a neve Anita. fontos lesz ez még.
szóval vele mentem fel szobákat csinálni (achtung, nem építőipar J) és hát a liftnél megejtettem a bemutatkozást. azt hiszem már a hellónál jártam, amikor citrombaharapós képet vágott, és nem is reagált sokkal többet. mondom jó, szar napja mindenkinek van, meg is nyugtatom, hogy nem fogunk sokat beszélni, mert nincs közös nyelvünk, szóval hogy ich kann nicht spreche deutch gut, entschuldigung bitte. erre se semmi. viszont tök örültem, mert németül elkezdett hadarni. aztán ugyanezt tette, csak hangosabban. ő a mai napig nem tudja felfogni, hogy nem süket vagyok, hanem mondja másképp, mert nem ismerem azt a szót.
a lényeg a takarítási metódus.
és ez most halálosan komoly, semmit nem túlzok.
szóval az osztrák négycsillagos, superior hotel úgy takarít fürdőt, hogy van egy szivacs szobalányonként, és arra tesznek cifet. ezzel áttörlik a vécét mindenhol. a víz alatt is. kesztyű nélkül. majd egy régi törölközővel szárazra törlik, hogy csillogjon, szintén mindenhol.
ugye érthető, hogy ezzel konkrétan csillogósra kentük a fekáliát. hát, ez zúzós vazz, mondom magamban, na de ez mégiscsak wc, arra senki nem ül rá..
a következő lépés azonban az, hogy ugyanezekkel a professzionális eszközökkel (ugyanaz a szivacs és törölköződarab) „sikáljuk” ki a mosdót is, és a fogmosópoharat, és a vizespoharat is!!!!!! és ez tök komoly. mindenki így csinálja. tehát amivel a vécét fényesítettem ki, azzal fényesítem a poharat is. van, aki a cifes szivacsos áttörlés után öblítés nélkül törli át a törölközővel a poharat. beszarás.
és ezeket naponta mossák, tehát egész emeletekre van ugyanaz az eszköz…
de a csap fényes, és sehol egy hajszál, mert az milyen gáz már, a végén még azt hiszi a vendég, hogy nem tiszta helyen van…!!!
szóval kerekedtek a szemeim, hogy ti ezt komolyan toljátok? hát nem sajnáljátok szerencsétlen ám nyilván gazdag arcot, aki vérhast fog kapni?!
nem, nem sajnálják. és mást se, de nem is viselkedhetnek másképp, különben nem élnék túl az ittlét. na, én például ezért lépek innen szándékaim szerint.

aztán imádom azt is még, hogy a felmosás abból áll, hogy négykézlábra ereszkedünk, és a korábbi jól bevált törölköződarabbal feltörlöm a padlót. szerintem ezt dzsuvázásnak hívják, de még nem szóltam nekik, mert ők azt hiszik, hogy ettől tiszták.

na, a lényeg, hogy az első nap olyan 13 darab vécébe nyúltam puszta kézzel, ami jelentős rekord az életem korábbi szakaszaihoz képest.

illetve korábban is értem be, mint háromnegyed hét, ami sehr durva.

szóval aki esetleg azt gondolná, hogy biztos nem adom át magam kellőképpen a feladatnak, az hülye vagy nem ismer.

az első napon nyilván világot akartam váltani amikor én tényleg takarítani szerettem volna, de komoly lebaszásokat kaptam a kollégáktól, hogy nehogymá túlzásba vigyem, nincs erre idő.
hát jó, akkor hogy?
csak töröld át és csillogjon, oszt kész.
tőlem…

akkor. ha úgy ítélik meg, hogy abban az ágyneműben nem is aludt senki, csak összegyűrték, akkor bizony csak megigazítják és lesöprik a hajat (!!!!). itt emlékeztetném magunkat a sokcsillagra és ennek árára…

nekem ez új volt tehát, és a nap vége az volt, hogy jó vagyok csak lassú.

a másnap se kezdődött másképp, annyival esetleg, hogy már rágyújtottam, mert megszoktam a levegőt.
háromnegyed hétre átöltözve vártam a mosodában az utasítást, ahogy a többiek.
jahhogy mosoda.
hát az tök érdekes bír lenni.
van egy szárítógép, ami akkora belülről, mint az egész hálószobám kb. de tényleg, a bekapcsológombját csak székről érem el. :D szóval óóóóóriáááási. tisztára mint alíz meg a csodaországa.
és van még egy csomó érdekes és veszélyes gép. és mind miele, ez is mond valamit.
a vasalógépet mára már egyébként rutinosan kezelem, és nagyon mókás dolog, amikor egészen fura alakzatok jönnek ki az egyébként négyzet alakú terítőkből. J

jaj és a kávészünet.
minden nap 3kor kávészünet van. a konyháról meg kapunk valami finomat sutyiba, és azt esszük, kávét iszunk, a többiek pletykálnak, mi meg cigizünk.
ha nem beszélnének németül, lengyelül, szlovákul, magyarul vegyesen, azt hinném, hogy ez a Csepel művek és véletlenül sem 2011.
mindenesetre komoly érték, hogy ÜLÜNK, úgyhogy szeretem a 3 órát. J

na, de a hír.
szóval a második nap délutánján beszélgetni hívott Mary, a főnökünk.
ő amúgy töjófej, most lett vezető, nagyon lelkes, meg ügyes munkás, csak az emberekről kell még tanulnia kicsit.
szóval a beszélgetés lényege az volt, hogy háát azt hallotta, hogy nem takarítom a fürdőszobát szívesen, és hát nem is vagyok alapos. és ide ez nem megfelelő, úgyhogy nem akar hazaküldeni, de ha ez nem változik ez lesz.
az a fura most már, hogy ez csütörtökön mennyire hazabaszott.
jójó, tényleg nem lenne pénzem a hazaútra se, meeg miafaszt csináljak és hol, illetve oda hogyan jussak el, de leginkább miből kérdéskör valóban stresszelő.
mondjuk azt szerencsére hamarabb hittem volna el, hogy mittomén egy lila plüssteve vagyok, minthogy nem alapos, merthogy ezt a szintet azért nehéz nem megugrani.
nade a lényeg, hogy volt egy szitu, hogy ebéd előtt voltunk, és olyankor para van, hogy nehogymá ne jusson le a brigád a jólmegérdemelt szünetére, így a be nem fejezett szobákat eszeveszett módon elkezdjük csinálni vagy öten (mindenki, aki végzett már).
na így esett, hogy Szilvivel egy szobában tanultunk be, és én egész délelőtt a fürdőket csináltam, előző nap meg a szobákat. szóval én már nagyjából vágtam mindent, de ő még sose csinálhatott fürdőszobákat, és kérdezte, hogy nem lehetne, hogy cseréljünk? tőőőlem, mondtam, kérdezzük meg Gabit (a magyar csaj, akihez kerültem miután Anita „leadott” neki, hogy ő nem tud velem beszélni, mert nem tudok németül). ő aszonta ámen, én meg elkezdtem a szobát.
nem teli el 3 perc, jön Anita, és ordít, hogy wc. esküszöm először arra gondoltam, hogy milyen nagy dobra veri, hogy pisilnie kell, de aztán leesett (miután csak hangosabban, nem máshogy, más szavakkal az arcomba üvöltött, hogy wc) hogy arra gondol, hogy legyek kedves a wc-t kitakarítani.
(hát egyemmeg, nem? J )a faszér nem tudod mondani vazz? na, mindegy, csinálom a wc-t.
és nyilván sejthető, hogy ezután ő nem csinált semmit se, minthogy állt, és nézte, ahogy csinálom.
és igazából ez baszott fel. de nem látta rajtam, mivel még nem értettem, hogy most mi ez az egész, vagy mi van vele.
na, és ez az a szitu, ami eljutott a Mary-hez sajátos tálalásban. merthogy mint utóbb kiderült ő itt a Doh'chfirst világban a niggerország egyik befolyásos embere. hát még a férje, aki főnigger, merthogy házmester (általános szitu, otthon papucs, munkahelyen agresszív) illetve a fiuk, aki meg mosodás arc, kevesebb némettel, mint ami nekem van, szóval rekorder a lelkem.
na, a tegnapi nap jóhíre az, hogy Anita lesz Mary helyettese, Mary szabadnapjain.
most álljunk meg egy pillanatra, és képzeljük el a napomat, amikor Anita hivatalosan is basszájba. issteni lesz.

na, a lényeg tehát, hogy tavaly 6 szobalány volt, idén 11-en vagyunk és még jönnek ketten. ebből szanálni fognak nyilván, és hát lengyelfuckin’Anita kinézett magának. szegény azt hiszi, hogy nem beszélek. és vissza se. muhhahha :D

és térjünk vissza oda, hogy lehet, hogy a napokban kirúgnak. nem tudtam akkor még, hogy ki áll a háttérben, és például, hogy miért, és mit csinálok ha, és mit kéne, mit lehet, és különben is.
nem volt jó.
nem tudtam enni se, de cserébe cigiztem, így levegőm se volt (a harmadikon lakunk. életem komoly kínzása ez).
aztán másnap, tehát péntek délután arra jutottam, hogy hát, nem érdekel. majd lesz valahogy. és nem fogom másképp csinálni, mint ahogy szeretném. ja, Mary tökjófej volt, a leoltás közben kértem tőle, hogy oké, tisztázzuk má, hogy mit kell pontosan, és felírom. erre elővette a szabáykönyvet, ami ír olyanokról, hogy kesztyű, külön szivacsok, ilyesmik, és egész belelkesedtem, hogy jó, akkor én majd így fogom csinálni! de sajnos rá kellett jönnöm, hogy az a mese része. ha én azt akarnám betartani, akkor nem végeznék annyi idő alatt, mint maszatolós társaim, és még ki is néznének, hogy faszt pörgök, gazdag pöcsök ezek, jó nekik a maszatolás is….
szóval egy átmenetet kerestem, ami nekem még megfelel, de még belefér az időbe.
kaptam egy „vizsgaszobát”, ami olyan 70 nm volt, és kaptam rá egy órát, hogy csillogjon haj nélkül, mert ugye nekik ez fontos.
meg hogy a takaró szivecske alakú legyen.
és a párna sarkai ki legyenek húzva.
illetvehogy (ez az egyik kedvencem) a telefon aljával egy vonalban legyen az irkafüzet alja, s a ceruza rajta az ablak felé dőljön.
ahelyett, hogy tényleg tiszta lenne mondjuk a fürdő…
annyira nevetséges, nem?

éshát képzeljétek, elkészültem.
jött a Mary, és tök meg volt elégedve; láttam rajta hogy meg van lepődve rendesen. addigra már vele beszéltem angolul, amit ő beszél kevésbé, úgyhogy vicces a mi párbeszédünk, de legalább már tudok vele kommunikálni. nagyon kedves lány, csak meg van vezetve a lengyel családdal rendesen.
meg a többi lány is fúj rá, hiszen idén lett kiválasztva ő vezetőnek. de én nem tudom mit irigyelnek tőle, szerencsétlen előbb jön és később megy, ugyanott lakik ahol mi, és ő nem munkaruhában, hanem kosztümben nyúlkál a vécébe… mindegy, hát emberek ugye.
szóval ő aszonta, zsír, mondtam hurrá, illetve magamban, hogy naugye…

tehát a para elvileg elszállt, kicsit megnyugodtam. még akkor is, hogy tudtam, hogy én valami spingerin leszek, aki felalá rohangál, és mást helyettesít, így nem kap borravalót, és nyilván kb a második olyan napon, ahol Anita lesz a boss sikeresen ki fog rúgatni, de akkor is megkönnyebbültem nagyon.

ma ezért már nyugodtan mentem be, és így is végeztem dolgom, de délután hirtelen Mary szólt, hogy akkor most álljak neki egyedül egy szobának (ez igazából Szilvié volt, mert ő már egyedül dolgozott, de tekintve, hogy fürdőben alig dolgozott, iszonyatosan elúszott). aszittem, hogy ez újabb vizsga, és esetleg akkor ezt fejezzük már be, és szopassunk időnként mást, de most úgy tűnik, hogy nem az volt. legalábbis Gabi szerint ez nem bünti volt. márpedig ő Anita közeli is. hű, télleg, hogy szúrja Anita szemét, hogy Gabival jóban vagyunk! olyan kicsinyesek tudnak lenni az emberek.

szóval szoba pipa, ellenőrzések pipa, épp vasalok a géppel. jön Anita és mindenki előtt elkezd üvölteni, hogy ellenőriztem-e a recepció mosdóját. mondom jah, mer? de olyan undor volt a hangjában, hogy beszarás, és mindenki más is azt nézte, hogy ez most mi. merthogy – figyeljetek, ezek komoly problémák – csak 1 tartalék tekercs volt két vécében!! mondtam neki, hogy Szilvivel csináltuk, és közben Szilvi már mondta is, hogy igen, ő feltöltötte őket (nem, nem töltötte fel, én szóltam neki, de nem tette), és amint ezt kimondta a Szilvi, bazeg elkussolt a Führerin is! jaaaaaa, hogy a Szilvike nem csinálta meg, és/vagy egyértelműen hazudik mindenkinek? ja, az nem gáz… J
rám van kihegyezve szóval ő. már másnal is feltűnt, hogy úgy néz rám, mint a véres rongyra (amúgy van egy másik lány is, de ő régebbi, meg van kapcsolata nem-nigger szintről, szóval őt csak kirekesztik.
arra vár, hogy hibázzon olyan, aki szúrja a szemét. csak azt nem tudja, hogy én is erre várok… ;) az igazságérzetem ugyanis a régi. nincs szivacs, mi lemosná! J

basszus, hogy én mennyire nem ilyenekről akartam írni ebbe a blogba…??
na, ezen változtatunk már hamarosan.

én már első nap után tudtam, hogy nem ezt kerestem, szóval 1-2 hónap és mennék, Szilvi aszonta, hogy marad, de ez tegnap változott meg, mert mondta, hogy jó, ez neki se oké, pályázzunk, és két főre, és ha van tuti, akkor nekiindulunk.
úgyhogy ez lesz. hétfőn csinálunk netet már bagyon remélem, és akkor már lehet szörfölni.
kisebb hely kéne,ami nem ennyire multi.
mert hiába van az, hogy a tulajdonoscsalád teljesen emberszámba veszi a dolgozókat, mire az eléri a melósszintet átalakul stresszé meg agresszióvá. ez meg pont nem kell.
hagyjanak takarítani, az kikapcsol, közben megváltom a világom, és ennyi.

étkezési szokások

abból is lehet látni, hogy a főnökség nem állatállománynak nézi a munkásait, hogy normális kaja van. nekünk is ugyanaz a séf főz, aki velünk eszi a főztjét ugye, szal nem ganéj. (bár ha valamit meghagyok, akkor előtte kell kivinnem a tányéromat. és egyszer már rákérdezett kétségbeesett arccal, hogy nem ízlett? nem volt jó? pedig ez…. és innentől nem értettem, hogy miről beszélt, de válaszolni nem tudtam, úgyhogy csak mosolyogtam. biztos értette J J )
amúgy eléggé internesönel a kaja. volt ugye hamburger, meeg sült krumpli rántott hússal, meg ilyenek. leves nincs, de ez nekem nem is nagy baj, merthogy nutella mindig van. :D meg persze saláta is, de az annyira nem szokott feldobni. J
viszont most valamelyik nap belehúztak a furába.
szereztem prémium húst valami löttyben petrezselymes krumplival (ja, mert harc van ám a kajáért! rendesen sorba kell állni, és szedni magadnak. és hát aki korán kel…eszik. J ), amiről később derült ki, hogy egész más állat, mint amit enni szoktam, sőt. nem is tudni, hogy milyen vadhús. itt kezdtem el kiszedni magamből a még meg nem emésztett dolgokat és rejtettem el a maradékot a salátába (merthogy ugye nem mindenkinek jutott… sajnálom ám, de akkor se bírtam már megenni!).
de bevállalós vagyok, ugye?
merthogy otthon azért ötször csekkolom, hogy mit eszek. itt meg… nem tudom megkérdezni, vagy ha mégis, úgyse értem… J

aztán a kedvenc fura cucc tegnap este volt.
képzeljetek el híg kecsöpöt sokat, megvan?
na, reszeljetek bele uborkát, és szeleteljetek bele felvágottat. furán ismerős felvágottak voltak azok (amit nem evett meg senki reggelinél meg tegnap vacsoránál…). de komolyan. szóval szalámi, zalaiszerű izé, meg ilyenek. mellette volt még hagyma is szeletelve.
na, és ennyi volt a leves/főzelék/egytálétel. ja, és csípett. vagy mart. de kenyér nélkül esélytelen volt két falat között beszélni. :D

de például, hogy jót is mondjak, a kávészünetben kaptunk már tortát (!), mert az egyik vendég szülinapjára készült, és nem kérte mindet (számomra teljesen érthetetlen módon), és mi ettük így meg. meeeeeg tegnap meg kaptunk fagyikelyhet pölö. de ez a befolyásnak köszönhető. mert a housekeeping megye és a konyha megye jól cimborál ám. pláne ha meg van fejelve egy hausmeisterrel is. na, szóval, ezek napfényes oldalak. J
ja, meg a kávé nagyon finom! mintha az otthoni kávémat innám, szóval azt nagyon szeretem, mert egy kicsit olyan, mintha ott lennék.

tárgyalások

képzeljétek, volt meetingünk. és ők is így hívták. akkor jelentették be, hogy Anita lesz a helyettes. imádtam ám. na meg akkor beszéltük meg a hausordnungot is, vagyis a házszabályokat.
csomó tökjó van.
nem lehet telefonálni (mobil) munkaidőben, s nem lehet nálad sem (nálam lesz).
aztááán ki kell vennem az összes piercingemet, mert tilosak.
komolyan érint továbbá, hogy nem lehet erősen kifesteni magunkat, illetve a fukszokat is kerülni kell.
illetve képzeljétek, tilos magyarul beszélni a munkahelyen. egyrészt kb némasági fogadalmat jelent ez nekem, másrészt meg fontos lenne kiemelni, hogy magyarul. nem külföldiül, hanem magyarul. a lengyel család ugye. ők a míting közepén beszélték meg hangosan lengyelül, hogy melyik laptop kellene a fiuknak, és hol vegyék meg. ja, miután Anita telefonja csörgött, felvette és beszélt rajta pár percet. addig mi mind hallgattunk. Mary is. szegénykém. na, ezért sajnálom. mert az ilyen típusú arcokkal nagyon nehéz. ő meg nem gyakorlott, hanem jólelkű.
na, mindegy, a lényeg, hogy ungarisch ist verboten, megéltük ezt is, meg a bóvlit is. azért mindenképp fura érzés.

pláne azért, mert én megpróbáltam szót fogadni, komolyan. úgyhogy igazi tiroli szobalánynak éreztem magam, és ezt sugároztam szerteszét; majdan jön egy vendég, és kérdezi tőlem, hogy höffmöpfsjuikklkk? én meg csodás tiroli akcentussal, hogy: pardon please? J mire ő elismétli: HÖFFMÖPFSJUIKKLKK? Jááááá – mondom. :D :D boldogan távozott és még nem reklamált, de fogggalmam sincs, hogy mire mondtam, hogy jáá. J

amúgy engem érdekel ez a dojcs, mert szerintem tök vicces, de néha már esküszöm besokallok tőle. vagy attól, hogy nem pofázhatok eleget, nem tudom. de már többször felmerült bennem az igényt, hogy elkiáltsam magam, hogy shut the fuck up. J

viszont a hegyi levegő tök jót tett az alvászavaromnak. már megint fél másodperc alatt alszom el, ééés ami új, hogy fel is ébredek. mondjuk azt nem mondom, hogy nem utálom. J

Szilvi például aludni utál, mert nem tud. ugyanis ugyanezen levegő (vagy a tolldunyha) szétcsinálja az orromat, és ha alszom, horkolok, ha meg nem, akkor meg vérzik, mert annyira száraz.
a munkától meg büdös a lábunk is.
úgyhogy hazaérés után versenytfutunk a fürdőszobáig, mert borzasztó. azt beszéltük, hogy ezért is jó lenne magasabbnak lenni, hogy ilyenkor távolabb legyen a lábad… :D
nade komolyan, ez ellen mit lehet tenni?! és miért van? rajtam a nyári cipőm van. már munka közben. és korábban sose volt gond. ötleteket várok!
köszönjük. J

mosás

mosni itt úgy tudunk, mint amerikában. 1 pénz, és mosol, meg vársz. általában ezt szokták csinálni az emberek a szabadnapjukon. azon az egyen. pfff, én nem akarok ilyet majd. szóval hamarosan kipróbálom, és mesélek majd.

dolgozói fitness

képzeljétek, hétfőn este 8 és 10 között használhatják az uszodát a dolgozók is. na, nekem mikor van szabadnapom? hétfőn, nyert. J de Szilvi ragaszkodik hozzá, hogy menjük el, hááát, meglátom. de 5-n biztos nem megyek ki sehova se. később részletezem miért.

doki, gyógyszertár

doki itt fizetős van, Söldenben van ingyenes, és gyógyszertár is ott van csak. Sölden nem ott van, ahol én vagyok. viszont ahol én vagyok, ott szoktak lenni lavinák, amik miatt le kell zárni a közlekedést pár napig. szóval nem megnyugtató érzés, de mi a lavinák előtt megyünk elvileg tovább… legalábbis remélem jól.

beosztás

hétfőnként tehát szabadnapom van, és minden egyéb napon 06:45-17:00-ig leszek. vn-e délutáni műszak? van. de nem az enyém. úgyhogy elsődleges riasztási pont megvan. évi reggelre jár dolgozni egyedül. merthogy Szilvi délutános, úgyhogy holnap dolgozunk egyszerre kb utoljára (ha nem módosítanak a beón).

net meg teló (némabob)

net

szeretnék előfizetni a bigbobra, hogy legyen 9 gigám 8,8 eurért. de ezt csak csoportos beszedéssel lehet intézni, csak osztrák számláról, tehát ehhez nyitni kell egyet. utána úgy tudod aktiválni, hogy kapsz egy kódot az ATM-es slipen, és azt beírod. addig 1 giga van. ki tudja, mennyit használtam fel már belőle, de remélem hétfőn már tudunk nyitni számlát.

teló

van ez a voipos izé, ami ugye összesen 12 ft-os mobil, és 0,5 centes vezetékes irányt jelentene, és közben egy osztrák szám hívásának megfelelő percdíjat. van egy tarifa, ami 10 eurért havonta 1000 percet ad. ezt is nagyon szeretném, de ehhez is a nyüves bankszámla kell, hogy tudj regisztrálni az oldalra az adataiddal. addig 100 percet kapsz csupán, amiből ki tudja mennyit használtam el már… L

szóval ezért nem telefonálok nektek még, ami komoly szomorúsággal tölt el. L

ehhez kapcsolódnak vidám dolgok is, például az, hogy a mindennapom komoly humorforrása a telefonom. ugyanis a bob nevű hálózatra vagyok feljelentkezve, és hát odabenn le van némítva, nehogy visszaéljek, és így azt látom a kijelzőn mindig, hogy néma bob. :D :D

időjárás

az van, hogy nyitott ablaknál izzadok. most épp. tehát éjszaka. néha már hűvös az idő, de semmiképp se zavaróan. eddig -5 fok volt a leghidegebb. és hó még csak gépből jön. persze feljebb már fehérlik szépen a hegy.

az osztrákok nem normálisak

a mai nap nagyon furcsa ismereteket nyújtott az osztrákokról. és ha nem cigiznék, nem is tudtam volna róla időben, úgyhogy itt szeretném megjegyezni, hogy apa, látod, minden attól függ. a cigi is lehet egészséges. J
tehát szünetben mesélték, hogy jajj, de vicces ez a krampuszolás. nem értettem, hogy abban mi a vicces, sok extra nincs benne, csak rossz vagy. aha, hát nálunk.
de náluk basszus az van, hogy beöltöznek ijesztő cuccokba tetőtől talpig. aztán büdösek lesznek eléggé (tehén, juhbőr/szar?? segítségével). majd járják az utcákat és ijesztegetnek. eddig még busójárás is lehetne, csak nem értem, hogy miért novemberbem, mindegy.
nade ezek verekednek is vazz!!
és csak nőket!!
és ez most halálkomoly. turista, dolgozó, szerencsétlen niggermelós, helyi arc, nekik mindegy, és ütik vágják bottal (!) meg ahol érik. az igazi hiszti, ahol már tényleg bármit megtehetnek az mikulás előtt lesz, ötödikén, ugye ez hétfő, és én aznap ki nem mozdulok, az biztos. majd az ablakból nézem.
ja, és hogy ez mennyire komoly:
Gabit tavaly a munkahelyén kapták el (tehát a hotelban), kirángatták az udvarra, -20 fokban bedobták a hóba (egy póló egy nadrág a munkaruha) úgy, ahogy volt, és ott temették a hóba, meg botozták közben.
?!?!?!?! normálisak ezek?? kérdem én.
az egyik lány úgy megijedt, hogy pánikrohama lett, és rendesen be is görcsölt szegény…
és az egyik házmester (nem a lengyel, hanem aki majdnem elütött minket, mikor megérkeztünk) például nem tudta, hogy ez micsoda, amikor egyszer kocsival jött. ezek meg ugye ijesztgettek meg hőbörögtek és letörték az ablaktörlőjét. ő meg kiszállt, és lecsapta az egyiket, hogy ezt rohadtgyorsan fejezzék be. a lényeg, hogy szerencsétlen házmesternek kellett 500 (!) eur büntetést fizetni, amiért megütötte azt az arcot.
most komolyan, ezek hülyék?! igen.
szóval ma megtudtam, hogy ma este ez lesz. de nem nagy baj, mert messze lesz. olyan 5-8 méterre fognak gyülekezni a szállástól 6 fele, amikor is hazérünk.
egy csöppet féltünk, így elindultunk előbb, de késő volt, mert egyszercsak hallok valami iszonyatos motorbőgetést a hátam mögött. ó, mondom ki az az állat, aki a hegyre motorral jár télen, hát nyilván a krampuszok… de az van, hogy ezek rohadt ijesztőek voltak.
jöttek mindenen, széttuningolt vörösen izzó autón, traktoron, gyalog mindenhogy. én először azt képzeltem, hogy fa vagyok, de ez nem jött be. úgyhogy inkább egy autó mögé bújtam (teljesen konkrétan). de megláttak, és elkezdtek jönni felém. mondom jó, már tudják, hogy nem vagyok autó, akkor legyek turista! elő egy fényképgéppel. hát, ez a telefonom volt, és az akkor készült képeken tökjól látszik, hogy mennyire féltem. :D

de csak nektek készültek normális képek is, mert lemerészkedtünk a térre, miután az említett kedves házmester elhozott minket a házig. ő megérti, hogy nem szeretjük őket. :D :D

és mindehhez a képhez képzejük el, ahogy george michaeltől nyomják a last christmas-t :D dupla bünti… J

még mindig nyomják a bulit odalenn, holnap mindenki hulla lesz, nem csak én, juhéjj! J

ja, és az van, hogy most utolértem magam, és innentől kezdve nem lesznek ilyen gigaposztok, csak az új infók, jó?

kezdetben képek a helyről, ahol cigizem, utána meg a ma esti őrületről...

nyilván az is jelent valamit, hogy tegnap hajnalban indultunk, és délután fél négy körül már meg is érkeztünk ugyan, de csak most jutottam el odáig, hogy írjak.

viszont ez azért is jó, mert így már az első munkanapomról is tudok írni, és így senki sem fog irigyelni. J

naszóval.

az indulás előtti pár óra eléggé nem volt jó, nem javasolnám senkinek, hogy helyet cseréljen az akkori velem.
aztán valahogy jobb lett, például csak annyi volt a dolgom, hogy ültem. és ami kimaradt, hát az már csöppet sem érdekel (apróságok maradtak ki, így például a bakancsom. de ezért még vissza tudtam menni).
utazni jó, és mivel tényleg csak kirándulásnak fogtam fel, tökjókat aludtam. aztán ettem-ittam, aztán pisiszünetet követeltem olyn 2654-szer, és mindeközben gyönyörű helyeken jártunk. szal kúl volt.
aztán jártunk mediamarktban, ahol vettünk telefonszámot és modemet másik telefonszámmal, aztán a parkolóban a kocsiban ki is próbáltuk, és aktiváltuk, és sikerüüült!
olyan, de olyan boldog voltam, hogy csak na. azt hittem előttem nincs akadály, hiszen nem tudok németül, és mégis utána néztem, és nem tévedtem! tehát boldog is voltam.
kicsivel később letértünk az autópályáról és akkor lett számomra világos, hogy busszal nem sűrűn fogok erre mászkálni, merthogy az utolsó 10 km-en olyan 1200 métert emelkedtünk felfelé, szóval el lehet képzelni a hajtűkanyarokat, és engem egy buszon egyszerre. nahát nem. elég ijesztő az is, hogy legalább egyszer visszafelé is kell menni.
szóval ott már volt para kissé.
érdekes mellékszál, hogy érkezésünk előtt olyan 30-40 km-re tettük meg szokásos benzinkútvizitünket, és már onnan láthatóan kinéztek kicsit, biztos mert nem volt megfelelő az akcentusom amikor azt mondtam, hogy „grüss gott”…. aztán a mosdóban már mást gyanítottam. hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy a tükröt nem az én magasságomnak állítják be, na de ebben konkrétan csak a fejem búbját láttam, és azt is csak ha ugráltam!!!?!?! úgyhogy a kutas bácsik azt hitték, hogy cirkuszból vagyok, én meg azt, hogy minden tiroli nő zsiráf. ebből szerencsére mára kiderült, hogy egyik sem igaz.
na és akkor dobpergés a gyomorban, megérkeztünk. szerettem volna cigizni egyet, mielőtt bementünk, de teljesen felesleges gondolat volt, ugyanis ahogy kiszálltam a kocsiból, már fulladtam. J
na, bementünk, mondtuk a recepciósnak, hogy sziacsá, megjöttünk. mondta, hogy jó, kér személyiket. elvitte, lefénymásolta, visszahozta két másik kártyával, majd beszélt. én csak reméltem, hogy Szilvi érti hogy mit, hiszen bólogatott, de amikor elköszöntünk, kiderült, hogy ez csak egy jófajta trükk volt, hogy ne kelljen beszélnie. mondom hurrá, akkor vegyük át mit tudunk:
a kártya ami a kezünkben igazából egy kulcs, és ezzel jutunk haza. ami pedig valahol van. mondjuk a településen, de ki van írva, hogy Doh'chfirst dolgozók.
illetve tudjuk még, hogy 5 órakor esznek. valakik. valahol. de hogy ez a jómunkás vacsora-e, vagy ez egy általános szabály ott, ahol több a hotel, mint az oxigén, azt csak sejtettük. és azt, hogy hol, na, arról fogalmunk sem volt.
ezt összegeztük, meg kerestük, hogy hol fogunk lakni vajon, amikor egy szinpatikus Doh'chfirstes kisbusz el akart ütni minket. a járdán. kiszállt, nevetett és beszélt (ez túl általános szokásuk nekik errefelé) J. beszélt valami arbeitról, és hogy wilkommen, meg még egy csomó mindenről is nyilván. nagyon kedves volt, így mutogattuk neki a kártyát, és hogy wo (hol)? erre beszállt a kocsiba, és beindította. már kezdtem azon gondolkodni, hogy most káromkodtunk-e vagy ilyesmi, de aztán intett, hogy kövessük. na, kocsiba vissza, követjük. itt már rájöttünk arra, hogy a várható mínusz 30 fok nem csak akkor fog érinteni minket, ha mondjuk kirándulni szeretnénk, hanem minden áldott nap, hiszen a szállás a munkahelyhez képest egy egészen másik helyen van. amúgy egyébként nincs nagyon nagyon messze, kb 10 perc séta. szél nélkül persze.
szóval megláttuk a jövendőbeli szállásunk házát, és közben az új kolléga újfent magyarázott valamit buszokról, meg azok fordulójáról meg hogy valami tilos, de ez nem nagyon jutott el hozzánk. viszont felmentünk megnézni a szobát. a lépcsőházat olyan 10 percig kerestük, újabb 10 percig mentünk felfelé (tehát én már az autóból kiszállva nem kaptam levegőt, hát még cuccokkal a kezemben lépcsőn fel…). aztán kinyílt az ajtó, és éreztük, hogy ez a szauna lesz, nem a szobánk. pedig utóbbi. és hát. nekem fontos a rendezett életkörülmény. ez nem teljesen segít most. van egy csodás franciaágyunk, tehát az egészséges magányra fenntartott tér bruttó 12,5 cm mínusz takaró. nem túl otthonos, sőőőt, igazából meglepő volt az áram a falban (a lépcső például fa. és nyikorog meg mozog). és tényleg 70 fok volt. aztán a következő fordulónál már csak a földszintig jutottunk, ugyanis ott volt egy ajtó, ami korábban nyitva volt, de aztán nem. próbáltuk a bűvös kulcsot, de nem nyílt. már épp mentem volna vissza a kocsiba, amikoris megszólalt egy srác, MAGYARUL, hogy sziahelló, mikor kezdtek? párszor elénekeltük a himnuszt és a nyakába borultunk, és megkértük hogy nyissa ki az ajtót, és akkor holnap kezdünk, ha nem, akkor meg kitudja. hát, magyar, úgyhogy feltépte, és a nyomokat a lengyelekre terelte. J J
na, lepakol, visszamegy, most akkor mi van, mikor jöjjünk, miben, és micsinálni. találkoztunk a főnöknővel, aki szimpi volt, mert lassan beszélt és mondta, hogy reggel 8 (a 8at meg a 6ot mindig kevertem, úgyhogy én pár másodpercre lefagytam).
ettünk, ami hamburger volt képzeljétek, de ilyen svédasztalos, tehát magadnak rakhattad össze, és finnyás vagyok, de ez finom volt! közben meg találkoztunk további 5 magyarral, mert mint kiderült egy egész kolónia éldegél errefelé a munkásszállón.
elmentünk a boltba, ami spar természetesen, és vettünk vizet, hogy ne ájuljunk el. szipogtunk egy kicsit, majd kipakoltunk, attól jobb lett, lezuhanyoztunk, attól még jobb lesz, és el is aludtunk (illetve én, Szilvi nem, mert horkolok képzeljétek J)
na, ugyanez képekben:

a munkanap pedig:

a reggel nem volt gáz, a reggeli inkább. az első mozdulatommal ugyanis kávét szerettem volna inni, és ehhez egy olyan gépet használtam, amire rá se nézhetek kb, merthogy ahhoz csak a konyhafőnök nyúlhat… vicces volt. najó nem, kínos volt.
de ezen túllendültem amikor mondták, hogy takarítsam ki a szaunát. hát gyerünk gondoltam. elképesztő energiával sikáltam mások izzadtságát, amikor eszembe jutott például, hogy ők itt meztelenek szoktak lenni, és ezzel a mozdulattal úgy bevágtam a fejem, hogy csak úgy zengett a szauna. ekkor 9 perce dolgoztam, és ez pont így folytatódott egész nap. igazán remek napon vagyok túl. és az is több, mint pompás, hogy holnap fél hétre!!! kell mennünk.
úgyhogy sajnos többet ma sem tudok írni, de majd legközelebb. 10-15 nap múlva szabadnap is lesz talán..

na, de komolyan; az már BIZTOS, hogy nem ez lesz életem fénypontja/jövője/meghatározó időszaka.

de egyelőre nem döntök el semmit, és ha holnap például fel tudok egyenesedni, akkor lehet, hogy megpróbálom más szemmel látni az ittlét.

az érintetteknek sok puszi!!!

összeszednem magam, meg a cuccaim jó részét, és lassan elindulunk egyet kirándulni.

így fogom fel, ezt beszéltem meg magammal.

aki csinált már ilyet, vagy készül rá, számoljon az utolsó percek fájdalmával, hogy ne érje meglepetés.

fontos, hogy megköszönjem a mai napot a barátaimnak és a családomnak, akiknek nem is hittem, hogy ennyire fontos lehetek, de annyi szeretetet és ölelést kaptam az utolsó napokban, hogy ez biztos kitart egy ideig odakinn.

köszönöm még egyszer, nagyon sokat jelentett nekem!!

legközelebb már Doh'bergurglból tervezek írni, remélem olyan 12-16 órán belül valóra is válik.

nem sikerült viszont szendvicseket csinálni például, úgyhogy éhesen érkezem valószínűleg... :D

van egy nagy bőröndöm, meg két túrazsákom, egy laptoptáskám és a kézitáskám, ami szintén nem kicsi.

és mind tele van. de egy csomó mindent hagytam itthon!! elképesztő.

végül egy kiadós bőgéshez lejátszom ezt a dalt, hallgassátok ti is, de nektek nem szabad rosszkedvűnek lenni!!
http://www.magyarnota.com/text_Madarka,madarka.html
(a végén még mélymagyar leszek) :)

és innentől szeretném beszüntetni a nyafogást, legközelebb már töksok kép, meg hozzájuk tartozó leírás lesz itt! :)

szervusz Ungarn

...és indulunk. ez már tehát a hajrá, amit még intézni kell, arra csak a hétfő maradt.

telefon és internetügyben a bob (bob.at) tűnt a legjobbnak, így valószínűleg olyat veszünk telefonszámnak és internetnek egyaránt. elvileg polcos termék, tehát nem kell rögtön szerződést kötni, így nem baj, hogy még nincs kinti címünk.
a kártyás telefon (készülék nélkül) 14,9 Euro és ez már tartalmaz 100 egységet is. ha utána feltöltöm meg regisztrálok, akkor lehet csomagot választani, és én pl olyat fogok, hogy havi 10 euróért 1000 perc és 1000 sms országon belül díjmentes.
ez pedig azért jó, mert regisztráltam az http://www.actionvoip.com/en/index.html oldalon, és így például 7,5 Ft-ért tudok majd magyar mobilt hívni.
ez egyelőre elmélet, mesélem majd a tapasztalatokat, ha használtam.

szép vasárnap volt a mai, voltam otthon, elbúcsúztam anyutól, Anna átcuccolt hozzám már szinte teljesen, aztán ittam forralt bort Vácon (és templomban is voltam képzeljétek!!), meg Budapesten is várostnéztünk, aztán meg itthon pakoltam.
szóval mozgalmas nap volt, nem volt időm kétségbeesni. :))

most megyek, és búcsút veszek pár hónapra az ágyamtól is, remélem vigyáznak majd rá!!
:)
 

jóéjt budapest, legközelebb tavasszal virrasztok neked!

szeretném tudatni mindenkivel, hogy ez a dolog egyáltalán nem könnyű.
én igazán elszánt voltam, de most rendesen remeg a lábam.
nem azért, hogy mi vár rám, hanem sokkal inkább azért, amit itt hagyok...
 

többször volt már, hogy kérdezték tőlem, hogy dejódejó, de miért pont ausztria?
és miért vendéglátás?
és miről mit kell tudni?
no, ezeket eddig levélben írtam le, de most átkopizom ide is, hogy akit érdekel, böngészhet kedvére, hátha okul belőlük. (persze továbbra is szívesen válaszolok, ha lesz valakinek kérdése ezzel kapcsolatban).

nyilván a teljesség igénye nélkül.

első kör.

köszönöm szépen a ma (tegnap) estét! :)

nagyon jól esett, hogy eljöttetek, és igazi meglepi volt, pusszanat néktek!

második kör.

ismétlésként tehát ide szeretném majd leírni mindazt, amit nem tudok nektek személyesen vagy telefonon elmesélni, esetleg megmutatni az életemből.
merthogy az most Doh'bergurglban lesz, méghozzá itten: 
http://www.Doh'chfirst.com/hotel-Doh'chfirst-Doh'bergurgl/home.html

akit érdekel, hogy velem mi történik, vagy az, hogy hogyan működik egy ilyen típusú munka/kaland/országváltás, ő olvassa a leírtakat, tervezek kitartóan írni. :)

ui:

pár embernek küldtem meghívót egy másik bloghoz, nos, az technikai okok miatt érvényét vesztette, szóval ez lesz a működő oldal!

éééés 72 óra múlva már utazom!!
nem mondom, hogy nem izgi, vagy hogy nem kell hozzá megfelelő elszántság, hogy ne fújjak visszavonulót...
ilyenkor segít, ha elképzelem az utat...